Térkép és a táj

KIÁLLÍTÁS

Marsó Paula
2019-04-18 12:00

Luigi Ghirri (1943-1992) az olasz fotóművészet legfontosabb huszadik századi alkotója. Életében nem kapott igazán nagy figyelmet munkássága, visszafogott, minimalista, tárgyilagos fotói a kétezres években kerültek az érdeklődés előterébe. Fotóművészetében mindig a tájábrázolás kapott központi szerepet. Ezek a tájak azonban sokkal inkább motívumsorokból állnak, amolyan helyrajzoknak tekinthetők. Luigi Ghirri tíz esztendőn keresztül geodéta volt, földmérőként dolgozott, s mint ilyen, nem sok tere maradt napi tevékenykedésében az interpretációra. Később maga is úgy jellemezte művészi pályafutását, mint aki nem annyira fotókat, hanem inkább mint aki diagramokat és térképeket készít. Harminc éves kora körül kezdett először professzionális fényképészetet művelni. 1975-ben a Time-Life magazin az évi fölfedezettje lett, s 1977-ben Punto e Virgola néven kiadót alapított feleségével. A kiadó fotóeljárás, fotótörténet tematikájú köteteket publikál, első fotókönyve, a Kodachrome 1979-ben jelent meg.

 

 

 

Luigi Ghirri:Modena, 1973

 

Ebben a kötetben már világosan látszik művészi szemléletmódja, melyben teatralitás, fikció, realizmus keveredik. A tájak mögött valódi táj érdekli, azaz a térkép, az autentikus domborzat, egy olyan mélystruktúra, ami képes föltárni és érzékeltetni a felület eredeti minőségét. A szereplők, ha vannak is e tájban, rendszerint háttal állnak, mögülük nézzük, hogy ők mit látnak, illetve a mögöttük meghúzódó felületet kínálja megtekintésre az alkotó. Ezek a filmszerű jelenetek mindenki számára otthonos pillanatokat örökítenek meg, mégis ott van bennük az idegenség tapasztalata, a hiány, a jelentésnélküliség tapasztalata. Mintha éppen arról lenne szó, hogy ilyen mélystruktúrák és alapvető szerkezetek nem léteznek a valóságban. A két jelentésréteg folyamatosan mozog egymáson, és ebből születik meg egy interpretáció lehetősége. Az ismétlődő minták (padok, pálmafák, benzinkutak, földnyelvek) bizonyára határhelyzeteket mintáznak meg. Azt azonban nehéz volna eldönteni, hogy melyik a valóságos történés, az amelyik hátteret és szerkezetet ad a történetnek, avagy maga a felületi történés ad minőséget a tájképnek. A játéknak ez a kétértelműsége valamiképpen tükörjátékba foglaltatik és egy véget nem érő szemlélődést idéz elő. A képek autentikus világa a varázslatos könnyűség és a kétértelműség együttes mozgásában születik meg.

 

 

Luigi Ghirri:Salzburg, 1977

 

Luigi Ghirri munkái az alábbi közgyűjteményekben is megtalálhatók:

Stedelijk Museum (Amszterdam), Musée-Château (Annecy), Musée de la Photographie Réattu (Arles), Polaroid Collection (Cambridge, Massachusetts), Musée Nicéphore Niépce (Chalon-sur-Saòne), Museum of Fine Arts (Houston), Museo di Fotografia Contemporanea (Cinisello Balsamo, Milánó), Galleria Civica (Modena), Canadian Centre for Architecture - Centre Canadien d'Architecture (Montreal), Museum of Modern Art (New York), Cabinets des estampes - Bibliotèque Nationale (Párizs), Fond National d'Art Contemporain (Párizs), Fnac Collection (Párizs), Biblioteca Panizzi - Fototeca (Reggio Emilia), Fondazione MAXXI (Róma) és Palazzo Braschi - Archivio Fotografico Comunale (Róma).

 

 

Luigi Ghirri:Engelbert, 1977

 

 

Nyitókép: Luigi Ghirri:Bologna, 1973

 

 

Térkép és a táj

Luigi Ghirri olaszországi fotói

Jeu de Paume, Párizs

Megtekinthető: 2019. június 2-ig

 

 

 

 

 

képzőművészet, kiállítás, téma
2019-04-13 10:00

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma, állapot
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
fénykép, helytörténet, restaurátor, állományvédelem
2019-01-10 16:00