Már csak néhány hétig tekinthető meg Marc Chagall „Teremtés és Biblia” című színes litográfiákból álló pazar kiállítása a szlovéniai Lendván. A zalaegerszegi Göcseji Múzeumnak évtizedek óta jó a kapcsolata a Lendvai Múzeum és Galériával. A szakmai segítségen túl közös pályázati együttműködések, előadások, kirándulások gazdagítják a közös múltat és a jelent. A Lendván szervezett művésztelepeken pedig számos zalaegerszegi képzőművész alkothatott, élvezve a szlovéniai magyarok vendégszeretetét. A minap úgy döntöttünk, kihasználjuk a még hátralévő napokat és szakmai úttal egybekötve megtekintjük a lendvai várgalériában a páratlan kiállítást.
Chagall kétségkívül a 20. századi képzőművészet óriásai közt foglal helyet. Sokszínű életműve a festményektől, rajzoktól és grafikáktól az üvegfestményeken és falikárpitokon át a fal- és kerámiafestésig terjed. A tárlat külön érdekessége, hogy valamennyi alkotás magángyűjteményből származik. Ekkor mondja azt a közönség: most vagy soha, hiszen nem valószínű, hogy a németországi Bambergben élő Richard H. Mayer gyakran enged betekintést a magántulajdonába.
Marc Chagall a bibliai témájú sorozatán több mint 25 évig dolgozott. Ambroise Vollard, a 20. század eleji francia kortárs művészet egyik legjelentősebb műkereskedője 1931-ben Palesztinába és Szíriába küldte a művészt, hogy a bibliai tájakat személyesen is bejárhassa, ihletet merítsen a tájból és az emberekből. A művész az első Szentföldre tett utazását élete meghatározó élményeként emlegette később is. A jelen kiállításon bemutatott litográfiák, bibliai illusztrációk ebből az alkotói korszakából valók. Zsidó neveltetése, múltjával való kapcsolata és emlékei egyébként is végigkísérték hét évtizedes művészi pályáját.
Nagyon tetszett, hogy a kiállítótermek falain Chagallról alkotott gondolatok olvashatók. Ilyen például Meyer Schapiro művészettörténész értékelése, aki különösen nagyra értékelte a művész bibliai sorozatát. „Ha semmi mást nem ismernénk Chagallból, csak Biblia-képeit, már akkor is a modern művészet óriásának tartanánk.” De jelen van Pablo Picasso elismerő jellemzése is: „Nem tudom, honnan veszi ezeket a képeket; talán egy angyal lakik a koponyája belsejében.”
Chagall szívesen ábrázolt cirkuszi jeleneteket is. A lendvai kiállításon ebből az anyagból is láthatunk egy szép csokorra valót. Merész színhasználatának köszönhetően szinte megelevenednek a bohócok és az artisták, az állatok és a porondmester. „A cirkusz egy mágikus világ, évezredes játék, tánc könnyekkel és nevetéssel, játék, amelyet kézen és lábon adnak elő, s amely magas szintű művészetté alakul.” - így vallott erről a zárt világról. Ez a téma különösen alkalmas kiindulópontot jelentett az álombéli valóság ábrázolásának, ahol a tehén lehetett akár kék vagy zöld, a szerelmespárok a templomtorony felett lebeghettek, a halak a háztetők felett úszhattak.
A tárlatot nézve elképzeltük, ahogy a festőgéniusz a 21. század közönségére rápillant, elmosolyodik és nem is időzik túl sokat, inkább a műtermébe siet. Hiszen mély meggyőződéssel hitte, hogy a világ mindig is igényelni fogja a szépet és mindig vágyakozva nézi a rendkívüliséget. Alkotóerejét és fantáziáját pedig ennek a művészetnek a szolgálatába állította.
