Sándorfalvi Sándor születésének 110. évfordulóján kiállítással tisztelegnek az egykori fehérvári alkotó, a Székesfehérvári Művészek Társaságának egyik alapítójának emléke előtt. A Szent István Király Múzeum – Pelikán Galériában 2024. január 26-án, pénteken 18 órakor nyílik a Sándorfalvi Sándor 110 – emlékkiállítás, amelyet Revák István festőművész, a tárlat kurátora nyit meg.
A Szent István Király Múzeum és a Székesfehérvári Művészek Társasága szervezésében megvalósuló kiállítás a Pelikán Galériában (Székesfehérvár, Kossuth L. u. 15.) lesz látható.
Megnyitja: Revák István, a tárlat kurátor
A tárlat megtekinthető február 23-ig, nyitva keddtől péntekig 10-től 18 óráig. A belépés díjtalan!
Sándorfalvi Sándor 1914-ben született Pencen. A ’40-es években Budapesten Krivátsy Szűcs György festő szabadiskolájának növendéke lett, de tanulmányait anyagi gondok miatt meg kellett szakítania. 1953 óta élt Székesfehérváron, eközben, évtizedeken át kitartó önképzéssel, szabadiskolák tagjaként sajátította el a festészet tanulható részét, a többit a tehetsége adta hozzá. Így vált idővel a tanítványból mestereivel Áron Nagy Lajossal, Pallay Józseffel, Ballagó Imrével, M. Tóth Istvánnal együtt kiállító művésszé. 1955-től részt vesz a Fejér megyei tárlatokon; számos egyéni kiállításon (Székesfehérvár, Penc, Győr, Velence, Gárdony, Soponya, Fehérvárcsurgó, 2002: Bécs Vízművek Művelődési Háza (AT)) mutatta be alkotásait, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Székesfehérvári Művészek Társaságának is tagja volt.
Jelentősebb elismerései:
1971: Alba Regia-emlékérem
1975: Győr város emlékérme
1988: Szent István emlékkiállítás, Városi Képtár – Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár II. díj
2002: Pro Civitate díj, Székesfehérvár
2008: Fejér Megyei Prima Díj
Kapcsolódó kiállítás:
2024. február 2. – március 1.: Sándorfalvi 110
Kiállítás Sándorfalvi Sándor (1914–2009) festőművész akvarelljeiből a Gárdonyi Géza Művelődési Ház és Könyvtárban (Székesfehérvár, Sóstó ltp. 1.) az intézmény nyitvatartási idejében.
„Tudatosan játszik rá arra a közismert tényre, hogy a látásunk elsősorban a foltokból tér át a formákba, és ezeket a foltokat megfestve bizonyos színharmóniák megtartása mellett még kifejezőbb is lehet egy alkotás, mint a tényleges képi formahűség esetén. Például tájképei, amelyek vízpartot ábrázolnak, ami lehetne a Balaton partján, vagy bárhol a világon, mert a képeknek nem balatoni, hanem hamisíthatatlan Sándorfalvi-hangulata van."
Sajtos József író (2013)
forrás: muzeum.penc.hu
