Reigl Judit születésének századik évfordulóját kiállításokkal ünnepli számos európai és hazai múzeum. A Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár tárlata a berlini Neue Nationalgalerie és a budapesti Szépművészeti Múzeum kiállításait köti össze.
Míg az előző a művész legismertebb alkotói korszakát, az 1950-es és 1980-as évek közötti festményeit tekinti át, az utóbbi Reigl munkásságának első és utolsó éveiből válogat. A Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár e két kiállítás törzsanyaga közötti periódusra fókuszál, és első ízben mutatja be, hogy milyen jelentős helyet foglalt el Reigl Judit egész életművében az emberábrázolás.
Művészi pályájának egymást követő – vagy átfedő, a ráfestések miatt sokszor egymást lefedő – korszakait Reigl egyetlen organikus folyamatnak látta, nem tett különbséget absztrakció és figurativitás között. A kritika azonban sokáig értetlenül fogadta az időről időre felbukkanó figuratív képeit, s ma is lényegesen nagyobb az absztrakt munkái iránti érdeklődés.
A kiállítás Reigl periférikusnak tekintett, kevéssé ismert sorozataira hívja fel a figyelmet, hiszen életműve csak ezek beemelésével, s a művész következetes gondolkodásának feltárásával értelmezhető.
Életre szóló nyomot hagytak benne az első olaszországi útja során látott művészeti emlékek, s a későbbiekben is gyakran látogatta a múzeumokat, gyűjtötte a számára fontos képek reprodukcióit. Egy Rómában megpillantott Lázár feltámasztása-katakombafestmény, Michelangelo freskói, Cézanne, Matisse, Malevics, Rothko, az egyiptomi szobrászat vagy a lascaux-i barlangrajzok vizuális tapasztalatai jól érzékelhetőek az Ember (1966–1972), a Lepel–kódfejtés (1973), a Bejárat-Kijárat (1986–1988), a Szemben… (1988–1990), az Egy test többes számban (1990–1992), a Kívül (1993–1999), a Megfizethetetlen test (1999–2001) vagy az Egy test többes számban II. (2008–2009) sorozatain, melyekből néhányat bemutatunk a kiállításon.
„Ezek a testek az égben nem függetlenek a mennybemenetel vagy a feltámadás ikonográfiájától. Az én alapvető problémám a megjelenés, eltűnés” – mondta a pályájára visszatekintő idős művész, akit az űr, az atomok világa, a semmi, a végtelen, és az az univerzum erőinek kitett ember mint egzisztenciális kérdés és mint festői probléma foglalkoztatott. Az atom, a foton, a bolygó éppúgy test, mint az ember vagy maga az alkotó: „Mindenségnek részecskéje / Maga a mindenség” – írta 1985-ben. Az átjárás a legnagyobb és a legkisebb, az egyedi és a kozmikus, vagy a festészetben az absztrakt és a figuratív között bármikor lehetséges, hiszen ezek mind ugyanannak a különböző, nem ritkán egyidejű megközelítései. Figuratív munkáinak kiemelése a kiállításon nem jelenti radikális leválasztásukat az életműről, hanem a cél jelentőségük hangsúlyozásával épp e művek visszahelyezése eredeti kontextusukba.
Kurátorok: Cserba Júlia, Gát János, Róka Enikő
A Szárnyalás—Vol—Flight. Reigl Judit figurális festészete című tárlat 2023. október 27-ig tekinthető meg.
A kiállítás a művész hagyatékát őrző és a szerzői jogokkal rendelkező párizsi alapítvánnyal, a Fonds de dotation Judit Reigllel együttműködésben valósul meg.
REIGL JUDIT
Kapuvár, 1923. május 1. – Marcoussis, 2020. augusztus 6.
1941–1946 a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója
1944 első nyilvános szereplése a Műcsarnok VII. Nemzeti képzőművészeti kiállításán
1946. december–1948. október ösztöndíjjal Olaszországban tartózkodik
1947–1948 olaszországi tanulmányútja során többször bemutatja műveit a Római Magyar Akadémián, valamint szerepel a szicíliai Cataniában egy magyar festők számára rendezett kiállításon is. Megismerkedik Betty Anderson szobrásszal, aki 2007-ben bekövetkezett haláláig egész életre szóló társa lesz.
1950 többszöri sikertelen próbálkozás után átszökik a magyar határon
1950. június 25-én megérkezik Párizsba, szürrealista képeket kezd festeni
1951 Hantai Simon közvetítésével megismerkedik André Bretonnal
1954 első egyéni kiállítása a Galerie À L’Étoile scellée-ben, melynek katalógusához André Breton ír szöveget. A siker ellenére, saját útját keresve és vállalva a létbizonytalanság kockázatát, hamarosan szakít Bretonnal és a szürrealizmussal.
Az ötvenes évek közepétől Maurice Goreli gyűjtő és mecénás támogatása lehetővé teszi számára, hogy autonóm módon tovább kísérletezzen
Az ötvenes évek második felétől rendszeres kiállítója az európai és az egyesült államokbeli kortárs galériáknak és múzeumoknak. Művei olyan rangos közgyűjteményekben találhatóak meg, mint a párizsi Musée National d’Art Moderne – Centre Georges Pompidou, a New York-i Guggenheim Museum és a The Metropolitan Museum of Art, a londoni Tate Modern, valamint a budapesti Magyar Nemzeti Galéria, a Ludwig Múzeum és a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár.
2014-ben életműve gondozása érdekében létrehozza a Fonds de dotation Judit Reiglt
2016-ban és 2018-ban rangos francia állami kitüntetéseket kap
2020-ban, 97 éves korában Marcoussisban hunyt el
A hagyaték örököse és a szerzői jogok kizárólagos tulajdonosa végrendeletének megfelelően a Fonds de dotation Judit Reigl.
Kiemelt művek:
Reigl 1973-ban az Ember-sorozat egyes sikertelennek ítélt vásznaira nagy méretű lepleket fektetett, a felületre híg temperát vitt fel. „Amikor festettem, sose foglalkoztatott más, mint a pillanatnyi feladat megoldása. Soha máskor nem használtam temperát, de a Lepel – kódfejtés-képek miatt – mivel nyilvánvaló volt, hogy a légies vászonra másmilyen festékkel nem festhettem volna – minden pénzemet beleöltem egy komplett szett temperába. Azelőtt fölvittem, majd levakartam a festéket. Ennél a sorozatnál teljes képeket takartam le, majd hívtam elő, egyfajta kinagyított frottázstechnikával”– emlékezett vissza majd fél évszázaddal később.
A sorozat címébe foglalt „kódfejtés” akkor történik meg, amikor Reigl fölemeli a leplet és rábukkan a megfordított új képre, amit az anyagon átütő tempera hozott létre a másik oldalon. Művének lenyomat volta szakrális asszociációkat kelt (Veronika kendője). A klasszikusokkal párbeszédbe lépő, ösztönösen, gesztusokkal létrehozott sorozat most a Kiscelli Múzeum Templomterében méltó, s a művekben rejlő lehetőségeket kibontó környezetre talál.
Lepel – kódfejtés
(Drap – décodage), 1973
tempera, vászon, 320×240 cm
Fonds de dotation Judit Reigl
„Az embert a teljes felszabadulásig ösztönzöm, hogy a levegőbe emelkedjen”– írta Reigl
1973-ban. A húsz évvel későbbi Kívül-kompozícókon ezek a lebegő, emelkedő emberalakok jelennek meg.
Reigl személyiségének autonómiájából fakadóan mindig kívül maradt a különböző irányzatokon. „Ez volt a szerencsém: egész életemben képtelen voltam részt venni bármiben is. (…) Nem lehet egy vadállatot arra kényszeríteni, hogy úgy viselkedjen, mintha idomítva lenne. Azt hiszem, Bartók Béla mondta: »A villámot nem lehet ipari áramra kapcsolni.« Nekem mindig is vad természetem volt. Ez nem azt jelenti, hogy harapnék vagy ugatnék, hanem hogy elvonulok, bezárkózom. Persze nem tudsz kilépni abból, amibe sosem léptél be. Én nem tudtam belépni.
Ez az én születési hibám.”
Reigl egyetlen folyamatnak látta életműve egymást követő sorozatainak képeit, rendszeresen ráfestett korábbi munkáira. Ezen a művön foltokban megmutatkozik a Hidrogén, foton, neutrínók-sorozat felülete. A kihagyás révén kibontakozó alap az univerzum erőit és elemeit idézi. Az ember határtalan térbe kitett, de szabaddá vált, „semmivel szembenéző” lényként jelenik meg.
A festmény a kiállítás bezárását követően a Fonds de dotation Judit Reigl ajándékaként a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár gyűjteményébe kerül.
Kívül (Hors), 1998
vegyes technika, vászon
Fonds de dotation Judit Reigl
Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár
A New York, 2001. szeptember 11-ét követően-sorozat „egy fordított művelet”: itt a testek már
nem zuhannak, hanem emelkednek. A halál után jön a feltámadás. Reiglben édesapjának halála megrázó élményként rögzült, és saját elbeszélése szerint egész pályáján foglalkoztatta az élet, a halál és a feltámadás közötti határ témája és vizuális megjelenítése. A kívül maradt, semmibe kitett emberalak egyszerre személyes és egyetemes: önmaga létezésére és az emberiség helyzetére kérdez rá. „Minden alkotói erőfeszítés lényege a kétségbeesett vágy, hogy a személyes, emberi és kozmikus lét ellentmondásait és korlátait lerombolja…”– mondta idős korában visszatekintve pályájára.
New York, 2001. szeptember 11-ét követően (Suite de New York, 11 septembre 2001), 2006
vegyes technika, vászon
magántulajdon
Borítókép:
Reigl Judit Marcoussisban, 2004
Cserba Júlia felvétele
