A 30. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében 2025. október 4-én a Bálnában került sor a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNMKK) és a Petőfi Kulturális Ügynökség közös szervezésében a Nyomtatott és/vagy digitális – a múzeumi könyvkiadás jövője című panelbeszélgetésre.
Jékely Zsomborral, az MNMKK Iparművészeti Múzeum főigazgató-helyettesével és Melhardt Gergővel, az MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) szerkesztőjével Mészáros Balázs, az MNMKK tudományos munkatársa, a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvkiadó Osztály korábbi vezetője beszélgetett.
Mészáros Balázs: Provokatív címet adtam a beszélgetésnek, amely egy az egész könyvszakmát foglalkoztató kihívásra utal, és amelyet mi most a saját múzeumi nézőpontunkból járunk körbe. Először azt tisztázzuk, hogyan látjátok, jogos-e múzeumi könyvkiadásról beszélni, vagyis, más-e ez a könyvkiadás céljaiban, feladataiban, közönségében, mint a könyvkiadás általában?
Jékely Zsombor: Amikor a 15. század második felében a nyomtatott könyv elterjedt, és Budán is volt már nyomda, akkor a komoly könyvgyűjtők még mindig kézírásos és kézzel illusztrált könyveket gyűjtöttek. Én úgy gondolom, a múzeumi könyvkiadás speciális helyzetben van, hiszen mi megpróbálunk egy olyan műfajt életben tartani, amely piaci alapon nem biztos, hogy életképes: a múzeumok gondosan tervezett, látványos illusztrációkkal ellátott, nagyon szépen kivitelezett köteteket készítenek. Ez szerintem kicsit elkülönül az általános könyvkiadói gyakorlattól, hiszen ott azt is fel kell mérni, érdemes-e anyagilag belevágni egy könyv elkészítésébe.
M. B.: Kimondtál egy nagyon fontos dolgot, hogy a múzeumi könyvkiadás pénzügyi oldalról nem megtérülő. Gergő, te is hasonlóan látod? Valóban igaz, hogy nem lehet piaci alapon gondolkodni a múzeumi könyvkiadásról?
Melhardt Gergő: Szerintem eleve téves, ha a közgazdaságtan fogalmaival írunk le valamit, ami valójában közszolgáltatás. Ma már az államigazgatást is jellemzően a pénzügyi szféra szavaival írják le, legyen versenyképes, nyereséges stb. A mi világunkra, a közművelődés és a múzeumok intézményrendszerére tévedés így gondolni. Ez olyan közszolgáltatás, mint a közösségi közlekedés. A budapesti BKV nem nyereséges, ahogy egy állatkert sem az, és a múzeum sem. Alapvetően nem is kell, hogy az legyen.
Az első kérdésedre válaszolva, azt mondanám, hogy a múzeumi könyvkiadás egy speciális terület, de vannak olyan területei a könyves szakmának, amelyekkel érintkezik. A tudományos szakkönyvkiadóknak például hasonló gyakorlataik vannak, mint nekünk. Egy másik terület, amellyel érintkezik a mi gyakorlatunk, az az ismeretterjesztő vagy edukációs irodalom, vagyis a nem fikciós, nem szórakoztató irodalom kiadása, amelyet a múzeumok is tudnak jól csinálni. Egyetértek Zsomborral, az is jellemző a mi könyvkiadásunkra, hogy ezek megjelenésükben is különleges könyvek.
M. B.: Mindketten kiemeltétek, hogy a múzeumi könyvkiadás esetében nemcsak az ismeretek átadásáról van szó, hanem számunkra az is fontos, milyen köntösben jelennek meg ezek az ismeretek. Úgy tűnik, ezt a felfogást a könyvszakma és a kulturális kormányzat is értékeli, legalábbis erről tanúskodnak az idei évben kiosztott könyves díjak, amelyek közül feltűnően sok került múzeumokhoz. 2024-ben múzeumi művészeti könyvek kategóriában Szép Könyv-díjat nyert a Néprajzi Múzeum gyűjteményi kiállításának katalógusa, különdíjat kapott Az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött Philostratus-corvina hasonmás kiadása, a Néprajzi Múzeum A kétely felfüggesztése: Albert Ádám, Kristóf Krisztián és Trapp Dominika kiállítása című katalógusa és a Budapesti Történeti Múzeum Bolyongások – Ország Lili a Kiscellben című katalógusa. Az Iparművészeti Múzeum Iparkodunk című kötete a legszebb könyvborítónak járó Tamás László-díjat kapta a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésétől, a Borz Kováts Sándor – Határtalan innováció című katalógus pedig, amely szintén az Iparművészeti Múzeum kiadásában jelent meg, a Magyar Könyvtervezés 2024. díj szakkönyv kategóriájában első helyezést ért el. A könyves és grafikus szakma tehát elismeri ezeket a kiadványokat, de múzeumi szempontból miért olyan fontos, hogy megjelenésükben és kivitelezésükben is kiemelkedőek legyenek ezek a kötetek?
J. Zs.: Szerintem azért fontos a kiadványok minősége, mert itt nemcsak közszolgáltatásról, hanem nemzeti reprezentációról is szó van. A közgyűjteményi rendszer egyik feladata, hogy kifelé, a külföldnek, vagy a hozzánk érkező külföldieknek megmutassuk a magyar történelmet, művészetet. A múzeumi könyvkiadás része ennek a feladatnak. Ugyanezért jellemző a múzeumi könyvkiadásban a többnyelvűség, általában angolul is megjelennek a kötetek, amelyek világszerte terjednek. Ezek a kötetek kiváló és érdemi diplomáciai, reprezentációs ajándékok, és éppen attól válnak azzá, hogy megjelenésükben és kivitelezésükben magas színvonalat képviselnek.
M. B.: Én azt is meg merném fogalmazni, hogy a magyar könyvszakmában, könyvtervezésben egy nagyon fontos inspiráló és innovatív szerepet játszik a múzeumi könyvkiadás. Hasonlóan ahhoz, ahogy az új múzeumépületek tervezésével gyakran sztárépítészeket bíznak meg és maga az épület is műalkotás, a katalógusokat is gyakran sztárgrafikusok tervezik.
M. G.: Ez azzal is összefügg, hogy a múzeumok egyik fő tevékenysége a kiállítás, ami vizuális műfaj, nagyon fontos a látvány, hogy hogyan rendezzük el és tálaljuk az információt. A legtöbb katalógus kiállítás alapján készül, annak a látványvilágát veszi át vagy gondolja tovább a saját médiumában. Ez is szerepet játszik abban, hogy a katalógusok látványosak.
M. B.: Beszéltetek arról, hogy a nyomtatott múzeumi katalógusok a reprezentáció eszközei, és arról, hogy egy a múzeumi tevékenységhez szorosan kapcsolódó könyves műfajról van szó, de ha azt nézzük, hogy a katalógus ismereteket is közöl, tudományos eredményekről ad számot, akkor a nyomtatott forma mennyiben szolgálja ezeknek az ismereteknek a széleskörű hozzáférhetővé tételét? Nem lenne-e célszerűbb digitális katalógusokban gondolkozni?
J. Zs.: Amikor a címben feltett kérdést először hallottam, rögtön azt gondoltam, hogy nem és/vagy, hanem is. Mind a kettőre szükség van, a nyomtatottnak és a digitálisnak is megvan a célja. Még egy múzeumi kiadványtípust említenék, a múzeumi évkönyveket, amelyek nyomtatásban is megjelennek. Ennek nagyon praktikus okai vannak, például a nemzetközi kiadványcsere, ami a könyvtárak gyarapításának ma már az egyik fő forrása, mivel a vásárlásokra általában nincs pénzügyi keret. Sok indoka van tehát, hogy miért érdemes a nyomtatott kiadást is fenntartani, de ha azt akarjuk, hogy az ismeretek minél szélesebb körhöz eljussanak, akkor nyilván digitálisan is hozzáférhetővé kell tenni azokat.
M. B.: Említetted a nyomtatott kiadványok jelentőségét a könyvtárgyarapításban. De valóban ilyen fontos a nemzetközi csere szerepe, amikor a bizonyos értelemben monopolhelyzetű tudományos kiadókkal szemben világszerte terjed egy mozgalom, amely azt hirdeti, hogy tegyük szabadon hozzáférhetővé a tudományos eredményeket? Magyarországon az egyetemek és az MTA is az open access hozzáférést támogatja. A múzeumokban nagyon fontos alapkutatások vagy kiállításokhoz kapcsolódó kutatások folynak, amelyeket publikálni kell, ez részben évkönyvekben történik. Ezek esetében is úgy látjátok, hogy fenn kell tartani a nyomtatott formát? Több érvet tudtok felhozni a nyomtatott forma fenntartása, mint az elvetése mellett?
M. G.: Szerintem a kettő nem zárja ki egymást. Van egy nagyon mély kulturális meghatározottság, amely igényli a nyomtatott könyvet. Kérdezz meg egy fiatal költőt, hogy a verseit az interneten szeretné-e közölni vagy nyomtatott könyvben. Azt fogja válaszolni, hogy nyomtatottban, vagy legfeljebb azt, hogy is. Emberként azt szeretjük, ha a munkánknak van egy kézzelfogható eredménye. Ez persze nem zárja ki azt, hogy az fent legyen az interneten is. Annak más funkciója van. Egy írásműnek, tudományos szövegnek sok funkciója van, ezek között van olyan, amelyeket az internetes közzététel tölthet be, és vannak olyanok, amelyeket akkor tölt be, ha kinyomtatják. És még egy érvem van a nyomtatott forma mellett, a múzeumok költségvetéséhez viszonyítva elhanyagolható összegbe kerül kinyomtatni 100-200 példányban egy évkönyvet vagy tanulmánykötetet. És itt a könyvfesztiválon is a nyomtatott kiadványokon keresztül érjük el a közönséget, szólíthatunk meg új embereket.
J. Zs.: Én is megerősítem, hogy egy évkönyvnél a nyomtatás költsége a teljes produkciós költségnek nagyon kis része. Gondoljunk arra, hogy ezek a kötetek angolul vagy idegen nyelven jelennek meg, a fordítás, szerkesztés, tördelés akkor is megtörténik, ha utána az interneten akarjuk megjelentetni. A nyomtatás valóban elenyésző költség a teljes költséghez képest.
M. B.: Az meglepett, Gergő, hogy érvként hozod fel, hogy a szerzőnek igénye van a nyomtatott könyvre. Ha közszolgáltatásként tekintünk a múzeumi könyvkiadásra, akkor az mennyiben szolgálhat egyéni elvárásokat? Ráadásul szerintem itt pont egy olyan hozzáállásról van szó, amely változik. Amennyire én látom a természettudományokban az, hogy egy publikáció csak online jelenik meg, már nem okoz akkora feszültséget a szerzőben vagy szerzőkben, kétségtelen, hogy a bölcsészettudományokban máshogy állnak ehhez. Szerintem ezek az elvárások változhatnak. Én is bölcsész vagyok, és én is érzem azt az igényt, hogy szeretném kinyomtatva látni a munkám, de megmondom őszintén, hogy bár a legutóbbi publikációm digitálisan és nyomtatott formában is megjelent, utóbbi példányait azóta is ide-oda rakosgatom a könyvespolcomon, de ha valaki kéri, akkor a digitálisat vagy annak linkjét küldöm el neki. Arról nem is beszélve, hogy az interneten olyan emberek olvasták a szövegemet, és léptek velem kapcsolatba, akikhez a soha nem jutott volna el, ha az nyomtatott kötetként csak a szakkönyvtári rendszerben terjed.
J. Zs.: Szerintem az emberinél fontosabb egy másik szempont, az intézményi. Az intézménynek is szüksége van rá, hogy legyen kézzelfogható eredménye a munkájának, amelyet át lehet adni fenntartónak vagy külföldi vendégnek.
M. B.: Több szempontól is hangsúlyoztad és szerintem bátran nyomatékosítsuk, hogy a múzeumok esetében a nyomtatott könyvkiadásnak – legyen szó évkönyvekről vagy katalógusokról – van egy nagyon lényeges reprezentációs célja is, az intézményi reprezentáció eszköze.
J. Zs.: Én abban is hiszek, hogy a nyomtatott könyv hosszabb életű, mint az interneten közzétett tartalmak. Sok olyan platformot láttam már, amelyre nagy lelkesedés közepette felkerültek anyagok, majd azok tíz évvel később már nem voltak elérhetők. Az biztos, hogy amit kinyomtatunk, az meglesz száz év múlva is. Amit a Hungaricana közgyűjteményi portálra feltöltünk, az most még elérhető, de lehet, hogy öt év múlva majd lekapcsolják valamiért. Nem vagyok 100 %-ig optimista ezen a téren.
M. B.: Térjünk vissza a katalógusokra! Az Iparművészeti Múzeumban mi a gyakorlat? Csak nyomtatott formában adjátok ki vagy digitálisan is közzéteszitek?
J. Zs.: Kiállítási katalógusokat jellemzően nyomtatottan adunk ki. Törekszünk arra, hogy bizonyos idő elteltével ezek online is hozzáférhetőek legyenek és visszamenőlegesen is digitalizáltunk sok kiadványt. De nagyon fontos, hogy megjelenjenek könyvként. A mi intézményünk és más intézmények is a katalógus egy másik fajtáját publikálja online, ez a gyűjtemény állományát bemutató katalógus vagy gyűjteményi adatbázis, amely kifejezetten az internetre való. A naprakész információkat ott lehet közzétenni, több tízezres műtárgyállományt ott lehet hozzáférhetővé tenni. A gyűjteményről is megjelennek reprezentatív kiadványok, főmű-katalógusok stb., de az egész gyűjtemény hozzáférhetővé tétele, az online feladat.
M. B.: Gergő, a Petőfi irodalmi Múzeumban mi a gyakorlat? Ti is úgy látjátok, hogy a katalógus egy nyomtatott műfaj vagy engedtek a digitalizáció nyomásának?
M. G.: A katalógusok nálunk is nyomtatott könyvként készülnek. A koronavírus idején előfordult, hogy maga a kiállítás létezett virtuálisan is. Abban van változás, hogy egy katalógusnak hagyományosan része a részletes műtárgylista is, és ezt már egyre kevésbé érezzük kötelezőnek. A kiállításon bemutatott tárgyak összes adatát, leírását az interneten könnyebben lehet hozzáférhetővé tenni. Ettől megváltozhat a katalógus mint kiadvány jellege. Vannak olyan kiadványok, amelyek kiállításhoz készülnek, de nemcsak a kiállítást mutatják be, hanem valamilyen irányba továbbgondolják a témát. Ebben az esetben nincs szükség arra, hogy minden műtárgyat felsoroljunk, csak a kiemelt tárgyak képei kerülnek a kötetbe és kapunk egy szép, elegáns ismeretterjesztő könyvet. Most készül például egy ilyen könyvünk a reformkori pesti divatlapokról, a divatról és annak irodalmi reprezentációjáról. Sok tartalom van, amelyet régen kinyomtattak könyvben és ma már nem, statisztikai évkönyvek, telefonkönyv és így tovább – olyan adatokat tartalmaznak ezek, amelyeket nem biztos, hogy ki kell nyomtatni.
M. B.: Nagyon érdekes, amit mondasz, a Magyar Nemzeti Múzeumban is felmerült a legutóbbi katalógus kapcsán, amelynek a munkálatiban még részt vettem, hogy ez a hagyományos forma már nem érvényes. Korábban nagyon szigorú elvárás volt, hogy a kiállításon szereplő műtárgyak meghatározása, a kiállításhoz kapcsolódó értelmezéssel együtt helyet kapjon a katalógusban. Ezt már a kurátorok sem érzik annyira kötelezőnek. Zsombor, ez az Iparművészeti Múzeumban is jellemző?
J. Zs.: Mi is gyakran megtesszük, hogy nem részletes katalógustételek kerülnek egy katalógusba, csak egy műtárgyjegyzék, hiszen az internetes adatbázisunkban utána lehet nézni a részletesebb adatoknak, ha valakit érdekel. De készülnek olyan virtuális kiállítások is, amelyeknek nincs fizikai részük, nem fizikai kiállításhoz kapcsolódnak. Mi nagyon hatékonynak találtuk, hogy ezen a téren nemzetközi platformokkal működjünk együtt, például a Google Arts and Culture-rel. Ezek egyrészt jó felületek, másrészt nagyon széles közönséget lehet elérni a segítségükkel.
M. B.: Térjünk át a digitálisra! Eddig arról beszéltünk, hogy a katalógus az nyomtatott forma, évkönyvek kapcsán is felmerült, hogy szükséges megtartani a nyomtatott formát, de Zsombor te úgy kezdted a beszélgetést, hogy is, vagyis nézzük meg, hogy a digitális könyvkiadás terén milyen kínálata van a múzeumoknak. Gergő, ti a PIM-ben végiggondoltátok, hogyan lehet digitálisan publikálni szakmai tartalmakat. Van egy könyvsorozatotok, amely digitálisan érhető el.
M. G.: Többféle lehetőség van. Az említett Hungaricanán érhető el digitálisan sok régi kiadványunk, katalógusok is, de nagyrészt inkább tudományos kiadványok. Publikálunk visszamenőlegesen is. Van egy tanulmánykötet-sorozatunk, amely egyszerre online és nyomtatott. Eleinte volt, ami csak online kiadványként készült el, de utólag mindet kinyomtattuk.
M. B.: A Studiolóról van szó, ami azért is érdekes, mert a korábbi évkönyv helyére lépett. Vagyis ezt a múzeumi műfajt ti elvetettétek, és helyette konferenciákhoz kapcsolódóan tanulmányköteteket jelentettek meg. A digitális publikációt pedig egy saját fejlesztés biztosítja.
M. G.: Igen ez nem más, mint az online könyvtári adatbázisunk pdf megjelenítője, és a köteteket állandó azonosítóval is ellátjuk. Ezt is a funkció oldaláról tudom megközelíteni: a kutatók könnyebben megtalálják az internetes közlést. De a szerzőknek, a közönségnek és a reprezentációs céloknak a nyomtatott kötet a megfelelő. Mindenesetre a tudományos kiadványok esetében inkább az online közzététel felé tolódik el a hangsúly.
M. B.: Említetted a Hungaricanát, a Studiolót, van esetleg más platform, amin publikáltok? A többi kiadványotok, ami elérhető, az a honlapról tölthető le, vagy csatlakoztok valamilyen nagyobb rendszerhez? Vagy ha kiadtok valamit digitálisan is, akkor az késleltetetten jelenik meg vagy egyidejűleg adjátok ki a nyomtatottal?
M. G.: Mindkettőre volt példa. Említettem, hogy néhány Studiolót három évvel a digitális megjelenés után nyomtattunk ki. Van egy harmadik lehetőségünk: az online publikációk között szólni kell a PIM-hez tartozó Digitális Irodalmi Akadémiáról (DIA), ami ugyan szűkebb értelemben nem a múzeumi könyvkiadás része, hiszen szépirodalmi szerzők műveit tesszük közzé digitálisan, vagyis már létező könyveket digitalizálunk. Ez részben könyvkiadás, de olvasásnépszerűsítő program is. Sok emberhez eljut, hiszen a kötelező irodalmak nagy része is olvasható itt, sok élő és a közelmúltban elhunyt szerző teljes életművét gondozott szövegként teszi hozzáférhetővé.
M. B.: Vannak adatok arról, hogy ez mennyiben tölti be a küldetését?
M. G.: Elsősorban anekdotikus adatokat tudok mondani. Nagyon sok visszajelzést kapunk olvasóktól. Például szívesen használják a DIA-t a középiskolákban és egyetemeken, mert a kötelező irodalmak nagy része olvasható itt. Idősek, látássérültek gyakran felolvasószoftverrel jutnak el a szövegekhez. Még egy példa: a külföldön működő magyar tanszékek a DIA segítségével tanítanak, hiszen nehezen jutnak hozzá régebbi magyar könyvekhez.
M. B.: Ezek szerint az internetnek mindenképpen vannak előnyei is – legalábbis a magyar kultúrához való hozzáférés szempontjából….
J. Zs.: Nekünk egyetlen olyan könyvsorozatunk van, amely csak online elérhető, a 20. század második felének kelet-európai designjáról szóló konferenciasorozat, amelyet ugyanaz a Horváth Judit szerkeszt, aki a Borz Kováts katalógust is készítette. Az előadásokat nagyon szépen megtervezett pdf-kiadványokban tesszük közzé. A probléma az, hogy ezek ugyan a honlapunkról letölthetők, de a honlapunk kicsit elöregedett, nehezen navigálható, és ez sajnos nem biztosít elég láthatóságot. Aki azt keresi, hogy román, design, 1970, az megtalálja. Itt nagyon jó lenne abban gondolkozni, hogy az MNMKK közös digitális platformot adjon. Volt szó erről, de még nem történt ebben előrelépés. A másik, hogy a Hungaricana és az Arcanum is egy közszolgáltatás kellene, hogy legyen. Itt még lenne tennivaló.
M. B.: Az is-re van valami policy az intézményben? Azonnal közzéteszitek vagy késleltetve? Az évkönyveitekkel mi a helyzet?
J. Zs.: Az évkönyvek NKA-pályázatokból jelentek meg eddig, amelyekben kötelező feltétel az online publikáció – amit nem mindig tudunk naprakészen teljesíteni. De nincs saját policynk. Olyan kiadványaink is vannak, amelyek szintén valamilyen külső forrásból, EU-s pályázatból jelennek meg és feltétel az online, vagy open access közzététel. Ezek azonnal megjelennek a honlapról letölthető formában, de mivel nincs igazán jól működő platformunk erre, ezért ez a rendszer kicsit esetleges.
M. B.: Zsombor te a pozíciódból fakadóan sokat jársz külföldre is. Milyen irányokat tapasztalsz a múzeumi könyvkiadásban?
J. Zs.: Egyrészt azt látom, hogy mindenhol fenntartják a nyomtatott könyvkiadást is. Vannak kiváló példák arra, hogy emellett egy saját online platformot is működtetnek. A Metropolitan Museumtól kezdve a többi nagy intézményig már elég konzekvensen csinálják, hogy a már nem kapható kiadványokat elérhetővé teszik. A héten Szlovéniában voltam és több mint egy tucat könyvvel jöttem haza, amit a kezembe nyomtak a múzeumi kollégák. Ez nemzetközi szinten jól működik, a kiadványok fontos szerepet játszanak a nemzetközi kapcsolatrendszerben.
M. B.: Arra jutottunk, hogy a legjobb ha párhuzamosan jelenik meg egy könyv nyomtatott és digitális formában, bár utóbbi esetében fontos a megfelelő platform. De láttatok-e a saját praxisotokban vagy a nemzetközi múzeumi világban olyan innovatív megoldásokat, amelyek kreatívan kapcsolják össze a nyomtatott és digitális publikációt. Mondok egy példát. Az Országos Széchényi Könyvtár őrzi a Pulszky-család levelezését, amelyet Viskolcz Noémi rendezett sajtó alá. Készül a nyomtatott kiadás, de az eredeti kézírásos leveleket is hozzáférhetővé tették a Copia felületén. Hasonló projekteket ismertek-e vagy gondolkoztok-e ilyeneken?
M. G.: Nálunk, az irodalomtörténeti területen a kritikai kiadásokból vannak kizárólag online készülő kiadások, amelyek a kutatóknak fontosak. De egy kritikai kiadásnak olyan hozadékai is lehetnek, amelyek másfajta formát igényelnek, más formában is érdemes lehet megjelentetni, például a feltárt szövegekből részleteket, válogatást lehet kiadni, ilyen projektek vannak és talán lesznek is. Ez a könyvkiadói tevékenységünknek az ismeretterjesztő része, amely a kutatás eredményeit disszeminálja.
J. Zs.: Arra is nagyon sok példa van, hogy egy nyomtatásban megjelenő kiadványhoz, tanulmányhoz, monográfiához kapcsolódik további online adat, például különböző restaurátori vizsgálatok, természettudományos vizsgálatok adatsorai vagy egy 3D szkennelés, olyan információk, amelyeket könyvben nem lehet megjeleníteni, de egy linkkel, QR-kóddal a könyvhöz kapcsolódóan elérhető online. Ebben sok lehetőség van, ezt érdemes csinálni.
M. B.: Az MNM Nemzeti Régészeti Intézetében néhány éve volt egy olyan ötlet, hogy az ismeretterjesztő kiadványokat úgy tegyük népszerűbbé, hogy online tartalmakra mutató QR-kódokat helyezzünk el bennük, amelyek akár animált képekre is vezethetnek. Ötlet szintjén maradt, talán azért is, mert az ember vagy legalábbis a mi generációnk még azért vesz könyvet a kezébe, mert azt akarja olvasni, és nem azért, mert kaput keres a netre.
Összefoglalva és/vagy helyett arra jutottunk, hogy is, mindkettőnek megvan a funkciója, és reméljük a fenntartóink is így gondolják, közszolgáltatásként tekintenek a múzeumi feladatokra és továbbra is lehetőségünk lesz szép könyveket kiadni és a tudományos tartalmakat közzétenni. Köszönöm a beszélgetést.
