Tükröm-tükröm, mondd meg nékem... Lelkünk, személyiségünk tükre sok minden lehet. Lehetnek azok szavaink, tetteink, lehetnek azok választott barátaink, lehet az öltözködésünk, stílusunk, de arról, hogy valójában kik vagyunk, végsősoron a legfénylőbb, legtisztább tükör egy ékszer lehet. Egy gyűrű, egy nyakék, egy karkötő, egy medál. Ékszereink jelképek is: egy gyűrű lehet az elköteleződés vagy éppen a szabadság hordozója, egy nyaklánc lehet családi emlék, egy óra státusz szimbólum, egy karkötő szuvenír, egy valaha volt pillanat velünk maradt mementója. Az ékszereink mesélnek rólunk, és ékszereink egyfajta kiterjesztett énként hangsúlyoznak, többé tesznek, átvarázsolnak, körülragyognak minket. Az ékszerek második bőrünk, valamilyenségünk koronái, létezésünk csillogó kiegészítői. Üzenetek rólunk. Üzenetek tőlünk. Üzenetek, melyeknek feladói mi vagyunk, címzettje pedig az egész világ.
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ – Magyar Nemzeti Múzeum időszaki kiállításának főszereplői csatok, díszek, nyakékek, fülbevalók, gyűrűk, az időkeret pedig nem kevesebb, mint az elmúlt 40 ezer év. Ragyogj! – Ékszerek ideje címmel a kurátorok korszakokon átívelve mutatják be, hogy az ékszerek, azon túl, hogy kiemelkedő esztétikai értéket képviselnek, milyen mélyebb jelentéseket hordoznak. A népszerű és látványos válogatás a Nemzeti Múzeum több helyszínén várja a látogatókat, mely helyszíneket bejárva, akárha azon a bizonyos sárga úton lépdelnénk, mely Csodaországba vezet minket - képletesen és szó szerint is, amennyiben a sárga, mint az arany színe, és a csoda, mint az ékszerek varázsa megengedhető metafora egy olyan utazásban, melynek során az emberről valaha mesélt legkomplexebb történet ezerarcúságának ezerárnyalatú ezerstációit járjuk be.
Az ékszereket, melyek nem csak éltünkben, de holtunkban is, névjegyeink, személyiségünk és életutunk hírmondói, nemcsak anyaguk és kialakításuk, de szellemi értékük, mögöttes tartalmuk folytán az időtlenséget jelentik, mely időtlenség személyes kötődéseink okán százszorosan is egyedivé és megismételhetetlenné nemesedik. Mert legyenek akár a ruházat, akár a test ékei, az ékszerek sosem maguktól valók. Sosem csak vannak, sosem magányosak, sosem öncélúak. Amint viseljük őket, rólunk beszélnek, egy korszakról, társadalmi berendezkedésről, kötődésekről, hagyományokról, transzgenerációs mintákról - egy jelenben fogant, születése pillanatában múlttá lett valóság lenyomatai. Emlékek, melyek ragyognak. Emlékek, melyek sokszor csak reprezentációs szükségletek, nem egyszer identitás és közösség névjegyei, egy közös nyelv dialektusai, őket állítva főszerepbe, a Nemzeti Múzeum káprázatos kiállítása egészen az őskorig tekeri vissza az idő kerekét.
A Kárpát-medence legkorábbi aranyékszerei, egy emberarcot ábrázoló ezüst ruhakapcsoló tű, számos középkori, drágakövekkel díszített arany ruhacsat és -dísz, hun, avar, középkori relikviák, egy 18. századi ereklyetartó mellkereszt, patkószögből és emberi hajból készült ékszerek, III. Béla király méreggyűrűje, Könyves Kálmán 900 éves gyűrűje, az 1848–49-es szabadságharc után a nemzet sorsáért aggódó, az aradi vértanúkat még 10 évvel később is sirató magyar asszonyok gyászékszerei – ezek mind reflektorfénybe kerülnek a nekik épített elegáns színpadon, a plasztikusra világított és rendezett vitrinekben, a fali karokra emlékeztető üvegdobozokban, vagy éppen a térben aláereszkedő csúcstárgyakként. A narratívafókuszú kurátori koncepciónak köszönhetően, mely korszakokon átívelve, hat téma köré (önkifejezés, kapcsolat, változás, misztikum, rítus és kincs) szerveződik, okosan, érzékenyen, specifikus és részletgazdag edukációt felvállalva, elmeséli az intézmény által gyűjtött legérdekesebb és legértékesebb műtárgyainak történetét, arra sarkallva ezzel a látogatókat, hogy elgondolkodjanak saját ékszereik múltjáról, jelentéséről, egyben önnön, irántuk való kötődésünkről.
A ragyogás dimenzióinak, sokféle jelentésének számos stációja között különleges fókuszt jelent a kortárs művészet, mely egészen új és friss madártávlatot kínálva távolít el minket az arany csillogásától, és mutat fel egy másfajta tündöklést, egy másfajta történetmesélést – ennek a párhuzamos sorskönyvnek talán legfontosabb műtárgya Benczúr Emese Ragyogj című munkája, mely a válogatás címadó darabjaként a csillogás ezerféle dimenzióját ragadja meg a kortárs művészet eszközeivel. Így tehát a kiállítás több szinten mesél, többféle mesét mesél, többféle nyelven, különféle főhősökről és antagonistákról, ereklyékről és mementókról, melyek nyomán, ha jól figyelünk, a végére megszületik a saját mesénk, mindenkinek egy személyes verziója a nagy közös regéről, hiszen, ahogyan Dr. Zsigmond Gábor főigazgató mondta a megnyitón: „Az ékszerek történetében benne van az egész Kárpát-medence történelme is”.
Egy ilyen grandiózus vállalás esetén nem szégyen a számokkal büszkélkedni: az előkészületek alatt 503 műtárgyat tisztítottak meg a restaurátorok, a kiállítás 44 lelőhely anyagát mutatja be, és 27 kortárs ékszer csodálható meg a 6 téma köré szerveződött válogatásban, mely egyértelműen lehetne a legek tárlata is. A legrégebbi ékszerek a 40 000 éves mamutagyarból és csontból készült függők, a legfiatalabb pedig egy 2021-ben készült ékszer. A legértékesebb ékszerek a kölkedi kincsek, a legkényelmetlenebbek pedig azok a bokaperecek, melyek a keltáktól maradtak ránk, és Kosdon kerültek elő 1951-ben. A legkülönlegesebb ékszer a szerető szeme nevet viseli: egy hajból font lánc csatján a szeretett hölgy egyik szeme ragyog. A legmeghökkentőbb ékszer egy patkószegből készült gyűrű, a legérdekesebb pedig egy székesfehérvári karkötő, mely a bazilika egyik 12. századi, feltehetőleg királynői sírjából származott, ám többi részétől elszakítva, karkötővé alakították át a 19. század közepén. A legbizarrabb ékszerek minden bizonnyal a hajból készült díszek, a legnagyobb ékszer a majdnem fél kilós gyermely-szomori fibulapár, a legkisebb pedig egy balta alakú szarmata csüngő. Az iménti szakmai rangsorolás Hegedűs Zsuzsa, Dr. Kiss Erika és Dr. Pető Zsuzsa kurátorok kedvcsináló apróbetűs kiállításkísérője is lehetne, vezetve minket a sárga úton, Csodaország kincsei között, a Kárpát-medence tárgyi örökségének ragyogó történetében.
A Nemzeti Múzeum világszínvonalú ékszerkollekcióját szépen árnyalják Spengler Katalin műgyűjtőnek és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem egykori és jelenlegi hallgatóinak, valamint oktatóinak kortárs ékszerei. A nagyszabású kiállításhoz számos izgalmas kísérőprogram, múzeumpedagógiai foglalkozás, kurátori tárlatvezetés, workshop, pop-up kiállítás, kortárs reflexió és meglepetés kapcsolódik, az ajándékboltban pedig egy tematikus kollekció is elérhető.
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ – Magyar Nemzeti Múzeum Ragyogj! – Ékszerek ideje című kiállítása mindenkihez szól. Mert mindannyiunknak legalább egy ékszere volt, van az életében. Egy óra a nagypapától. Egy nyaklánc anyánktól. Egy gyűrű a kedvesünktől. Egy karkötő egy régi baráttól, egy medálban egy hajtincs, talán egy kisfiúé, akinek kezét többé már nem foghatjuk. Az ékszereink mesélnek rólunk, az ékszereink második bőrünk, valamilyenségünk koronái, létezésünk csillogó kiegészítői. Ragyogunk tőlük. Ragyogunk velük. Elbújunk mögéjük. Hagyjuk, hogy elmondják, amit szavakkal túl nehéz lenne. Ragyognak helyettünk.
