Milyen aktuális társadalmi és egyéni problémák vesznek minket körül? Minek a hatására kap szárnyra az ihlet, ami művészeket vezet olyan alkotások megtestesüléséhez, amelyek órákra, napokra, vagy akár hetekre is magával tudnak ragadni bennünket? Talán egy a lelkükből fakadó gondolat érkezik és ki kell adniuk a világ számára a képzőművészeten keresztül? Ezekre és még sok más aktuális kérdésre találhatunk egyéni válaszokat olyan kortárs, fiatal alkotók művein keresztül, akik egy szakmai zsűri döntése alapján mutatkoznak be a Ludwig Múzeumban.
A Ludwig Múzeumban kapott helyet az a kiállítássorozat, amely fiatal képzőművészeket karol fel, és ad lehetőséget alkotásaik, egyben motivációjuk szélesebb körű megismertetésének. Az Esterhazy Privatstiftung 2009-ben alapította az Esterhazy Art Award elismerést. A múzeum kétévente ad helyet a díjra jelöltek számára történő bemutatkozásra.
A kiállításra nagy érdeklődéssel érkeztem, mert kíváncsi voltam milyen gondolatok foglalkoztatják napjaink képzőművészeit, és milyen kifejezésmódokkal jelenítik meg azokat. A Ludwig Múzeum adottságai kitűnő közeget nyújtanak ezen művek bemutatásához: az első emelet egymásba fonódó, különböző méretű termeiben a kellő térélmény megteremtésével kapott helyet ez a kortárs körkép.
A kiállításban egyébként egy pihenő/gyerek sarok is kialakításra került, ami a gyerekekkel érkezőknek nagy segítséget nyújt. így voltam ezzel én is, mert bár a színek-formák világa az elején őket is magával ragadta, de a művekben való elmélyülésre, illetve a motivációk feltárására enélkül a terem nélkül nem lett volna lehetőségem. A kiállítás 18+ besorolású, a bemutatott, néhol előforduló erős és szabad kifejezésmódok miatt.
A kiállításba lépve erős, napsárga fal fogad minket, szemben egy jól látható leírással, ami a kiállítás leírását, az Esterházy-díj lényegét, üzenetét tartalmazza. Itt található egy szavazóláda, amelybe a nekünk legjobban tetsző művekre tudjuk leadni szavazatunkat, így a látogatók véleménye is hozzájárul egy-egy művész nemzetközi bemutatkozásához és díjazásához.
Az első terembe lépve, a bejárattal szemben erőteljes színkavalkád, mozaikszerűen elhelyezett képek fogadnak minket. Minden teremben elhelyeztek a visszafogottabb alkotások között egy-egy vibráló, erősebb színű művet, így a képek lüktetése dobbant át bennünket az egyik teremből a másikba. A tereket többször végig járva az az érzésem támadt, hogy néha egy színekben gazdag álomszerű mesevilágban lépkedek, néha pedig egy futurisztikus, furcsa bolygón teszek látogatást. Közülük az alábbi művek váltak számomra a legfontosabb útjelzővé.
Mint már említettem az első teremben rögtön feltűnt a szemközti falon elhelyezett színes, pixel világ. Kiss Róka Csaba alkotásai a számítógépes világból, játékokból ismert pixelekkel asszociál a festészet halálára. Elsőre dekoratív összhatásként látjuk a falat, majd elmélyülve az ábrázolásban ráébredünk, hogy napjaink figurái kelnek életre. A pixelekkel ebben az esteben érzelmek is együtt járnak, de szomorú az a gondolat, hogy ezek a kis négyzetek alakíthatják a művészetet, a lágy ecsetvonások helyett, ez az,amit a művész megfogalmaza festészet végéről. Ezt a termet egyébként megdöbbentő kezdésnek gondolom, mert az, hogy ez a szatirikus képegyüttes fogad minket, csak még jobban kiegészíti a bal oldalon egy pasztell, szürreális világ, Lőrincz Áron sorozata. Az alkotó Hany Istók történetét dolgozza fel művében, a régi történet alapján. A kissé furcsa alak szimbolizálja a természet-közeliségét, de ugyanakkor a bezártságot, a szabadságtól megfosztott ember élethelyzeteit. Vásznai hullámosan vágottak, mögöttük egy halászháló kifeszített rajzolata látható, talán az élet folyamatát szimbolizálva.
A következő tér Vékony Dorottya Fertility című alkotásának ad helyet, ahonnan egy új mesevilágba csöppennünk Bernáth Dániel segítségével. Absztrakt alkotásait élénk, kontrasztos színhasználat teszi vibrálóvá. Képei mellett térbeli, levél-toll installációkat készített, amik az organikus világ felépítését tükrözik. Aprónak érezzük magunkat a varázslatos növények között, asszociálva a természet nagyságára.
Bernáth Dániel: Dalok a földből
Ezután sem marad a látogató égbe törő formák nélkül, hiszen Kristóf Gábor építészeti oszlopai, golflabda installációi tornyokként törnek a terem mennyezete felé. A labda oszlopok ritmusa a falon elhelyezett hang alapú szerkezettel együtt egy gépiesített világot szimbolizálnak, de ezek az organikus formák mégis játékosközeget öltenek.
Kristóf Gábor: Untitleist Macrocosm
Ezzel szemben a terem másik oldalán szinte életre kelt növényeket, indákat láthatunk. Kontrasztot teremve a gépies, ipari világgal, itt a növényzet lágysága jelenik meg. Horváth Gideon installációja olyan, mintha lágy rajzok keltek volna életre a szemünk előtt. Az alkotás leríását olvasva tárul fel előttünk a mű lényege, hiszen az alkotó egy olyan fantázia világot ábrázol, ahol az emberek és növények kereszteződéséből született köztes lényei táncolnak. A saját sebezhetősége elfogadását szimbolizálja a mű.
Az indák után újabb erős színekkel készített művek közé érkezünk Tollas Erik totemszerű hatalmas képeivel. Jelenleg a totem világ inspirálja a művészt, aki a színekben próbálja ezek erőit és energiáit kifejezni. Érdekesség, hogy az alkotások a filmipar kiselejtezett elemeiből épülnek fel.
Tollas Erik: A festészet toteme
A színek aztán egy picit megállnak, monokrómmá válnak, de újabb terem tárul fel előttünk, ahol Pap Gábor nagyméretű színes álom vásznai aztán újra életre keltik az adott teret. Érdekes látomásai szakaszokra bontva jelennek meg, vásznai kitépett papírlapokra emlékeztetnek.
Pap Gábor: Kit érdekel?
Kipróbálható alkotásként jelenik meg Birkás Mona médiaművész néhány alkotása, amely az Instagrammon hív minket érdekes játékra, és kapcsol be bennünket a közösségi média világába aművészeten keresztül. Műveiben az offline lét realitására keresi a választ.
A bársony puhasága, a monokromitás és a futurisztikus ábrázolás együttese nagyon szépen megjelenik Süveges Rita Infrastruktúra című képein. Az ábrázolás jövőbeli, de ugyanakkor álomszerű is egyben, a textil puhasága pedig különös melegséget visz a fémes, hideg jövőképbe.
A festmények és kisebb installációk mellett olyan térbeli alkotások is helyet kaptak, mint például Medreczky Karina és Kortmann-Járay Katalin „Hova tűnt a sok virág…?” című műve, amely szinte behúzza a látogatót a felállított installációba. Apró részleteivel arra világít rá, hogy a körülöttünk lévő világban, minden élőlénynek lelke van és érző lényként van jelen. Nagyon tetszett az a vidéki hangulat, amit ez a mű reprezentál, apró, kedves kis alakokkal, és tipikus jellegzetességekkel, mint például a kút, vagy a szárítókötél.
Mendereczky Karina és Kortmann-Járay Katalin: Hova tűnt a sok virág?
A művek a sok-sok mondanivaló mellett olyan egészet alkotnak, amelyek akár egy történetté is össze tudnának fonódni. A kurátorok remek egységet alakítottak ki a térben, jól érzékeltetve a kortárs művészet egy hazai szeletét. Minden képzőművészet iránt érdeklődő látogatónak ajánlom, tekintse meg ezt az összeállítást, hogy képet kaphassanak a kortárs művészeti gondolatokból, és színesebben láthassák a téli borús hétköznapokat.
A díjról
Az Esterházy Art Award független szakmai zsűrije 18 művészt jelölt a díjra. A nyolcadik alkalommal meghirdetett pályázatra 262 művész jelentkezett. Pályázni festészettel és festészettel operáló térinstallációs munkákkal, illetve azok terveivel lehetett.
A beküldött pályázatokból a független, nemzetközi szakmai zsűri – Dr. Fabényi Julia, Dr. Ulrike Groos, Barbara Horvath, Dr. Ottrubay István, Rieder Gábor, Szegedy-Maszák Zsuzsanna és Vitus Weh – döntése alapján 18 pályázó jutott tovább a második fordulóba, és lett ezzel a díj jelöltje.
A díjra jelölt művészek:
Bede Kincső, Bernáth Dániel, Birkás Mona, Ember Sára, Gallov Péter, Horváth Gideon, Király Gábor, Kis Róka Csaba, Kristóf Gábor, Lőrincz Áron, Mendreczky Karina és Kortmann-Járay Katalin, Oláh Norbert, Pap Gábor, Pintér Gábor, Süveges Rita, Tollas Erik, Trapp Dominika, Vékony Dorottya
Esterházy Art Award 2023-as díjazottjai: HORVÁTH Gideon, MENDRECZKY Karina és KORTMANN-JÁRAY Katalin valamint TRAPP Dominika.
A kiállítás 2024.március 3-ig látható.
A szerző a Múzeumpedagógiai szaktanácsadó Szakirányú továbbképzés (ELTE PPK) hallgatójaként készítette a cikket.
Hasonló cikkek itt érhetők el!!!
Borítóképen:
Süveges Rita: Infrastruktúra
A felhasznált fotók a szerző saját felvételei.
