Fejős Zoltán, aki három cikluson át, 1997-től 2013-ig vezette a Néprajzi Múzeumot, új könyvben foglalta össze a jelenkor múzeumi etnográfiájával kapcsolatos kutatási eredményeit.
Az „Új helyek, új metaforák. Közelítések a jelenkor múzeumi etnográfiájához” című kötet nemcsak néprajzosok, jelenkorkutatók számára megkerülhetetlen. Fejős Zoltán olyan területeket vizsgál, amely valamennyi közgyűjtemény számára elsődleges. Hogyan, milyen stratégia mentén fejlesszük, gyarapítsuk gyűjteményeinket a csökkenő források és növekvő elvárások világában? Milyen egy fenntartható gyűjtemény? Hogyan szakíthatunk a világszerte általános „gyűjts most, gondolkozz később” elvvel? Hogyan hat a múzeumi munkára a digitális forradalom, az új média? Milyen megoldások léteznek, amelyek ezen a területen előremutatóak, milyen csapdákat kerülhetünk ki?
A szerző részletesen kitér az örökségfogalom és a múzeum viszonyának átalakulására is. Kiemeli, hogy a múzeumok már nem foglalnak el kiváltságos helyet az „örökséggel kapcsolatos aktivitások porondján”, és ma már az örökség szakértői között is egyre kisebb arányban szerepelnek. Már nem ők, akik kizárólagosan meghatározzák, mely dokumentumok, artefaktumok a megőrzendők, az új viszonyrendszerben a definiáló helyett inkább receptor, közvetítő, értelmező szerepet töltenek be. Vajon milyen lehetőségei vannak a múzeumoknak és a hozzájuk kapcsolódó közösségeknek ebben a folyamatosan változó, egyre több ismeretlennel dolgozó képletben? A probléma mentén Fejős részletesen elemzi, hogyan hat az örökségfogalom, az örökség időszemléletének folyamatos változása a jelenkor gyűjtésére, dokumentálásra, illetve kitér olyan új, a társadalmi kontextust is érintő fogalmak bevezetésére, mint az örökségközösség.
A kézzel nem tapintható örökség, az ahhoz való viszonyunk elemzése csak nyitánya egy muzeológiai szempontból még fontosabb terület értelmezésének. Ez pedig a „material turn”, az anyagi fordulat, a tárgyak visszatérése. A szerző részletesen foglalkozik azzal a nem elhanyagolható ténnyel, hogy az akadémiai színtéren az elmúlt másfél évtizedben átértékelődött az „anyagi kultúra” sokáig avítt kifejezése. Összefoglalja ennek, a múzeumok számára kedvező folyamatnak az elméleti hátterét, főbb kérdéseit, külön szól egy különleges részterületről, a jelenkori régészetről, valamint a mai tárgyak, a fogyasztói kultúra hétköznapi tárgyainak múzeumi befogadásáról. Saját fejezetet szán a jelenkori gyűjtés 21. századi modelljeinek, ahol a gyűjtés céljainak, a tárgyak szerepének átalakulása mellett a közönség szerepét is vizsgálja, hangsúlyt helyezve a hálózati munkára, a dokumentáció jelenségére, valamint a participációra, a múzeum és a különböző társadalmi csoportok együttes munkájára.
Ez - az utolsó, összegző fejezet előtt -, egyfajta reflexióként is értelmezhető, ha visszatekintünk a kötet első harmadára, amely a magyarországi múzeumi jelenkorkutatás 1970-től 2010-ig zajló időszakának kritikai elemzését megelőzően feltárta a néprajz és más tudományszakok, a magyar és a nemzetközi gyakorlat, a múzeumi kutatás és az akadémiai tudományosság, a múzeum és a társadalom sokszor sajátos viszonyát.
Fejős különböző szakterületekről – etnográfia, természettudomány, filozófia, technológia, hétköznapi élet, stb -, a világ számos pontjáról, múzeumaiból hozott példái és a gazdag elméleti, módszertani háttér olyan könyvet eredményeztek, amely nemcsak muzeológiai, etnográfiai szempontból releváns, hanem lebilincselő olvasmány.
Fejős Zoltán: Új helyek, új metaforák. Közelítések a jelenkor múzeumi etnográfiájához
Studia Folkloristica et Ethnographica
Debrecen, 2017.
425 oldal
