A május 3-i Mozaik Múzeumtúra Nap sikerességéről, az integrált foglalkozásokon kialakult kapcsolatokról, s az interaktív múzeumpedagógiai programokról 2023. május 10-én a sajtó számára rendezett beszélgetésen osztották meg tapasztalataikat a szakemberek és a gyógypedagógusok az újságírókkal.
A nyilvános eseményen Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója, Makranczi Zsolt, a Mozaik Múzeumtúra program vezetője, Molnár József múzeumpedagógus, Gyulai Andrea, a Vakok és Gyengénlátók Iskolájának gyógypedagógusa, valamint Molnárné Hegedűs Alexandra, a Hallássérültek Budapesti Tanintézetének gyógypedagógusa vett részt.
A sajtónyilvános eseményt Berényi Marianna, a Néprajzi Múzeum kommunikációs főosztályvezetője moderálta, aki egy ötperces, az MMT napon forgatott videó lejátszását követően köszöntötte a résztvevőket, majd bevezető gondolatként megosztotta, mi is egy múzeum lényege, hitvallása az ICOM 2022-ben elfogadott új definíciója szerint: „A múzeum a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmény, amely kutatja, gyűjti, megőrzi, értelmezi és kiállítja a tárgyi és szellemi örökséget. A múzeum a nyilvánosság számára nyitott, hozzáférhető és befogadó, elősegíti a sokszínűséget és a fenntarthatóságot. Etikusan, szakszerűen és a közösségek részvételével működik és kommunikál, változatos tapasztalatot nyújtva az oktatás, a szórakozás, a reflektív gondolkodás és a tudásmegosztás terén.”
Ezt követően Makranczi Zsolt mutatta be röviden a 10 éves múltú Mozaik Múzeumtúra programsorozat lényegét és hitvallását, miszerint a program fő célcsoportja a fiatalok: kiemelten fontos, hogy megszerettessük velük a múzeumokat, az ott megtapasztalható élményeket, hogy később felnőttként is szívesen járjanak ezekbe az intézményekbe. A program több részből áll, kiadványok, mobil alkalmazás, matricajáték és számos rendezvény színesíti a palettát. A május 3-i esemény kapcsán – melyen közel 200, fogyatékkal élő és tipikus fejlődésű diák és pedagógusaik vettek részt - Makranczi Zsolt kiemelte, hogy a 2022-2023 évad tervezésénél kezdtek gondolkodni azon Kemecsi főigazgató úrral, hogy kilépjenek hagyományos programkínálatból és kicsit mélyebben foglalkozzanak egy területtel, az inklúzióval. Az idei évben ennek megfelelően alakították ki programjukat: múzeumpedagógiai mintaprojekt valósítottak meg a Néprajzi Múzeummal közösen és június elején a Nemzeti Múzeumban konferenciát tartanak a témához kapcsolódóan. „Az összegyűjtött tapasztalatok révén pedig módszertani segítséget szeretnénk nyújtani a múzeumoknak” – zárta gondolatait a program vezetője.
Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója kiemelte, hogy egy múzeum esetében nem önmagában annak definíciója fontos, hanem az abból fakadószemélyes tapasztalat, amit az adott intézmény nyújt a betérő látogatóknak. A néprajzi múzeum társadalmi múzeum; a tárgyak puszta bemutatása helyett az egymásra figyelés igényének kialakítása a legfontosabb, az egymás iránti kíváncsiság fejlesztése, ami a mai társadalmunkban problémákba ütközik. „Nincs hatásosabb kommunikáció, mint ha valamit valaki személyesen közöl velünk, ennek köszönhetően május 3-án a gyerekek itt közös élményt szereztek. Számomra fontos, hogy a kollégáim folyamatosan tanuljanak, fejlődjenek, és az ehhez hasonló különleges eseményeken hatalmas tudást szereznek a múzeumpedagógusaink. Egy ilyen inklúziós program mindenkire hatással van, nem csak a gyerekekre, hanem a fotósokra, a pedagógusokra, rám is, hiszen aznap több foglalkozást megtekintettem és láttam a gyerekek arcán a boldogságot” – jegyezte meg a főigazgató úr.
Berényi Marianna ezt követően a meghívott gyógypedagógusokat kérdezte az inklúziós nap tapasztalatairól, élményeiről.
Hegedűs Alexandra kifejtette, hogy nagy hatással volt rá, mikor látta, hogy 15-16 éves hallásérült diákjai milyen remekül tudnak együtt dolgozni, egymásra figyelni a 11 éves tipikus fejlődésű általános iskolásokkal, és ez valósággal felvillanyozta a gyerekeket. „Az egyik tanulóm, aki elképesztően nehezen kommunikál, már a foglalkozás elején leírta és megmutatta a többieknek, hogy Leó vagyok, tehát azonnal nyitott feléjük. Csodás délelőttöt töltöttünk együtt a múzeumban” – jelentette ki.
Gyulai Andrea 6 és 8. osztályos gyermekekkel foglalkozik, gondolatait azzal kezdte, hogy a látássérült diákok is szerethetik a múzeumot, ugyanis saját megfogalmazásuk szerint érzik az illatokat, a körülöttük lévő nyüzsgést, a mindenfelől jövő hangokat. Május 3-án azonban többet kaptak, mert tapintható tárgyakatérinthettek meg, sőt hangszereket, amiket meg is szólaltathattak, emellett közösen, párban dolgoztak a látó gyerekekkel, akik érzékenyítés céljából szemfedőt kaptak, tehát a látásukra nem hagyatkozhattak. „A diákjaim ritkán találkoznak látó gyerekekkel és fontos, hogy ezt megtapasztalják. Kell a kapcsolódás, és a közös feladatok révén egymásra hagyatkozva haladtak. Bizalmi kapcsolat alakult ki idővel, ahogy a testi érintés megtörtént közöttük. Mikor egy fogyatékos gyermek aktív résztvevője lehet egy dolognak, az nagyon felemeli, segít neki. Fantasztikus élményt kaptak a diákok, még most is felemlegetik az ottani történéseket” – mondta a gyógypedagógus hölgy.
Molnár József múzeumpedagógus kiemelte, hogy a nap végén megköszönték azok a kollégák ezt az élményt, akik eddig nem foglalkoztak fogyatékossággal élő gyerekkekkel. Volt bennük egyfajta félelem, de ez hamar elmúlt, ahogy oldódott a hangulat. A párban dolgozó diákok között igazi kapcsolatok alakultak ki, számot cseréltek, megölelték egymást. Szakmailag is hatalmas tanulsága volt ennek a napnak, később egymás között átbeszélték, mi az, ami működött és mi az, ami kevésbé. „A módszernek az a lényege, hogy nem mi, múzeumpedagógusok vagyunk fontosak, hanem a gyerekek. A foglalkozásainkat úgy fejlesztjük ki, hogy szorosan együttműködünk a tanárokkal. Ők ismerik legjobban a diákjaikat, ők tudják, hogy milyen igényeknek kell velük kapcsolatban megfelelni. Rendszerben gondolkodunk, megismételhetőségben. A közelmúltban például értelmi fogyatékos fiatalokkal foglalkozó szakértőkkel beszélgettünk a múzeumi jelrendszerekről, hogy azokat is úgy alakítsuk ki a jövőben, hogy számukra is egyértelmű és érthető legyen” – zárta gondolatait a múzeumpedagógus.
Az esemény végén kérdéseket tehettek fel a jelenlévők, ezek nagy része az ilyen jellegű programok várható gyakoriságára, illetve az erről szóló információk hozzáférhetőségére irányultak. Molnár József megemlítette ennek kapcsán, hogy terveznek a közeljövőben egy egyhetes délelőtti tábort, mely hasonló módszertani elv mentén fog működni és természetesen ők is nyitottak rá, hogy minél több ilyen esemény legyen. Az információk megosztása kapcsán Makranczi Zsolt elmondta, hogy egy olyan felületet terveznek létrehozni, ahol kifejezetten ilyen jellegű programokat szeretnének összegyűjteni, hogy országos szinten bármelyik múzeum jelezhesse az érdeklődőknek, ha ehhez hasonló érzékenyítő foglalkozást terveznek.
Az utolsó kérdés az ilyen jellegű események szervezési idejét, a rá fordított energiákat érintette, Kemecsi Lajos főigazgató úr erre azzal válaszolt, hogy ezt nem lehet pusztán számokra lefordítani, összességében megéri a múzeumnak, hiszen ez a küldetésük. „Nekünk erre áldoznunk kell, ha nem lesz ilyen tematikájú pályázat a jövőben, a Néprajzi Múzeumnak kultúrstratégiai intézményként akkor is meg kell ezt valósítania” – zárult ezzel a kijelentéssel a sajtótájékoztató.
