A magyar történelem egyik legnagyobb pusztítása, a tatárjárás a központi témája a Határtalan Régészet című magazin legfrissebb számának. Rablás, fosztogatás, brutális gyilkosságok kísérték az inváziót: darabokra vágott testrészek, kannibalizmus, tömegesen megölt gyerekek és nők jellemezték ezt a borzalmas időszakot.
1241-1242-ben zajlott le a tatárjárás, arányaiban a magyar történelem legnagyobb emberveszteséggel járó pusztítása, mely a Határtalan Régészet friss számának központi témája. A vadabb elképzelések szerint hazánk lakosságának fele, de a legvisszafogottabb feltételezések szerint is minimum a 15%-a hunyt el ez alatt a rövid időszak alatt. Csak viszonyításképp: az első világháborúban a lakosság 4%-a, a második világháborúban pedig a teljes lakosság 6.5%-a esett el.
A legalább 300-400 ezer ember életét követelő pusztítás nem csak az emberveszteség, hanem a brutalitás miatt is drámai esemény volt hazánk történetében. A rablás és fosztogatás mellett általános volt a nemi erőszak és a tömeges brutális gyilkosságok is. Dunaföldvár mellett például 33 személy gödrökbe dobált maradványait találták meg. Ezek közül csak két csontváz volt ép, a többi halottnak (főként gyermek és serdülőkorúak) csak a testrészei kerültek elő. A különböző helyszíneken megtalált áldozatok 60%-a gyermek és fiatal, 34%-a nő.
Rogerius mester, korabeli krónikaíró beszámolóját is olvashatjuk a magazinban: „Elvitték a zsákmányt és ott csak az asszonyi és emberi holttestek maradtak, egyesek darabokra vágva, egyesek egészben. A mezőkön és az utakon sok halandónak a teste feküdt, némelyik levágott fejjel, némelyik darabokra szabdalva, a falvakban és egyházakban pedig, amelyekben menekülést kerestek, összeégve."
A tatárjárást kísérő éhezés miatt is rengetegen veszítették életüket, sőt: megjelent az éhezők között a kannibalizmus is. A régészek olyan csontleleteket találtak, melyek alapján feltételezhető, hogy nem csak az elhullott háziállatok, hanem az elhunyt gyermekek húsát is megették az éhező emberek.
