Az egész 2015 májusában kezdődött, amikor is a lemonde.fr egyik cikke a világháló, azaz a World Wide Web lehetséges összeomlásával riogatott. Annak ellenére, hogy egy ilyen esemény bekövetkezése nem több mint puszta feltételezés, számos cikk született a témában válaszul a Royal Society of London által az úgynevezett Internet Capacity Crunch, magyarul az internet kapacitásának összeroppanása témakörében szervezett tudományos tanácskozásra.
Ebben a helyzetben, amikor fennáll a veszély, hogy a hálózat még azelőtt összeomlik, hogy egyáltalán „felnőttkorba” lépne – 2023-ban a web mai formája alig lesz több 25 évesnél –, megkísérelhetjük elképzelni az internet összeomlását, és a nyomában ébredő világot. Üres szervervázak és elektromos hulladéktenger? Digitális semmi minden képernyőn? Digitális sivatag? A webet utánzó gépek? Kézműves internet? Mendemondák és vallomások az egykor létezett internetről? Az elveszett kapcsolat kétségbeesett keresése?
Julien Boily Memento Vastum című olaj táblaképe
Mi történik a hatalmi szerkezetek gazdasági és politikai megnyilvánulásainak egyszerre anyagtalan és helyhez nem kötött dinamikájával, ha szétkapcsol a hálózat? És mit lehet mindeközben mégis tenni és mondani? Hogyan – vagy hogyan ne – töltse ki az ember a lényegében kölcsönkapott idejét és terét, egy olyan téridőt, amely immár megoszlik a digitális és a fizikai valóság között?
E gondolatok nyomán gyűjtöttük egybe az ilyen és ehhez hasonló megfontolásokat visszhangzó művészi álláspontokat. Bár a kiállítás eredetileg québeci művészekkel jött létre, erre az alkalomra magyar művészekkel bővítettük a palettát – pályázati felhívás útján, valamint a Ludwig Múzeum gyűjteményéből, illetve a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány archívumában található korai hálózati művekből; emellett néhány svájci művész munkái is szerepelnek, amelyek ezelőtt a genfi Mapping Festival legutolsó kiadásán megrendezett The Dead Web kiállításon voltak láthatóak. E szemléletmódnak köszönhetően sajátos megközelítésben építhetjük fel és bonthatjuk ki a webről, illetve annak hiányáról alkotott elképzeléseinket.
A The Dead Web – The End kiállítás eredeti verziója 2017-ben mutatták be az Eastern Bloc-ban (Montréal, Québec, Kanada). 2019-ben a Molior rendezésében volt látható a Mirage Festival-on (Lyon, Franciaország) és a Mapping Festival-on (Genf, Svájc).
A kiállítás 2020. április 26-ig látogatható.
KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZEK
Julien BOILY, BORI Bálint, BEÖTHY Balázs, CSONTÓ Lajos, Romain & Simon de DIESBACH, EIKE, FORGÁCS Péter, GERHES Gábor, KOMORÓCZKY Tamás, Frédérique LALIBERTÉ, NAGY Kriszta, NÉMETH Hajnal, PÁL Zsuzsanna Rebeka, Roman ONDAK, Projet EVA (Etienne GRENIER & Simon LAROCHE), Dominique SIROIS & Baron Lanteigne, Société Réaliste, SUGÁR János, SZARKA Péter, SZEGEDY-MASZÁK Zoltán, Julie TREMBLE, Lukas TRUNIGER & Nicola L. HEIN, VÁRNAI Gyula, VÁRNAGY Tibor, ZICS Brigitta
A kiállítás tárgyait ITT érhetjük el!
Csonntó Lajos Ne félj című videómunkája
Konferencia, amely kapcsolódik a kiállításhoz
A Ludwig Múzeum 2020-ban egy kétnapos konferenciával ünnepli a Media Art Preservation projektet. A 2020. február 13–14. között megrendezésre kerülő konferencia folytatja a 2015-ben nemzetközi restaurátorok, művészettörténészek és szakértők bevonásával elkezdett, médiaművészet megőrzésére irányuló együttműködést.
A kortárs művészeti gyakorlat részét alkotják a technológiai újításokhoz kapcsolódó alkotások, amelyeket „médiaművészetnek”, „újmédia-művészetnek” vagy „digitális művészetnek” nevezünk.
A technológia öregedése, és változásai manapság hétköznapi jelenségnek számítanak, így a hagyományos eszközök (mint például a VHS szalagok) megőrzésével ellentétben a digitális tartalmak romlása gyorsabb. Ez állandó kihívást jelent a múzeumi gyűjtés és műtárgyvédelem szempontjából.
A konferenciával párhuzamosan egy kiállítás is látható The Dead Web – The End címmel, amely a világháló összeomlásának lehetőségével foglalkozik. A tárlat olyan kanadai, svájci és magyar művészekre fókuszál , akiknek médiaművészeti munkái beemelhetőek az internet elavulásának kérdését körüljáró párbeszédbe.
MIÉRT FONTOS?
A magyar múzeumi szakma képzésére az egyetem elvégzése után nincs lehetőség. Kulturális környezetben folyamatosan új feladatkörök alakulnak ki, amelyre a digitális technológia változása hatással van.
Kortárs restaurálással és a médiaművészet megőrzésével foglalkozó képzések jelenleg hiányoznak a felsőoktatásból a közép-európai régióban.
A múzeumok önálló digitális tartalmakat hoznak létre, mivel az interneten történő megjelenés elengedhetetlen szempont ahhoz, hogy a látogatókat bevonzza a kiállítóterekbe.
Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia van kialakulóban.
TÉMAKÖRÖK
ELŐADÓK
A médiaművészet megőrzésével kapcsolatban, olyan nemzetközi szakemberek tartanak majd előadást, mint a New York-i Brooklyn Museum, a londoni Victoria and Albert Museum és a National Trust , a honkongi M+, az amszterdami LIMA, vagy akár a torontói York Egyetem restaurátorai és professzorai. A felsorolt szakértők, restaurátorok és művészettörténészek, főbb kutatási területe az állományvédelem, valamint az alkotások fenntartható hozzáférése.
Az előadók névsora a MAPS 2020 weboldalán található.
JEGYVÁSÁRLÁS ÉS REGISZTRÁCIÓ
A MAPS 2020 konferenciajegy árak:
early bird | 8000 Ft (2020. január 31-ig)
normál jegy | 12000 Ft (2020. február 1-től)
diák jegy | 4000 Ft
Szeretnénk felhívni a figyelmét arra, hogy maximum száz főt tudunk regisztrálni résztvevőként.
JEGYVÁSÁRLÁS
MIT TARTALMAZ A KONFERENCIAJEGY?
Bővebb információ a MAPS 2020 weboldalán:
www.maps2020.ludwigmuseum.hu
Fotó: Projet EVA (Etienne Grenier & Simon Laroche), L’Objet de l’Internet, 2017. Photo Credit: Olivier Miche
