Csodálatos részletek látszanak a tavaly Óbudán, a Csillaghegyi Strandfürdő területén talált római utazókocsi fém alkatrészein. A restaurálási munkák haladásáról ma tartottak sajtótájékoztatót a Budapesti Történeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai.
Az egyedülálló római kori kocsisírra 2017 tavaszán bukkantak az Aquincumi Múzeum régészei. Bár a környéken sok római kori emlék van, a fürdő közvetlen környezetében a korábbi kutatások őskori, honfoglaláskori és Árpád-kori lelőhelyeket dokumentáltak. Az ásatások megkezdése előtt csak kevés információ állt a régészek rendelkezésére a strandfürdő területén várható régészeti emlékekre vonatkozóan.
A kocsisír a Budapesti Történeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum között kötött együttműködés keretében, Mráv Zsolt vezetésével, valamint Vass Lóránt és Schilling László régész segítségével 2017. tavaszán került feltárásra. A sír leleteinek konzerválása és kiemelése a két intézmény restaurátorainak közreműködésével történt. A csillaghegyi kocsisír sok új információval gazdagította a császárkori kocsisírokról eddig kialakult képünket, mivel egy újabb kocsit tartalmazó temetkezéssel gyarapodott az Aquincumhoz, illetve közvetlen közeléhez köthető kocsisírok száma.
A kocsisír feltárt gödre, benne a római kori utazókocsi vasalkatrészeivel, bronzdíszítményivel és a leölt két fogatos ló csontvázával
A strand területe Aquincum polgárvárosának közvetlen vonzáskörzetéhez, előteréhez tartozott. A város északi kapujától ugyanis északnyugati irányban mindössze 2,2 km távolságra található és a limes úttal párhuzamosan futó, észak-déli irányú út mentén fekszik. Az utat egymástól kisebb-nagyobb távolságra épült villagazdaságok láncolata kísérte, amelyek jellemzően a 2. század végén – 3. század elején épültek. Ezek a villagazdaságok kisebb, valószínűleg veteráncsaládok vagy betelepült keleti családok által lakott és művelt birtoktestek központjai lehettek. A strandfürdőhöz legközelebb, légvonalban mintegy 500 méterre eső római kori építmény a 2016-ban részlegesen kutatott római kori villaépület volt, amely az ún. csillaghegyi villa néven vált ismertté.
A kocsisír egyik bontási fázisának 3D technikával történő dokumentálása
- Ez az épület a csillaghegyi strandfürdővel szomszédos telken fekszik, így a feltárt római kori kocsisírhoz legközelebb eső, jelenleg ismert római kori objektum, amelyet feltételesen összefüggésbe hozhatunk a kocsisíros temetkezéssel. - mondta Vass Lóránt, az Aquincumi Múzeum részéről a feltárásban résztvevő régész.
A csillaghegyi kocsisír újdonságának számít, hogy közvetlen közelében egy kifosztott gyermeksír is előkerült, amely azonos tájolása és közelsége miatt nem lehetett független a kocsit tartalmazó gödörtől.
- A kocsisírok egyik problémája, hogy csak ritkán tudunk konkrét temetkezést, halottat hozzájuk kötni. Ezen kivételes esetek számát gyarapítja a csillaghegyi kocsisír. Ráadásul itt az elhunyt fiatal életkora nemcsak érdekes, hanem szokatlan is. Azt egyelőre nem lehet eldönteni, hogy ő volt-e a sír „főhalottja”, akit a kocsival együtt temettek el, vagy csak későbbi betemetkezés során került a kocsit tartalmazó gödör mellé. - mondta el Mráv Zsolt, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, a pannoniai lovas és kocsi temetkezések kutatója, aki a fogatoskocsi bontását koordinálta. Mráv szerint, figyelemre méltó továbbá a kocsi eltemetési módja is, amelyre eddig nem ismertünk példát.
A kocsisír leleteinek kiemelése az Aquincumi Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum restaurátorainak gondos munkájával
A négykerekű, kar- és háttámlás üléssel ellátott kocsit a nagyméretű és mélyre ásott sírgödörbe, útra készen, felszerelt kerekekkel helyezték el. Miután a kocsi bekerült a sírgödörbe, magára a kocsira, illetve a mellé elhelyezték a leölt két fogatos ló tetemét is.
A csillaghegyi kocsinak a leglátványosabb meglepetését kétségkívül a rendkívüli díszítettsége okozta, amellyel a sírokban feltárt kocsik sorában a legszebb pannoniai darabok közé került. A díszítést alkotó tizennégy bronzszoborból négy teljesen egyforma rúdvég, amelyek közepére egy griffet és annak két oldalára egy-egy kígyót helyeztek. A griffeket főleg őrző, bajelhárító tulajdonságaik miatt alkalmazták előszeretettel síremlékek, de bútorok, fegyverek és páncélok díszítésére is.
A Dionüszosz csodás hatalmával kezes háziállattá szelídített félelmetes tigris bronzszobra a kocsi hátuljáról
A griffeket két oldalról kísérő sárkánykígyók minden bizonnyal a baziliszkuszokkal azonosíthatók, amelyek az Ókorban arról voltak ismertek, hogy távolról, már a hangjukkal és a tekintetükkel is ölni tudtak. A csillaghegyi kocsinak a funkcionális vasalkatrészeit is gazdag fémberakás díszítette, amelyet a kocsi hátsó oldalán díszes szoborgalériával egészítettek ki. Az itt látható tíz figurális bronzszobor Dionüszoszt és vidám kíséretét idézte meg.
A kompozíció központi alakja maga az istenség volt, aki kezében szőlőfürtöt és egy olyan edényt tartott, amelyből bort öntött. A bort az általa megszelídített tigrisek kinyújtott nyelvükkel lefetyelik. Dionüszosz egyik csodálatos tulajdonsága, hogy a félelmetes nagymacskákat olyan kezes háziállatokká bűvölte, akiket kocsija elé foghatott. A kocsi díszeinek dionüszikus mitológiai képprogramja igazodott az őslakos Eravisci törzsi elitjének túlvilág-képéhez. A sírokból eddig előkerült kocsiknál, már ahol előfordult figurális szobordíszítés, mindig Dionüszoszt és körét idézték meg, amely nem volt véletlen. Az istenség ugyanis olyan boldog, aranykort idéző túlvilági életet kínált követőinek, amely nagyon hasonlított a kelták egyik túlvilág elképzelésére.
A jármű vas alaktrészeit is gazdagon dísztették, ezek fokozatosan tűnnek elő a restaurálás során
Ez volt az első alkalom, hogy régészeti feltáráson egy római kocsi felépítménye előkerült, így az időigényes restaurálási folyamat lezárultával a csillaghegyi kocsi szinte minden részletében rekonstruálható lesz. A csillaghegyi kocsi alkatrészei restaurálás után és rekonstruált formában várhatóan két éven belül az Aquincumi Múzeumban lesznek kiállítva.
Fotó: Szilágyi Nóra
