|
A virtuális kiállítások esetében ugyanakkor meg kell különböztetni egymástól, milyen fajta „műtárgyakat” vonultatnak fel: valós objektumok digitalizált változatairól, csak digitálisan létező objektumokról, digitalizált és virtuális objektumok ötvözéséről van-e szó. Az sem mindegy, milyen terek adnak keretet ezeknek a tárlatoknak: valós terek digitalizált változataiba, virtuális, szimulált terekbe, digitalizált és szimulált terek kombinációjába léphetnek be a látogatók, de módosítja a látogatói élményt, hogy ezeket 2D-ben vagy épp 3D-ben tekintheti meg a látogató.
A Közös időnk ’89-90 kiállítás ennek megfelelően egy összetett, kombinált élményt adó, történeti kiállítás, amelyben egymás mellett megfér a történész objektív, a visszaemlékező szubjektív és egy képregényíró fiktív elbeszélése. Az intézmény nem a 2020 februárjában megnyílt, mindössze néhány hétig látható kiállítást „szkennelte be”, hiszen bízik abban, hogy a látogatók a világjárvány után még megtekinthetik azt. A múzeum a virtuális tárlatot az MNM Esztergomi Vármúzeumának nagytermének elektronikus falai között rendezte meg, a helyszínváltozással is jelölve, hogy a két kiállítás nem ugyanaz, a virtuális és az analóg tér másfajta befogadói élményt jelent. Ugyanakkor a virtuális kiállítás alkotói mindent megtettek, hogy az online, digitális és virtuális élmények ötvözetével kárpótolják azokat a látogatókat, akik tárgyaikkal, személyes élményeikkel vagy épp csak érdeklődő látogatóként támogatták a kiállítást megelőző gyűjtést, kutatómunkát. Hangzó és olvasható szövegek, fényképek, dokumentumok, műtárgyfotók, videók, animációk és az analóg térben megrendezett kiállítás képregényfolyama itt is komplex élményt kínál.
A Közös időnk ’89-90 című kiállítás valódi közösségi kiállítás: döntően a több mint ötven felajánló által átadott homogén tárgyi anyagra épül, és a múzeum saját, 1989-re reflektáló gyűjteményi darabjai csupán kiegészítik ezeket. 2019. január 28-án a Nemzeti Múzeum felhívást tett közzé, amelyben arra kérte a lakosságot, hogy osszák meg korabeli történeteiket, illetve tárgyi emlékeiket. Az év során folyamatosan gyűltek a tárgyak, fényképek, plakátok, iratok a múzeumban, miközben több tucatnyi, különféle programot szerveztek a Közös időnk projekt köré. A virtuális kiállítás ehhez hasonlóan ismét közösségi összefogás eredménye. A múzeum munkatársai a világjárvány miatt home office-ban, külön költségkeret, képzettség, személyes találkozók nélkül autodidakta módon valósították meg a projektet: programoztak, telefonra szöveget mondtak fel, képeket szerkesztettek, virtuális teret installáltak. Fogadják szeretettel közös alkotásukat! Tovább a virtuális kiállításba >>>A nagy adatforgalom miatt javasolt a wifi használata! |
