Köves Éva legújabb munkáin a színerő, valamint a sűrűsödés és a ritkulás optikai lehetőségeivel kísérletezik a művész, ahol a festékpigmentek mint részecskék, a fénysugarak pedig mint hullámok jelennek meg a képalkotás praxisában.
Hasonlóan a katódsugaras-, vagy LED-televízióhoz, amely a másodperc tört része alatt „szórja” tele színrészecskékkel a képernyő felületét. Köves alkotásai is ilyen képpontokból álló moaréval szolgálnak, melyeket „kvázi”-érzéki úton próbál meg visszakódolni alakzatokká a néző. „Kvázi”, azaz csak „úgyszólván” objektív módon, mivel a visszafordítás műveletéhez csupán elemi vizuális impulzusokat ajánl fel a művész. Pöttyözött képei testetlenek, ahol az egymáshoz fűződő pontok viszonya egyszerre tűnik kaotikusnak és mégis következetes rendbe szerveződőnek. Köves csak a közlés természetét – hangsúlyozva annak markánsan optikus és nem haptikus jellegét – szabja meg, annak tárgyát azonban nem. Kiindulva az olyan vizuális jelenségektől, mint a jelek intenzitása, azok áramlása és túlcsordulása, egészen a vizuális zaj kialakulásáig a „mai” szem „kitettségének”, „igénybevételének” és „strapás” munkájának bemutatására törekszik.
A művész szándéka – ahogy talán az már a fenti fogalmakból is sejthető – nem egyszerűen a 21. századi információs társadalom analóg, illetve digitális képtípusainak hagyományos – például olaj-vászon, akril-papír – műfajokba történő átírása. Köves festői módszere egyben reflexió is, mellyel a tapasztalatszerzés mai kollektív lehetőségeinek természetrajzát „ábrázolja”. Ezek a maguk illékonyságával, a nézőben inkább csak sejtéseket keltő vibráló és örvénylő felületek ugyanis alapjaiban képesek megkérdőjelezni a mai ember és a külvilág kapcsolatát.
Köves munkái maguk is olyan pulzáló, a pillanat töredéke alatt alakot váltani képes formációk, melyek a szem megtévesztésén alapuló 21. századi optikai médiumok működési elvét, illetve az azok által létrehozott illuzórikus kép természetét tükrözik. „A kép nem az, aminek látjuk!” Ennek az alaptörtvénynek a hallgatólagos elfogadásával tekint ma bárki a mobiltelefonra, egy számítógép display-ére, vagy akár a Dűne (2021) háttérképeinek elemeire. A valóság „hiteles” referenciapontjai rég eltűntek a 21. század képtípusainak univerzumából. Ilyen értelemben a valósághoz fűződő kapcsolatunk legalább annyira illékonnyá vált, mint Köves folyamatszerű képinek világa, mely szándékoltan hagyja bizonytalanságban, vég nélkül artikulálódó mozgásban a receptorokat követni igyekvő értelemadást. Talán Köves épp ezért ad olyan összefoglaló- és fogalomszerű címeket egyes festményciklusainak, mint a „Közös dolgaink”, a „Tünet”, a „Káosz”, vagy éppen a „Háború és béke”. Hisz e fogalmak maguk is a tapasztalatszerzés általános, kollektív formái, valamint napjaink „világlátása” között tátongó bizalomvesztés nyugtalanító érzetének jegyeit viselik magukon.
Kaszás Gábor művészettörténész
A kiállítás a Szikra Képzőművészeti Bemutatóteremmel együttműködve valósult meg.
Helyszín: Hegyvidék Galéria, 1126 Budapest, Királyhágó tér 10.
A tárlat ingyenesen megtekinthető 2024. január 6-ig, keddtől péntekig 10 és 18, szombaton 10 és 14 óra között.
Köves Éva: Káosz 3., 2023; olaj, vászon, 180 x 120cm (fotó: Hegyháti Réka)
Borítókép:
Köves Éva: Káosz 8. (részlet), 2023; olaj, vászon, 120 x 180cm (fotó: Hegyháti Réka)
