„Orcád világossága – A görögkatolikus egyház művészete Magyarországon” címmel nyílt meg a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kísérőkiállítása a Pesti Vigadóban. A kiállítás a keleti és nyugati egyház találkozási területén kialakult, önálló kulturális entitást létrehozó görögkatolikus egyház világába vezet be. A tárlat központi eleme a Néprajzi Múzeum magyarkomjáti ikonosztáza, a barokk kultúra és a bizánci örökség találkozásának kifejezője, melyet közel két éven át restauráltak a szakemberek. A tárlaton a költöző múzeum egyházi gyűjteményének további különleges darabjai is megtekinthetők.
A kiállítás a keleti és nyugati egyház találkozási területén évszázadok alatt kialakult izgalmas, eltérő kulturális tradíciókat ötvöző, önálló entitást létrehozó görögkatolikus egyház világába vezet be. A keleti és nyugati egyházi és világi centrumoktól távol a mai Közép-Kelet Európában élő görögkatolikus egyházak, köztük a magyar görögkatolikusok, a 17-18. században egy sajátos „Kárpát-vidéki” egyházi művészetet hoztak létre. A tárlaton szereplő alkotások, tárgyak, írásos dokumentumok mindegyike ezt a világot mutatja be.
A kiállítás központi elemét a Néprajzi Múzeum és a Görögkatolikus Metropólia közti több éves közös munka eredményeként a Néprajzi Múzeum tulajdonában lévő, Magyarkomjátról (Velyki Komiaty) származó ikonosztáz meghatározó darabjai alkotják. Az ikonosztáz a barokk és a bizánci örökséget őrző keleti rítusú világ egymásra hatását szemlélteti. Az egykor Ugocsa vármegyéhez tartozó Magyarkomját görögkatolikus parókiája 1913-ban a budapesti Iparművészeti Múzeumnak adta el ikonosztázionját, melyet az 1960-as években a Néprajzi Múzeumnak adtak át. Az ikonosztázion eredettörténetét, szétszóródott darabjait 2006-ra sikerült feldolgozni, illetve azonosítani. Az ikonosztázion teljes képanyagának restaurálása 2018-19-ben történt meg. A 18. század végéről származó ikonosztázt közel húsz festő és farestaurátor keltette életre, két éven át tartó színvonalas szakmai munkával, melynek eredményét most a nagyközönség is megcsodálhatja.
Az Északkelet-Kárpátokban a templomhajófalán vagy az előtérben a 15. századtól nagyméretű, kötött tematikájú ikonokat helyeztek el. Az ikonok az ikonosztázzal együtt jelölték ki a teológiai súlypontokat. A tárlaton egy különös szépségű, három önálló táblából álló Utolsó ítélet-ikont láthatunk a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből. A 17. század harmadik negyedében készült ikon vízszintes tagolásban ábrázolja az utolsó ítélet eljövetelét. Különös néprajzi értékét adják a helyi utalások:a mester a bibliai, evangéliumi jeleneteket a sajátkorába, környezetébe ültette. Az ikon restaurációja NKA pályázat segítségével szintén nemrégiben fejeződött be.
A 20. század elején a múzeumi interpretáció kedvelt formája volt a szemléltető modell. A kiállításban a gyűjteményből most megtekinthető egy különleges, nagyméretű máramarosi fatemplommodell, mely egy 18. században épült görögkatolikus templomkicsinyített mása, helybeli ezermester parasztgazda munkája. A máramarosi régióban maradt fenn a legtöbbteljesen kifestett belsejű fatemplom a 18. századból.
A tárlatot a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből további különleges tárgyak is gazdagítják: a 19. század első felében készült máriapócsi kegyképet ábrázoló vaslemezre festett olajkép német mester munkája, különlegessége pedig, hogy a háttérben Bécs látképe is feltűnik; három proszfora-nyomó (kenyérpecsételő) kőből ill. fából; valamint a tornahorváti görögkatolikus templom nagyméretű oltárképe, mely Szűz Mária mennybevételét ábrázolja.
Érdekes kiállítási tárgy továbbá egy puhafából faragott, talpas, háromágú emberfejes gyertyatartó, úgynevezett Szentháromság-gyertyatartó, mely a 19. század második felében készült. Dekorativitását a gazdag, áttört faragás és az antropomorf ábrázolás adja. A háromágú gyertyatartó és a Szentháromság kapcsolata természetesen asszociatív, a csészék alatt megjelenő három arc azonban egészen konkrét: középen az Atyaisten, a két szélen a Fiú és a Szentlélek.
A kiállításban megtekinthető restaurált tárgyak ismét példázzák, hogy a Néprajzi Múzeum az összetett költöztetési folyamatokkal párhuzamosan a tudományos munkát, szakmai együttműködéseket is folyamatosan életben tartja.
„A bemutatott anyag nagy része falusi templomokból, falusi közegből származik, a köznépi kultúra része.” – mondja Sedlmayr Krisztina a Néprajzi Múzeum egyházi gyűjteményének főmuzeológusa. „A kiállítás több mint szép tárgyak seregszemléje: arra a kérdésre keresi a választ, kik is a görögkatolikusok. Örömünkre szolgál, hogy a Néprajzi Múzeum gazdag Egyházi Gyűjteményének emblematikus darabjait így most a széles nagyközönség is megtekintheti.” – teszi hozzá.
Az intézmény készülő új állandó kiállításában az új városligeti épületben is helyet kap néhány e rendkívüli tárgyak közül, az ikonosztáz pedig az új Görögkatolikus Múzeumban lesz látható 2022-től.
