Minden múzeumi dolgozó észrevételei számítanak a Múzeumok Ma 2020 elnevezésű kutatásban. Bár a vélemények gyűjtése még csak a kutatás kezdete, mégis ez az egyik legfontosabb állomása. Dr. Tóth Arnold, a Pulszky Társaság ügyvezető elnöke szerint, a kérdőívekben vállalt véleménynyilvánítás jól szolgálja, hogy tükröt tartson a múzeumi dolgozóknak és fenntartóknak, valamint erős szakmai alapokat adjon egy új múzeumi stratégia megalkotásához.
A Múzeumok Ma 2020 kutatás egy nagy kérdés: „Merre tartanak ma a múzeumok?”.
Kinek és miben segítenek azok a válaszadók, akik kitöltik ennek a felmérésnek a kérdőíveit?
Azt gondolom, hogy ez a kutatás két szempontból fog rávilágítani a múzeumok jelenlegi helyzetére, útjára. Mindkét szempontnál a tudatosság és a reflexió a kulcsszó.
Egyrészt a tudatosság és a reflexió az odafigyelés jele a minisztérium részéről. Hiszen az ágazati irányítás a kutatás által egy átfogó helyzetképet kap a jelen állapotról, még mielőtt új stratégiát alkot, mielőtt új irányokat szab meg a múzeumoknak az elkövetkező évekre, évtizedekre. Ez nagyon fontos. A másik oldalról pedig a tudatosság és a reflexió nekünk segít – a kutatásban részt vevő intézményeknek és azok munkatársainak – mégpedig abban, hogy a kérdőívek által egy külső nézőpontból tekintsünk a saját tevékenységünkre.
Ilyen módon, igen, valóban meg tudja mutatni a kérdéssorra adott válaszok sokasága és összegzése azt, hogy milyen irányba tartanak ma a múzeumok.
A Pulszky Társaság ügyvezető elnökeként hogyan látod a múzeumi szféra helytállását az elmúlt években? Vajon a felmérés eredménye bizonyítja majd azt, hogy az intézményeink többsége rátalált a kitűzött útra?
Végignézve mindhárom kérdőívszint tartalmát – a dolgozói, a középvezetői és az igazgatói kérdőívekét –, az derült ki számomra, hogy az elmúlt 10-15 évben sikerült azt elérnie a magyar múzeumoknak, hogy alkalmazkodva a gyorsan változó körülményekhez, hasznos intézményként tudunk részt venni a társadalom életében. Ezt pedig nem csak mi gondoljuk magunkról, hanem úgy tűnik, hogy a társadalom is tudja. Felismerte, észrevette, hogy a múzeumokat mire tudják használni az emberek lakossági szinten, az oktatás területén, illetve a mindenkori kultúrpolitikában. Utóbbit abban az értelemben, hogy múzeumként miben tudunk hasznára lenni a magyar nemzet közösségének. Erről a tudatos és sikeres irányba állásról, irányba állításról jó reflexiót nyújt a kérdőív. Alapvetésként kezeli azt a tényt, hogy kisebb vagy nagyobb lépésekkel, de egy fősodor mentén haladnak most a magyar múzeumok. Éppen abba az irányba, hogy társadalmi felelősségvállalással, a gyűjteményeinkkel, a tudás közzétételével, a minél szélesebb kommunikációval, a kreatív közönségkapcsolati munkával hasznos módon tudjuk szolgálni a társadalmat.
Vannak rangsoroló kérdések a vezetői íveken, amelyekkel érzékeltetni lehet az egyes múzeumi szakterületek fontosságát. Persze ez a sorrend szubjektív. De te drukkolsz valamelyiknek?
A társadalom felismerte, hogy a múzeumok hasznosak, és a múzeumok is tudják ezt. Nagyon tudatos eszközökkel dolgoznak is azon, hogy ezt időről időre bebizonyítsák, azaz szolgáltató múzeumként tevékenykedjenek. De érdemes elgondolkozni azon, hogy az intézmények milyen irányba tudnak majd továbblépni a kérdőív, illetve a teljes kutatás eredményeire alapozva. Talán most jött el az idő arra, hogy akár ezen a felmérésen keresztül is tudatosítsuk a múzeumokban és a társadalomban, ennek a hasznosságnak, ennek a szolgáltató jellegnek az alapját a múzeumi gyűjtemények jelentik. Az intézmények az elkövetkező öt-tíz évben kapják meg azt a lehetőséget, hogy a gyűjteményeikkel is minőségi módon és érdemben tudjanak foglalkozni. A minisztérium korábban felmérte a raktári körülményeket, de nem mérte még fel – pedig talán érdemes lenne – a műemlék épületekben működő intézmények infrastrukturális körülményeit. Nevezetesen, hogy a múzeumokat befogadó műemlék házak országszerte rossz állapotban vannak. A gyűjtemények kapcsán pedig a raktárak és épületek mellett szemléletváltásra is szükség van: hogy a reflektorfénybe sosem kerülő háttérmunka is megkapja a megfelelő szakmai, anyagi és társadalmi elismerést. Ennek megoldása is hozzájárulna, hogy stabil alapokra épülhessen a következő időszakra készülő stratégia. És a kérdőív minél nagyobb számú kitöltésével talán tudunk segíteni abban, hogy kifejezzük véleményünket a gyűjteményi terület jelentőségéről. És igen, kíváncsi vagyok arra, hogy az igazgatói visszajelzések tükrözik-e majd a gyűjtemények valós jelentőségét. Erősen azt érzem, hogy a válasz igen lesz, és a többiek is megerősítik ezt a véleményemet.
A gazdasági irányvonalak feltérképezésében nagy segítség ez a felmérés?
A kérdőívek közül a múzeumvezetőknek szóló kérdőív szólítja meg a legszűkebb réteget, azonban a legnagyobb mélységig és a legátfogóbban éppen ez a kérdőívtípus foglalkozik a szakma valamennyi területével. A múzeumok gazdasági szerepére, a múzeumok turizmusra gyakorolt hatására külön kérdések irányulnak. De ami igazán fontos, és amire a felmérés rákérdez, az a finanszírozás struktúrája.
A 2013-as kezdőpont azért indokolt, mert akkor történt az a törvénymódosítás, ami egy ötven éves struktúrát alakított át a megyei múzeumi rendszer átszervezésével. Arról, hogy az elmúlt hét év finanszírozási szerkezete hogyan alakult, változott és hatott, egy nagyon alapos és részletes képet fog kapni az ágazati irányítás. Az, hogy a jelenlegi finanszírozási struktúra jó-e, számomra is kérdéses. Véleményem szerint a kérdőívre adott válaszokból is kiderül majd, hogy a nyugat-európai mintákhoz képest nagyon kicsi a hazai intézmények saját gazdasági önállóságának a lehetősége. Nagyon kiszolgáltatottak a magyar múzeumok a mindenkori fenntartók lehetőségeinek, a politikai széljárásoknak, az ország éppen aktuális gazdasági teljesítőképességének. Van egy nagyon komoly elvárás a múzeumi intézményekkel szemben: legyenek igazi versenylovak, és úgy vegyenek részt a kulturális és szórakoztató iparban, mint ahogyan az igazi nagy szereplők teszik. Ugyanakkor az „istállói tartás” körülményei nem mindig versenyló minőségűek. A felmérés nagyon szépen rá fog világítani, hogy milyen forráshiánnyal és milyen finanszírozási nehézséggel küzdenek az intézmények. Ez a kettősség a jövőben valamilyen módon orvoslásra szorul. Az egyik lehetőség egyértelműen az, hogy a nagyobb önállóságon túl a saját bevételek feletti gazdálkodás lehetőségét is megadják az intézmények számára.
A szűk, de létező értékesítési lehetőségek bevételei maradjanak náluk, és hadd forgassák vissza a saját működésük finanszírozásába. Gondolok itt a saját jegybevételeikre, a múzeumi boltok profitjára. Mert a fenntartók nagy kalapjaiban elvesznek, feloldódnak ezek, és az évről évre történő újraosztásban nem biztos, hogy viszontlátják a sok munkával megszerzett eredményeiket.
Ha nagyon sok munkatárs, középvezető és igazgató kitölti a múzeumokkal kapcsolatban álló szolgáltatók és fenntartókkal egyetemben a kérdőíveket, akkor ez a felmérés egy nagyon komoly hang lehet a szakmai érdekérvényesítésben?
A kutatás nagy erősségének azt érzem, hogy a múzeumokat nem önmagukban vizsgálja, hanem figyelemmel van a kontextusra is. Feltételezem, hogy komplex képként fogja ez a felmérés megmutatni, hogy hogyan látják magukat ma a múzeumok, és az érem másik oldalán elhelyezkedő fenntartók, aki maguk is sokszor forráshiánnyal küzdve azon igyekeznek, hogyan finanszírozzanak egy, néha pénznyelőnek tűnő, kulturális intézményhálózatot.
Április 9-ig meghosszabbították a kérdőívek kitöltésének lehetőségét. Egyrészt reakció ez a járványügyi helyzetre, másrészt jelzés, hogy mindenkinek meg akarják adni a megszólalás lehetőségét. Miért bíztatnád arra a múzeumi szféra valamennyi dolgozóját, hogy merjék kihasználni anonimitásukat és vállalják véleményüket?
A kérdőívek kitöltése arra ad nagyon jó lehetőséget, hogy kívülről lássuk magunkat. Aki kitölti, olyan kérdésekkel szembesülhet, amiket nem biztos, hogy feltenne önmagának, vagy a munkahelyén valaha bárki is megkérdezne tőle. Nem csak arról van szó, hogy hogyan érzi magát, és hogyan látja szerepét a múzeumi struktúrában. Hanem arról is, hogy ő milyen fejlődési lehetőségeket lát a saját szintjén, a saját nézőpontjából, az egész múzeum szervezeti kultúráját illetően.
Érdemes elgondolkodnunk a kérdőív olyan felvetésein, mint a vezetői stílus, a feladatok megfelelő vagy nem megfelelő kiosztása, a visszajelzések adása, az állásinterjúztatás, a toborzótechnikák, a kiválasztás tudatossága, mert mind-mind abban segítenek és támogatnak minket, hogy tudatosabban tekintsünk a saját intézményen belüli szerepünkre. A kérdőív elgondolkodtat minket arról is, hogy jó-e az a folyamat vagy állapot, amiben vagyunk, ahol most tartunk, vagy milyen módon lenne érdemes változtatni rajta.
Magad is kitöltötted a múzeumi pozíciódnak címzett kérdőívet. Esetleg maradt benned olyan vélemény vagy észrevétel, ami releváns lehet a kutatás elemzése, eredményessége és majdani felhasználása szempontjából?
Egy észrevételt hadd fogalmazzak meg a kérdőív tartalmával kapcsolatban! Nagyon erős a felmérésben a szervezeti kultúra elemzése – a munkahely struktúrájának, szervezettségének a megvilágítása –, azonban ez csak az egyik eleme a munkatársak pályán tartásának. Hiányolom a kérdőívből a másik lábat: a jövedelmi viszonyok és a kereseti lehetőség megvitatását. Erről sokat és régóta beszélünk. A Pulszky Társaság is évek óta részese annak a folyamatnak, ami a múzeumi életpályamodellről, közalkalmazotti bérek felzárkóztatásról szól. A felmérés csak nagyon áttételesen, teszi fel azokat a kérdéseket, hogy vajon jelentkeznének-e a kérdőívben vizsgált szervezeti nehézségek – a visszajelzés hiánya, a túlterheltség, a munkahelyi kiégés –, ha megfelelő fizetések mellett, a megfelelő képességekkel és képzettségekkel rendelkező középvezetők lennének a múzeumokban; vagy ha nem kényszerülnének a munkatársak az állandó másodállásokra, maszekra annak érdekében, hogy a családjukat eltartsák. Valamint, ha nem küzdenének permanens létszámhiánnyal az intézmények, és nem kellene osztott munkakörben a kollégáknak két pozíciót betölteni.
Ennek az éremnek igazából csak az egyik oldalára világít rá a kérdőív, és sötétben hagyja a másik oldalt, ami megítélésem szerint legalább ugyanennyire fontos.
Lehetséges, hogy ennek megvitatására a kérdőíves felmérést követő mélyinterjúk során még lehetőség lesz. A Pulszky Társaság tehet jelzéseket a kutatást koordináló Örökség Kultúrpolitikai Intézet felé a felmérés kiegészítésére?
Igen, a Társaságnak ebben nagy szerepe van. Ha az egyesület a saját tagsága körében és a múzeumi szakmából kellő számú és megalapozott visszajelzést kap a kérdőívekkel kapcsolatban, valamint vélemények fogalmazódnak meg például hiányosságokról, akkor országos szervezetként ezt megfelelő erővel és megfelelő szinten tudjuk közvetíteni az ágazati irányítás, a minisztérium felé. A Társaság ebből a szempontból is be tudja tölteni szerepét: a közvetítő és a szakmai képviseleti hivatását.
Hogyan képzeled el a visszajelzést a kérdőív eredményéről?
Fontos, hogy az eredmények a kiértékelést követően ugyanilyen széles körben visszamutatásra kerüljenek. Mindenki, aki kitöltötte, kapjon visszajelzést. Egy visszacsatolást arról, hogy az ő egyéni véleménye hogyan viszonyul a múzeumi szféra egészének véleményéhez. Felmerül ugyanis a kollégákban a kérdés: Vajon ő is úgy látja a helyzetet, ahogy a többség? Vagy egyedül van a szemléletével? Tehát ugyanolyan fontos az egyéneknek való visszacsatolás vezetői és munkatársi szinten, mint amennyire fontos lesz az összesített eredmény tanulságainak elemzése.
A legnagyobb bizonyosság a múzeumi szakmáról persze csakis úgy mutatkozik meg, ha minél többen kitöltjük ezt a kérdőívet április 9-ig! Érdemes rászánni az időt!
A múzeumi munkatársak kérdőíve ezen a linken érhető el: http://oroksegintezet.hu/kut/muzeumokma_2020.html
