A Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége 2024. október 3-5. között Somogyszobon rendezte XXI. országos konferenciáját, melynek házigazdája a 2022-ben Az Év Tájháza szakmai elismerésben részesült Vilma-Ház.
A Tájházszövetség legjelentősebb szakmai programja az országos találkozó, melyen évről évre összegzi a tapasztalatokat, és ismerteti a legfrissebb tájházas eredményeit. 2024-ben a Közösségi tájház és fenntarthatóság tematika állt a középpontban. Az idei konferencia – a házigazda Vilma-ház meghatározó közösségi szerepére utalva – korunk kulturális intézményei előtt álló lehetőségként szemléltette a közösségi részvételre alapozott és a környezeti szempontokat érvényesítő múzeumi/tájházi működést.
A találkozóra az ország minden részéből és határon túlról is érkeztek tájház fenntartók, akik 2024. október 3-án, csütörtök délután Csurgó és Porrog kulturális örökségének legkiemelkedőbb értékeit tekintették meg, a pénteki napon pedig Somogyszobon került sor a Közösség – Tájház – Fenntarthatóság, Társadalmi és környezeti fenntarthatóság tájházainkban című szakmai konferenciára. A megnyitón Szászfalvi László országgyűlési képviselő, Varga Zsolt Somogyszob polgármestere, és dr. Bereczki Ibolya, a Tájházszövetség elnöke köszöntötte a résztvevőket. Vincze Máté, közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár a délután folyamán csatlakozott a konferenciához, és osztotta meg gondolatait a tájházak és szabadtéri múzeumok gyűjteményeinek, kiállításainak, programjainak és közösségeiknek szerepéről a helyi identitás formálásában.
A konferenciák célja terjeszteni azt a szemléletet, melynek jegyében a muzeális intézmény (esetünkben a tájház) működésében a helyi lakosok, civil szervezetek tevékenyen részt vesznek. A szakmai találkozó továbbá a mindennapi intézményi működés során is hasznosítható inspirációkat kívánt nyújtani ahhoz, hogy tájházaink és szabadtéri múzeumaink a gyökereikhez visszanyúlva, a hagyományos falusi életmódból merített jó gyakorlatokkal érdemi alternatívákat nyújtsanak a környezettudatossághoz.
Az országos találkozók kiemelkedő eseménye minden évben Az Év Tájháza cím kihirdetése és a díj ünnepélyes átadása. 2024-ben az elismerés büszke birtokosa az Orfűi Malmok, ahol családi örökségként a felmenőik nyomdokain járva, a hagyományos mecseki malomkultúra és a hozzá kapcsolódó szellemiség, mesterségbeli és tárgyi hagyatékának őrzése a malmokat működtető csapat küldetése.
Az Év Tájháza 2024 díjról:
A Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége immár 21. alkalommal tette közzé Az Év Tájháza felhívását. A 2004 óta a szervezet országos szakmai találkozóján ünnepélyes keretek között átadott elismerést annak a tájháznak a fenntartói vehetik át, amelyik példaértékű tevékenységével hozzájárul a magyarországi és Kárpát-medencei népi építészeti értékek és a hozzájuk kapcsolódó hagyományok megőrzéséhez, széles körű megismertetéséhez, újra megéléséhez.
A Tájházszövetség elnöksége által felkért bíráló bizottság tagjai, dr. Bereczki Ibolya, Lipéczné Karsai Henriett és dr. Páll István a Tihanyi Tájházak, a Bodrogközi Múzeumporta és az Orfűi Malmok pályázata alapján látogattak el szeptember elején a helyszínekre. A 2024-es év díjazottja az Orfűi Malmok lett.
Az elismerésre pályázók voltak még a cigándi Bodrogközi Múzeumporta és a Tihanyi Tájházak. Mindkét intézmény – hasonlóan az Orfűi Malmokhoz nem pusztán egyetlen épület, hanem több kiállítással, foglalkoztatóval, komplex szakmai kínálattal rendelkezik. A Tájházszövetség nekik Az Év Tájháza pályázaton a Bodrogközi Múzeumportának és a Tihanyi Tájházaknak elismerő oklevelet adományozot
Laudációk:
Az Orfűi Malmok fenntartója a Malomkő Alapítvány, de a települési önkormányzat is támogatja munkájukat. Önkéntesekkel együtt a nyári főszezonban 15-25 munkatárs fogadja a látogatókat, akiknek a száma 8000 fő évente.
A Baranya vármegyei településen a Vízfő-forrás közelében a középkor óta működött vízimalom, amelyet a 19. századtól a Nicsinger-család működtetett. Ma is látható formájában már a 20. század elejére jellemző „modern” malomtechnológiát ismerhetjük meg általa. A malom melletti, szintén hagyományos építészeti értéket képviselő lakóház az egykori molnárlakás, istállóspajta, szabadkéményes nyári konyha, kocsiszín egészíti ki az épületegyüttest.
A malmot 1945 után államosították, tulajdonosait német származásuk miatt kitelepítették. Volt tsz-raktár, darát őröltek benne. Múzeumi hasznosítására a pécsi Janus Pannonius Múzeum bevonásával már az 1960-as években született terv, amelynek kidolgozója dr. Füzes Endre, szervezetünk későbbi alapító elnöke volt. A regionális szabadtéri múzeumi elképzelés akkor csak részben valósulhatott meg. Az in situ megőrzött és 1970-ben helyreállított malom mellett Mekényesről egy olajpréssel kiegészített szárazmalmot telepítettek át 1974-ben. A malomszerkezetek helyreállítási munkájában a Pécsi Malomipari Vállalat és munkatársa, Füzes Antal vállalt úttörő szerepet, aki fiával, Füzes Péterrel az 1990-es évek elejére működőképessé tette a malmot. A család munkáját napjainkban Füzes Péter lányai, Füzes Kata és Füzes Petra folytatják széles körben kiteljesítve és megújítva a malomipari hagyatékot.
A szabadtéri múzeum 2016-ben rekonstrukcióban megépített papírmalommal, majd 2021-ben Pajtapékséggel és Sütiműhellyel bővült, és Garat nevű fogadóépületük a legkorszerűbb szolgáltatásokkal, 2024 nyarán újranyitva teszi Baranya megye kiemelt turisztikai és ismeretátadó helyszínévé az intézményt. Dr. Balázs György 2015-ben elkészített fejlesztési terve nyomán következő projektjük egy kanalas malom megépítése lesz.
Tárlatvezetés a szárazmalomban
„Az Orfűi Malmok nem szimpla múzeum” – írták kiváló pályázati anyagukban magukról. Az intézmény munkatársai az épített és természeti örökség összhangjára, az élőműhelyekre és az emberi léptékekfigyelembevételére fókuszálnak. A fenntartás és a működtetés során a vízimalom és a malmokműködésének évszázados emlékei és a hozzá kapcsolódó szellemiség, mesterségbeli és tárgyihagyatékának őrzése a küldetésük. Az ide érkezők a gyönyörű természeti környezetben feltöltődnek, kicsik és nagyok élményeket szereznek, miközben felfedezik a hétköznapi munkában rejlő értékeket. A papírmalom tevékenységei nemcsak környezettudatosságra ösztönöznek, de a hagyomány és akortárs világ, a művészet kapcsolódási pontjaira is rávilágítanak.
Papírmerítés
Cigánd a Bodrogköz magyarországi részének speciális turisztikai kínálatával kiemelkedő kulturális központjává vált az elmúlt közel két évtized fejlesztései során. A 2000-ben alapított közérdekű muzeális intézmény, a Cigándi Falumúzeum főépülete, a 20. század elejét megelevenítő módos gazdaház a Balla-család tulajdonában állt. Az épület a helyi gazdálkodás és paraszti életmód klasszikus tájházi, enteriőrös megjelenítése a Bodrogköz paraszti kultúrájának. Az alapítványi kiindulópontú, de mára az önkormányzat által fenntartott intézmény 2013-ban már elnyerte Az Év Tájháza elismerést, 2015 óta további kiállítóhelyekkel – mint a Sőregi porta, majd a Múlt-Kor bemutatóház – gazdagodott, amelyek létrehozásában a helyi közösség tagjai kiemelkedő szerepet játszottak. Munkájuk szakmai segítője hosszú ideje a miskolci Herman Ottó Múzeum. 2023-ban a Magyar Géniusz Program révén a Tanítóházban a Bodrogköz szőttes kultúrájának bemutatására vállalkozott. A Táncpajta és a szabad terület további turisztikai fejlesztések helyszínévé válhatott határon túlnyúló együttműködés és pályázatok révén.
A Tihanyi Tájházak fenntartója a Tihanyi Legenda Idegenforgalmi és Fejlesztési Közhasznú Nonprofit Kft. Az egykori halászcéh ház az egyik korai, műemléki védelmet kapott tájházunk, első felújítása még 1965-ben készült el. Az ún. parasztgazdaház egykor két helyiséges, füstös konyhás volt, valószínűleg már az 1790-es években állt. Mai formáját a a 19. század végén nyerte el. A muzeális kiállítóhely a Balaton-parti népi építészeti örökség egyedi, különleges bemutatóhelyeként, komplex felújítás eredményeként a Tihanyba látogató turisták kedvenc látogatási helyévé válhatott, évente több ezer látogatót fogad. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum munkatársainak közreműködésével létrehozott kiállítás, a parányi, de kikapcsolódást is lehetővé tévő udvar mellett a múzeumpedagógiai foglalkoztató, és a kicsi, de praktikus múzeumi bolt kínálata magas színvonalú látogatófogadást biztosít az ide érkezőknek.
A laudációkat írta: dr. Bereczki Ibolya
A találkozó további programjain, a szombati kiránduláson a résztvevők megismerkedhettek Nagyatád, Lábod, Kisbajom tájházaival, gyűjteményeivel, a Szennai Skanzennel, Kaposváron a Rippl-Rónai Múzeum új néprajzi kiállításával, valamint a Segesdi Búcsújáróhellyel.
