Maradunk itt, vagy egyszer majd tovább megyünk? – Bereményi Géza és Petri György találkozása Budapesten
Múlnak a napok, sokasodik a piros meg a sárga, melléjük zárkózik a kék és a zöld, közben körök, ívek, metszetek és halmazok nyitják végtelenre a világot. Irodalom az életünkben, életünk az irodalomban, érzékeny geometria és az ősz egyik legkülönlegesebb kiállítása: Forrai Ferenc Négyszöglet-sorozatának új fejezete október 8-ától látható az Artus Galériában.
„Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk?” – szól a Bereményi-vers Budapest jól ismert kezdősora. Szerelmes levél a városhoz, korlenyomat és egy generáció életérzése nyolc tömény versszakba sűrítve. Telik az idő, vagy csak múlik, mindegy, a létünk katedrálisát éppen ilyen kérdésekből építjük fel, és minél tovább tart a létünk, annál nagyobb a bizonyosság: semmire nincs teljes felelet.
Hogyan is lehetne, amikor már eleve „a teremtés nem szimmetrikus”, a fény meg talán nem is s sötétség ellentéte, hanem „Isten leghitelesebb hasonlata”, ahogy azt Nádas Péter írja a Saját halálban – kis ideje, nekünk legalábbis múlt időben. És kimondva-kimondatlanul e felé a fény felé törekszünk mindahányan. Ezt keresik a Kerényi Grácia által versbe álmodott „ős-római” óbudai pékek, és ezt Tóth Réka Ágnes „a csendet kockacukorral szelídítő” újrakezdői. Metszetként pedig az a Petri György, akinél pontosabban talán soha senki nem fogalmazta meg az örök reggeli parancsot: „Kezdhetek folytatódni. Megadom magam egy személytelen felszólító módnak.”
És ezt keresi Forrai Ferenc is, friss összegzésként elhozva az ősz egyik legkülönlegesebb budapesti kiállítását. Fentebb említett öt szerző öt idézett művének (Budapest, Saját halál, Óbudai pékek, Cinóber, Reggeli kávézás) és jellemző színeinek érzékeny geometriába transzponálása ráadásul nem egyszeri kísérlet, hanem egy következetesen járt út az előző megállókhoz szervesen illeszkedő, legfrissebb állomása.
A képzőművész által tíz éve elkezdett Négyszöglet-sorozat egy tanulmányozási folyamat leképezése és rendszerbe foglalása. Tágabban, színekbe, geometriai formákba kódolt közös emberi nevező, amelyben a redukált és mindig következetesen használt elemek, illetve színek (piros, sárga, zöld, kék) bárki számára könnyen dekódolhatók. Mint egy összekötő nyelv, amely a „valóságos” nyelvekhez hasonlóan folyton mozgásban van és alakul, aszerint, ahogyan a létrehozója változik az újabb tapasztalatok, benyomások és a környezeti behatások révén.
Halmazok, metszetek, egyezőségek, különbözőségek és kölcsönhatások; mi az, ami elválaszt minket, és mi az, ami összeköt? Forrai Ferenc az általunk ismert és azon túli valóságot tömöríti ismét különböző – képek, objektek, szobrok, videóinstallációk közvetítette – szín-forma konstrukcióba. Az izgalmas képzőművészeti-emberi vállalkozásnak a fővárosi Artus Galéria ad otthont, október 8. és 27. között.
A kiállítás hétfőtől péntekig 12:00–20:00, szombaton 15:00–20:00 óra között tekinthető meg.
Megnyitó: 2026. október 8., 19:00–22:00
Artus 1116 Budapest, Sztregova utca 1.
Házigazda: Domokos Ferenc kurátor
A megnyitó ideje alatt a galériával együtt Forrai Ferenc műhelye is látogatható.
