A Magyar Múzeumok OnLine oldalán elindul Perspektívák című interjúsorozatunk, amelyben a múzeumi és kulturális élet résztvevőit kérdezzük arról, hogyan élték meg a járványhelyzet okozta változásokat, milyen projektekkel tudtak aktívak maradni, mi jelentett számukra inspirációt, vagy éppen nehézséget és milyen tervekkel, elképzeléssel vágnak neki a jövőnek?
Frazon Zsófiát, etnográfust, muzeológust, a Néprajzi Múzeum munkatársát, s egyben a MaDok-program vezetőjét Szakács Emese Bíborka kérdezte arról, hogyan élte meg személyesen az elmúlt időszakot, hogyan látta a Néprajzi Múzeumot ebben a változásban, hogyan tudta vinni a projektjeit és mit gondol arról, hogy ez a krízis merre mozdíthatja el a kulturális intézményeket?
A beszélgetés elérhető a Magyar Múzeumok OnLine Soundcloude csatornáján.
„gyakorlatilag most a munkaidő
90 százalékát otthon oldottuk meg”
Az elmúlt időszak azért sem volt könnyű számára, mert hiányzott a személyes kapcsolat, a kommunikáció és maga a tér, ahol a munkát végezte eddig. Ugyanakkor az elmúlt időszak történeteire sem tudott passzív szemlélőként tekinteni.
„ha egy kicsit is felelős állampolgárként rátekintek erre
a történetre, akkor azért látnom kell, hogy ez nagyon komoly
és szerintem drámai változásokat fog okozni,
leginkább ebben a kulturális-tudományos közegben”
A Néprajzi Múzeum esetében továbbra is zajlott a költözés , az állandó kiállítás előkészítése. Ezek a munkák nem állhattak le, bár, ahogy megfogalmazta, a munka megszervezésén változtatni kellett.
„itt egy nagyon komoly platformváltásra volt szükség"
Fotó: Frazon Zsófiáról Taskovics Dorka készítette
A beszélgetés során szóba került a Tigris a Múzeumban projekt NEM A TIGRIS/múzeumi gyűjtőkampánya is, amely 2019 tavaszán spontán módon indult, s még mindig tart. Ez egy olyan online archívum építés, amelynek platformja és kommunikációs formája is online, így ezt nem változtatta a korlátozás időszaka. Sokkal inkább érezhető volt a hatás a "példányok" formájában, illetve az online közvetítések és mediális tartalmak dömpingjének negatív hatásaiban.
„telítődtünk”
A jövőt illetően úgy fogalmazott, hogy egyszerre optimista, nagyon szkeptikus és pesszimista is, hiszen az elmúlt időszak egy nagyon radikális változást indított el a kultúra minden területén, ahol érezhető volt eddig is a változás szüksége. Ezt a mostani időszak igencsak felgyorsított, illetve kérdések elé állította az intézményeket.
„Mit jelent például a blockbuster-kiállítások favorizálása,
s ehhez képest hogyan fog megváltozni a lépték?
A léptékekről nagyon komolyan el kellene gondolkodni.”
Nem mindegy azonban, hogy milyen összefüggésrendszerben gondolja végig egy intézmény saját feladatait, szerepkörét.
„ugyanazokat a stratégiákat alkalmazó intézményekkel
közösen kellene gondolkodni arról, hogy kinek
milyen stratégiái vannak arra, hogy ezek az intézmények
mégiscsak a fizikai térben jelen lévő találkozási pontok.”
A változások szükségessége mellett azonban arról is el kell gondolkodnunk, hogy hol vannak az intézmények jelenlegi valós problémái? Hogyan változtatja meg például a közalkalmazotti státusz változása, átalakulása az intézmények életét?
„nyilvánvaló, hogy ebből a két és fél hónapból
valahogy fel kell állni.”
