A múzeumoknak csakúgy, mint a társadalom egészének, a 21. században számos válsággal kell szembenézniük, legyen szó globális egészségügyi veszélyekről, gazdasági válságról vagy klímaváltozásról. Miközben alkalmazkodnak a korunk kihívásaihoz, aktív résztvevői is a társadalmi párbeszédnek, és keresik a megoldásokat. Az ökológiai példatár olyan kiállításokat mutat be, amelyek az egyik legfontosabb, mindenkit érintő problémával, a lakhatással foglalkoznak.
A weimari Bauhaus-Museum idei időszaki kiállítása „Utak az utópiába” (Wege nach Utopia) címmel a fenntarthatóság és a társadalmi igazságosság témáját járja körül. Az alcím „Vágy és válság között lakni” (Wohnen zwischen Sehnsucht und Krise) nagyon aktuális kérdésekre utal: hogyan akarunk a jövőben lakni két pólus, a vágyaink és a krízisek közti feszültségben?
Ez a kérdés foglalkoztatta a Bauhaus művészeit már 1923/24-ben is, akik szokatlan megoldásokat találtak és víziókat dolgoztak ki a jövő társadalmának felépítéséhez.
„Hogyan fogunk élni, hogyan fogunk berendezkedni, milyen közösségi formákra szeretnénk törekedni?”
Idézet Walter Gropius beszédéből a Bauhaus részvételéről a stuttgarti építészeti kiállításon, 1924
A kiállítás kiindulópontja az 1923-as Bauhaus-kiállításra épült Haus am Horn (a borítóképen). A Georg Muche által tervezett legrégebbi Bauhaus-épület az akkori modern lakás és életmód elképzeléseinek megfelelő mintaképet testesített meg. A Haus Am Horn születésnapja alkalmából a Klassik Stiftung Weimar 2023-as éves programját a lakhatás témájának szentelte.
Az „Utak az utópiába” a múzeum gyűjteményéből válogatott tárgyakat a jelenlegi kihívásokkal állítja szembe, melyet a klímaválság, a járványhelyzet, a dráguló lakhatás és a növekvő energiaköltségek jellemeznek. A Bauhaus 1923-ban feltett kérdését ma így lehetne átfogalmazni: Szeretnénk egy új utópiát, egy igazságos társadalmat és fenntartható környezetet, vagy mindent csinálunk tovább úgy, ahogy eddig?
A történeti tárgyak mellett (Marcel Breuer, Alma Siedhoff-Buscher, Walter Determann) kortárs művészek, formatervezők és építészek (Jana Sophia Nolle, LaraWeller, Simon Menner, Martin Maleschka, Van Bo Le-Mentzel, Alan Marshall), valamint a Bauhaus-Egyetem diákjainak munkái is szerepelnek a kiállításban. Fotók, filmek, lakásberendezési tárgyak mutatják be a lakhatás gazdasági, ökológiai, társadalmi és kulturális hátterét.
A megfizethető lakások hiánya és az éghajlati összeomlás kettős válságára akar megoldást mutatni a londoni Design Museum projektje is. Az Egyesült Királyságban régóta lakhatási válság uralkodik, ezért a kormány évi 300 000 otthon felépítése mellett kötelezte el magát. Azonban minden új építésű otthonnak alacsony vagy nulla szén-dioxid-kibocsátásúnak kell lennie ahhoz, hogy megfeleljen a kormány éghajlat-változás elleni kötelezettségeinek is.
Hogyan építsünk alacsony szén-dioxid-kibocsátású otthonokat? Erre a kérdésre keresi a választ a Design Museum 2023 júliusában megnyílt, Future Observatory című kiállítása is. Mivel a globális szén-dioxid-kibocsátás csaknem 30%-át az épületek építése és üzemeltetése okozza, a kiállítók a városaink építéséhez használt anyagok radikális újragondolását javasolják. A kísérleti új anyagok feltalálása helyett a Future Observatory három hagyományos anyagot vizsgál, ezek a fa, a kő és a szalma.
A betonnal és az acéllal ellentétben a kő bőséges erőforrás. Háromszor erősebb lehet, mint a beton, és sokkal kevesebb energiát igényel az épület-elemek előállítása kőből. A követ a földkéregből nyerik ki, majd hasítják, vágják és faragják az építőelemek, például oszlopok vagy blokkok készítéséhez. A kőből történő építés energiahatékony, mivel az anyag nagyon kevés kezelést igényel a kitermelés után. A 2021-es brit építészeti Stirling-díjat éppen egy kőből készült szerkezetű londoni iroda- és lakóépület, a 15 Clerkenwell Close kapta, mely Amin Taha építész és Webb Yates mérnök közös munkája.
15 Clerkenwell Close, Clerkenwell, London. Fotó: Chris Wood CC BY-SA 4.0
A szalma szintén környezetbarát alapanyag, hiszen a gabonanövény növekedése során szén-dioxidot is felhasznál, így a belőle nyert építőanyag, hasonlóan a fához, hosszú távon széndioxidot raktároz. A szalma sokféleképpen alkalmazható az építkezéshez; más természetes anyagokkal, például agyaggal vagy gyantával kombinálva falak, téglák, szigetelések és egyéb modern elemek készítéséhez használható.
A szalma alapú anyagokat gyakran társítják a hagyományos épületekkel, de az építészek új generációja elkezdte kutatni a benne lévő lehetőségeket. A Material Cultures egy építéstechnológiai és anyagkutató labor, amely a post-carbon építkezés lehetőségeit kutatja. Úttörő munkájuk a Cambridgeshire-i Flat House, egy háromszobás ház, amelyet előregyártott panelekből építettek fel nagyon rövid idő alatt. A panelek a gazdaság 20 hektáros területén termesztett kenderből készültek.
A beton- és acélszerkezetek rendkívül jó alternatívája a fa is. Az építőipari faanyag a 20. század nagy részében háttérbe szorult, mivel a nagy és összetett szerkezetekhez erősebb anyagokra volt szükség. De az elmúlt évtizedekben a fadarabok ragasztásával, szögezésével és egyéb módon kompozitokká való feldolgozásával mérnöki faelemeket fejlesztettek, amelyek már magasházak építésére is alkalmasak. Ilyen technológia pl. a CLT (cross-laminated-timber), amely több egymásra merőlegesen elforgatott deszka rétegből összeragasztott panel, így ez az anyag rendkívül erőssé válik.
A Waugh Thistleton Architects 2003-as első CLT épülete óta világelső a technológia alkalmazásában. Projektjeik közé tartozik a Murray Grove, egy kilencemeletes londoni torony, amely az első előregyártott fából készült magasház volt. A Dalston Works projekt pedig 121 lakásával 2017-ben a világ legnagyobb CLT-épülete volt. Amellett, hogy egészséges lakókörnyezetet biztosít az ott élőknek, jelentősen csökkenteni tudta az építés karbonlábnyomát és energiafelhasználását.
A kiállítás egy nagyobb projekt része, mely az „Alacsony szén-dioxid-kibocsátású lakásépítés” címet viseli. A projekt célja, hogy azonosítsa a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének jelenleg fennálló akadályait a ház- és lakásépítő iparban, valamint ezek leküzdésének módjait. A londoni Design Museum ezzel a lakáshiány és az klímaválság problémájára akar megoldást találni úgy, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású építészet ne csak ritka és díjnyertes épületeket jelentsen, hanem általános gyakorlatot.
Borítóképen: Haus am Horn, Weimar. Fotó: Steffen Smitz CC BY-SA 4.0
