Visszatért Budapestre a Kossuth Múzeumhajó

ÁTVIZSGÁLVA

Közlekedési Múzeum
2020-03-01 12:00

Komáromban esett át a tízévenként szükséges műszaki átvizsgáláson, és most visszatért szokásos helyére, a Vigadó térre a Kossuth Múzeumhajó. Az egyedülállóan jó állapotban fennmaradt gőzhajó több, mint száz éve, 1913-ban épült az újpesti Ganz-Danubius hajógyárban, a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Rt. részére. Hosszú évek és többszöri névváltoztatás után 1984-től tartozik a Közlekedési Múzeum gyűjteményébe. Most, a szükséges vizsgálatok után, ismét Pesten, a Lánchíd közelében várja a látogatókat.

 

„Az ország első számú múzeumhajója, a Duna egyik legöregebb gőzhajója a Közlekedési Múzeum kiemelten fontos műtárgya és egyben kiállítóhelye is. A Kossuth Múzeumhajón az elmúlt hetekben a komáromi hajógyárban végezték el a szakemberek a tízévenként kötelező műszaki átvizsgálásokat, ma pedig már újra a budapesti belvárosban tekinthetik meg az érdeklődők. Egy ilyen hajón sétálni önmagában is különleges élmény, de a Közlekedési Múzeum hajómodelljei, kiállításai és programjai révén a hajó az elmúlt két évben egyre népszerűbbé is vált.” – mondta el Vitézy Dávid, a Közlekedési Múzeum főigazgatója a hajó Budapestre való visszaérkezése kapcsán.

 

Bár ez a gőzhajó-típus a XX. században igen elterjedt volt, ma már csak a Rajnán és az Elbán közlekedik belőlük néhány, valamint hasonló Ausztriában az 1912-es építésű – Óbudán készült – Schönbrunn termesgőzös, ami szintén muzeális állapotú és célú gőzhajó. Kossuth Múzeumhajó kuriózum abból a szempontból is, hogy kiállítótérként és vendéglátóhelyként is üzemel, miközben maga is a Közlekedési Múzeum gyűjteményébe tartozó műtárgy. 1913-as vízre bocsátásakor még a Ferencz Ferdinánd Főherczeg nevet kapta. A hajó túlélte mindkét világháborút, 1944-től csaknem két évig Ausztriában vesztegelt. Ezt követően 1947-től a Magyar-Szovjet Hajózási Részvénytársaság volt a tulajdonosa, 1955-től pedig a Magyar Hajózási Rt. lobogója alá került. 1979-ben selejtezték, majd 1984-ben dőlt el, hogy a Közlekedési Múzeum gyűjteményébe kerül át. Felújítása még abban az évben megkezdődött. Később a 2000-es évek elején egy újabb jelentős felújításon esett át, ekkor nyerte el mai - sokak szerint - legszebb formáját.

 

A hajótest – az 1953-ban hozzáépített orrot kivéve – még az eredeti, ahogyan a hajóban megtekinthető gőzgép is. A hajó hossza 62 méter, legnagyobb szélessége 16,5 méter. Eredetileg szénnel, majd később pakurával fűtött kazánok termelték a gőzt az 580 lóerős, kéthengeres, ferdén fekvő gőzgép számára.

 

 

Most – átesve a tízévenként esedékes műszaki szemlén – ez az egyedülálló közlekedéstörténeti és ipari műemlék visszatért Budapestre, hogy a Lánchíd közelében fogadja látogatóit. A hajón látható időszaki kiállításunk – amely az utasellátás történetét mutatja be sínen és vízen – még egész tavasszal látogatható, helyét pedig egy újabb időszaki kiállítás veszi majd át a budapesti hajóközlekedés kétszáz évének bemutatásával.

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
fénykép, helytörténet, restaurátor, állományvédelem
2019-01-10 16:00