Szónok a pulpituson. Emlékkép gróf Apponyi Albertről - Kamarakiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum kandalló-termében

KIÁLLÍTÁS

MNM
2021-05-23 20:00

Elkészült a restaurálása, és a trianoni békeszerződés 101. évfordulóján már a nagyközönség is láthatja azt az Apponyi Albertről készült festményt, amely a híres szónokot az Országház pulpitusán ábrázolja. 2020-ban, a századik évfordulóhoz közeledve merült fel a festmény restaurálásának és díszkerete rekonstrukciójának ötlete, amelynek megvalósulását a Magyar Művészeti Akadémia támogatása és a Trianon Kutató Intézet Közhasznú Alapítvány közreműködése tett lehetővé.A kép Országh Borbála festő-restaurátor művész, a díszkeret a Tokaji Képkeret Kft. munkáját dicséri. A Magyar Nemzeti Múzeum a festmény bemutatásával egyúttal a 175 évvel ezelőtt, 1846. május 29-én született Apponyi Albertre emlékezik.

 

A magyar közemlékezetben gróf Apponyi Albertről minden bizonnyal az a legismertebb adat, hogy az első világháborút lezáró párizsi béketárgyalásokon a magyar delegáció vezetőjeként, 1920. január 16-án a magyar félnek előző napon átadott békefeltételekre reagálva, nagyívű, francia nyelven elmondott beszéddel válaszolt, amit utána összefoglalt angolul és olaszul is. A történészek úgy látják, hogy bár a jelenlévőkre jelentős hatást gyakorolt Apponyi beszéde, de a békeszerződés megváltoztatására irányuló javaslatai végül eredménytelenek voltak. A magyar közgondolkozásra gyakorolt hatása azonban elsöprő erejű volt és jelentős kiindulópontja lett a két világháború közötti revizionizmusnak. A trianoni békeszerződés századik évfordulóján ismét nagy figyelem irányult a híres beszédre, számos helyen idézték és még egy színházi előadásnak is részévé vált.


Az Országgyűlés 1961-ben átadott két festményt a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának. Az egyik festmény Apponyi Albertet ábrázolja, amint egy szónoki pulpituson áll.


A keret nélküli, felül csúcsíves záródású képet, melyen kisebb sérülések és több lyuk is volt, a szignatúra alapján Veress Zoltán (1868–1935) festette. A Münchenben és Budapesten tanult, kolozsvári születésű festő – a színes fényképezéssel és a fotókerámiákkal kísérletező Veress Ferenc fényképész fia – számos közéleti portrémegrendelést kapott huszadik század első harmadában (pld. Brassai Sámuel, Herman Ottó, Prohászka Ottókár arcképei). Szintén jelentős a restaurátori munkássága, amelynek során a pécsi és a győri székesegyház mellett a budai Mátyás-templom falképeit javította. A múzeumba került festményről fennmaradt egy archív felvétel, amely megörökítette eredeti elhelyezését és egykori, historizáló keretét.


A kép mellett látszó faldekoráció és származás helye arra utalt, hogy a festmény egykor az országház épületében függött. Egy évvel ezelőtt mindössze ennyit tudtunk a festményről.


A hozzá kapcsolódó kutatásban pedig egyre több mindenre derült fény a kép megrendeléséről, elhelyezéséről és témájáról:


A források alapján a festményt a Magyar Külügyi Társaság készíttette egykori elnökéről, aki az 1920. évi alapításától haláláig töltötte be ezt a tisztséget. A Magyar Külügyi Társaság a két világháború között a legjelentősebb külpolitikával foglalkozó hazai szervezet volt. Az országházban kapott tanácstermében számos előadást, vitaülést tartott és 1920 és 1944 között megjelentette a magas színvonalú Külügyi Szemle folyóiratot.


Apponyi Albert 1933. február 7-én hunyt el Genfben. Három nappal később, a genfi egyházi szertartás napján, február 10-én a Társaság gyászülést tartott a parlamenti tanácstermében, ahol Berzeviczy Albert társelnök, az MTA elnöke méltatta az elhunytat és határozatot hoztak arról, hogy Apponyit festményen örökítik meg a tanácsterem számára. A feladattal Eöttevényi Olivér ügyvezető alelnököt és Lutter János igazgató tagtársukat bízták meg s egyben gyűjtést hirdettek a költségek előteremtésére. Az elkövetkező évben 86 adakozótól összesen 1077 pengő gyűlt össze a célra.
A megbízást Veress Zoltán kapta és egy év múlva el is készült festmény, amit egy újabb emlékülés keretében lepleztek le 1934. február 18-án.


Az emlékülésről közölt beszámolók említik, hogy a festményen azt a pillanatot örökítette meg a festő, amikor Apponyi Albert az országgyűlés képviselőházának pulpitusáról mond köszönetet a 85. születésnapján kapott méltatásokért. Erre az eseményre 1931-ben került sor, amikor a Népszövetségi Ligák Nemzetközi Uniója a Magyar Külügyi Társaság meghívásából Budapesten tartotta éves közgyűlését, erről több fotó is készült, köztük szerencsére olyan is, ahol éppen a szónoki emelvényen látjuk Apponyi alakját.


Veress Zoltán 1933-as festményéhez vagy ezt, vagy egy ehhez nagyon hasonló másik fényképet használt előképül. Szinte teljesen azonos bal oldali látószög és Apponyi kissé támaszkodó testtartása. A festő, hogy a semleges háttérrel jobban kiemelje az alakot, elhagyja a fényképen jobbra felül látszódó képviselőházi falképet, Vajda Zsigmond 1901-es művét, amely az 1848-as népképviseleti országgyűlés megnyitását ábrázolja. Szintén elmarad a pulpituson álló állványos mikrofon láttatása. A szónoki emelvény közel valósághű ábrázolásába Veress csak egy ponton csempész bele új elemet: a kép bal alsó sarkában a mellvéd falára, mintha az is a faragvány része volna, odafesti az Apponyi-címert. Egy másik archív felvételen pedig az ajándékul adott ezüst babérágat is láthatjuk Apponyi mellett a gratuláló tömegben.


A festményt a 2020. év folyamán Országh Borbála festő-restaurátor művész restaurálta. A munka során a kép hátoldalán, a vakkeret és a vászon közé becsúszva, fém repeszdarabokat talált. A képen lévő lyukak valószínűleg úgy keletkezhettek, hogy a még falon függő festményt repesztalálatok érték: a vásznat átszakítva a falról hulltak alá és akadtak meg a vakkeretben. A díszkeret rekonstrukcióját a Tokaji Képkeret Kft. végezte el az archív fotók alapján, fából újra faragva és aranyozva az összes látható díszítést.


Apponyi Albert születésének 175. és a trianoni békeszerződés 101. évfordulóján így nem csak a restaurált festményt és rekonstruált díszkeretét tudjuk bemutatni, hanem azt a múzeumi szakmai munkát is, amely feltárja a műtárgyak gazdag kulturális kapcsolatrendszerét és történetét.

 

Kurátor: Gödölle Mátyás, művészettörténész, Magyar Nemzeti Múzeum - Történelmi Képcsarnok

 

A festmény restaurálásáról bővebben.

 

 

 

Borítókép:

Veress Zoltán olajfestménye 1934. A restaurált festmény a rekonstruált díszkeretben (Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok)

ipari örökség, iparművészet, közlekedés, technika, tárgy, örökségvédelem
2020-08-18 18:00
emlékezet, gyarapodás, restitúció, természet, tárgy, történelem, állományvédelem
2020-12-24 07:00