2024. április elejétől újra látogatható a Régi Magyar Gyűjtemény barokk művészetet bemutató kiállítása. A Barokk változatok címet viselő tárlat a korábbi, 2018 őszén nyílt kiállítás helyébe lépve az 1600 és 1800 közötti időszak magyarországi művészetéből ad válogatást, négy nagyobb szekción és egy kisebb, kabinetszerű termen keresztül.
Az új egység a második emeleten 2018 óta látogatható teremhez és folyosóhoz, a Barokk egyházi festészet és szobrászat kiállítási egységhez szorosan kapcsolódik.
Az újonnan megnyílt teremsor első szekciója három művész munkássága köré szerveződik: Bogdány Jakab (1660-1724) és Stranover Tóbiás (1684-1756) csendéletfestők és a hazai művészet kiemelkedő alakja, a portréfestő Mányoki Ádám (1673–1757) köré. Életpályájuk közös pontja, hogy bár magyar származású művészek voltak, elsősorban külföldön alkottak.
A tematikus egységben bemutatásra kerülnek olyan impozáns művek is, mint Bogdány Jakab ornitológiailag pontos madarakat és gyümölcsöket ábrázoló csendéletei, amelyek gyakran a londoni arisztokrácia kastélyait díszítették. Bogdány tanítványa és veje volt Stranover Tóbiás, aki apósához hasonlóan – akinek műhelyét tovább vitte –, a holland festészet hatását tükröző állat, gyümölcs- és virágcsendéleteivel vált népszerűvé a külföldi megrendelők körében.
Mányoki Ádám, többek között II. Erőst Ágost lengyel király és szász választófejedelem varsói és drezdai udvarában is működött, ahol az udvartartás tagjairól készített portrékat. Kiemelkedő jelentőségű II. Rákóczi Ferenc 1712-ben festett arcképe „régi ismerősként” tér vissza az újrarendezett kiállításban.
A második szekció a 17. és 18. század hazai portréfestészetéből ad ízelítőt. Célja a portréfestészet műfaján a századok során végbemenő változások érzékeltetése is,mely aaz Esterházy család hercegi ágának a tárlaton láthatóarcképein is megmutatkozik.
Az 1690-ben készült Esterházy Pálné Thököly Éva képmása mellett, amely egykor a pápai Esterházy-kastély ősgalériájának darabja volt, ott találjuk II. Esterházy Miklós egy évszázaddal későbbi, 1793-ból származó portrévázlatát is, mely a család társadalmi jelentőségét hangsúlyozni kívánó státuszportréval szemben a művészetet és tudományokat kedvelő embernek, az ábrázoltnak a személyiségét és érdeklődését igyekszik visszatükrözni. A festményen a nagyapja nyomdokaiba lépő herceg Minerva, a tudományok és művészetek istennőjének szobrával együtt örökíttette meg magát.
A kiállított portrék nemcsak a műfaj változásain keresztül vezetik végig a látogatókat, hanem a portréfestészet hazai alkotásainak olyan különlegességeiből is szemezget, mint például Pálffy VII. Miklós országbíró lányának, Pálffy Franciskának török jelmezes arcképe.
Carl Anton Rosier: Pálffy Franciska
A barokk vázlat műfajának sokszínűségét szemlélteti a harmadik szekció, látható itt kupolafreskóhoz készített színvázlat (Joseph Adam Mölk (1718 körül-1794): Mária születése, 1773), a monumentális szobrokhoz készített modello és csak nagy vonalakban kidolgozott bozzetto is. A Hörger Antal által a Pest Belvárosi plébániatemplom angyalszobrához készített ritkaságnak számít egy itt bemutatásra került égetetlen agyag szoborvázlat, amelyen a művész ujjlenyomatai is megfigyelhetők.
A kiállított művek segítségével egy-egy festmény vagy szobor készülésének folyamatába is betekintést kap a látogató. A kiállítás utolsó, nagyobb egységében az Árpád-házi szent királyok és a 18. század során kibontakozó Mária-kultusz ábrázolásain keresztül kerülnek szemléltetésre a hazai barokk kori egyházi témák. A kétszáz év hazai művészetéből ízelítőt adó új állandó kiállítást egy kisebb, kabinetszerű szoba zárja, amely változatos témájú zsánerképekkel teremt intim hangulatot.
A gyűjtemény új szerzeménye, amellyel a portréfestő Mányoki Ádám születésének 350. évében, 2023-ban gyarapodott a múzeum, az első szekcióban kapott helyet. A portré a lengyel nemesi származású Agnieszka Emerencjana Pociejowa-t (született Warszyczka) ábrázolja, aki a 18. században igazi szépségideálnak számított. A hölgy II. Erőst Ágost lengyel király és szász választófejedelem figyelmét is felkeltette, akivel bizalmi viszonyba került, így Agnieszka Emerjcanának személyes bejárása volt az uralkodóhoz.
Mányoki Ádám: Agnieszka Emerencjana Pociejowa
Az udvarhölgy kacér beállása és a nyakába kötött rózsaszínű szalagcsokor erre a bizalmi pozícióra utal, míg ruhája a korban a nők által lovagláshoz viselt öltözék. A bizalmi pozícióval bíró Agnieszka Emercjana igyekezett a befolyását felhasználva a hozzá közel állók érdekeit képviselni az udvarban. Gyakori drezdai tartózkodásai miatt, első férje Ludwik Konstanty Pociej drezdai üzleti ügyeinek lebonyolításában is segédkezett.
A portréfestmény érdekessége, hogy Mányoki Ádám két példányt készített belőle (a festmény másik példánya a varsói Łazienki-palota gyűjteményében található), amelyek Erős Ágost különböző palotáinak falait díszítették.
A kiállítás kurátora: Boda Zsuzsanna, kurátor asszisztens: Kuti Alexandra
