350 évvel ezelőtt halt meg az egyetemes művészettörténet egyik legismertebb festője, Rembrandt. Az évforduló alkalmából 2019-ben számos, a művészhez kapcsolódó képzőművészeti kiállítás és program zajlik Európa-szerte, de elsősorban Hollandiában. Az évfordulóhoz kapcsolódva ezúttal olyan tizenkilencedik századi hírekből válogattunk, amelyek Rembrandtról – illetve a képeiről – szólnak.
Rembrandt: Önarckép, 1660 © wikimedia.org
Két Rembrandt-kép került a minap a hollandi Maurik-kastélyban árverés alá. A Beersteyn-család árvereltette képtárát s az említett két kép a katalógusban mint értéktelen tárgy szerepelt. Mikor a vevők kissé letörölték rólok a port, »R. H. van Ryn, 1632« aláírást fedeztek föl rajtok és senkinek sem szólva, azt hitték, olcsón szerezhetik meg. De egymás ellenében mégis ötvenezer forintra verték föl a képek árát s ez által fölkeltették a család érdeklődését. Rájöttek a dolog nyitjára s a régi tulajdonosok 75.000 forintért magok tartották meg ismeretlen kincsöket. (Fővárosi Lapok, 1884)
Új Rembrandt az orsz. képtárban. Pulszky Károly az orsz. képtár derék igazgatója Párisban Rembrandt egy eddig ismeretlen festményét fedezte föl, s azt megvásárolta az orsz. képtár számára. A pompás kép, mely „József álma” címet visel, 1657-ből vagy 1658-ból ered, és pendantja az angol királynő tulajdonában lévő Rembrandt képnek: A három királyokénak. A fölfedezett képet a berlini, antwerpeni, párisi és londoni képtárak igazgatói valódi Rembrandtnak ismerték föl. A rendkívül értékes kép már egy pár nap múlva Budapestre érkezik. (Budapesti Hírlap, 1885)
Rembrandt: József álma, 1645/1646 © wikimedia.org
Fölfedezett Rembrandt-kép. London művészi köreiben nagy feltűnést keltett Rembrandtnak egy most fölfedezett festménye. Ez eredetileg Lajos Fülöp királyé volt, tőle jutott titkárja, Raimond birtokába, ki aztán egy angolnak adta el. A kép címe volt: »A menyasszony« s ábrázolt egy fiatal leányt, egyik ujján karikagyűrűvel. A kép restaurálásánál előtűnt Rembrandt jegye 1625 évszámmal. A képet azóta sokszorosan megvizsgálták, s konstatálni vélték, hogy az Rembrandt későbbi nejét, Saskia van Uylenburghot ábrázolja, s valószínűleg Rembrandtnak első befejezett festménye. Egyébként a képet legközelebb kiállítják a Goupil-képtárban s akkor a szakértők bővebben hozzá fognak szólhatni. (Fővárosi Lapok, 1887)
Kirabolt képtár. Brüsszelben a Demeester-képtárból egész sor képet loptak el 500 ezer frank értékben, köztük egy Rembrandt-képet is. (Budapesti Hírlap, 1891)
Rembrandt-kép. Amsterdámi lap írja, hogy a haági királyi képtár igazgatója, dr. A. Bredius, aki már felfedezett néhány pompás klasszikus képet, ezúttal ismét egy valódi Rembrandtot fedezett föl. Egy fiatal nőnek majdnem életnagyságú képe az; a nő egyszerű fekete ruhába van öltözve. A művet a művész 1630 táján festhette, 24 éves korában. Bizonyára első arcképei közül való volt. A képet egy londoni öregnemű üzértől vették meg, aki azt úgy adta el, mint Albert Cnyp művét. Csak restaurálása alkalmával találták meg a kép jobb sarkában az ismeretes három betűt R. H L. (Rembrandt Harmenszoon Leidensis.) (Fővárosi Lapok, 1893)
Ellopott Rembrandt-kép. A newyorki detektíviroda jelentése szerint egyik ottani magánképtárból Rembrandt nejének arcképét, melyet maga a művész festett, egyik képtárlátogató ellopta. A nagybecsű arckép már 75 év óta volt a károsult család birtokában s 5000 dollár becsértékkel birt. Formája tojásdad s hátsó oldalán francia nyelvű leírás és ,.R. 1640.’ jelzés látható. A tolvaj festőnek mutatta be magát s több aquarellt is vitt bemutatás céljából, melyeket „Zohns A.” névaláírással jelzett. Kiejtése után német származású lehet. (Pesti Hírlap, 1893)
Híres képek ára. A párisi Gaulois cikkelyt közöl, melyben elsorolja híres festőmesterek alkotásainak az árát. Azt találja a cikkely, hogy a múlt évszázadban festett képek közül ritka az, amelyik elérte vagy éppenséggel meghaladta volna árában a 100.000 frankot. A nagy árak, azt tartja, a hollandus mesterek és az 1830-iki francia iskola kiváltsága. Rotschild Gusztáv 750.000 frankért vette meg Day d’Alkmar és felesége arcképét (Rembrandt); ugyane két kép becsét ma 1,500.000 frankra teszik. A francia Millet egy képét (La Bergére) 1 millió frankon vette meg mostani tulajdonosa. Troyou egy képét 300.000 frankon. Rafael egy Madonna-képéért az angol nemzeti képtár 1,750.000 frankot. Ugyancsak Rafaelnek Borgia-képét Rotschild Alfréd 600.000 frankért vette meg. És ha meggondolja az ember, jegyzi meg a cikkely, hogy Rafaelnek tán kellemetlenségei voltak a – háziurával! Említsük meg végre azt, igy végződik ránk magyarokra nagyon hízelgőleg a cikkely, hogy az élő mesterek közül csak egy látta képének árát az 500.000 frankig emelkedni s ez az egy – Munkácsy Mihály. (Budapesti Hírlap, 1896)
Rembrandt-múzeum. Néhány amsterdami művész és műbarát nemrégiben elhatározta, hogy Amsterdamban Rembrandt emlékére múzeumot alapít, amelyben a nagy hollandi mester művei keletkezésük ideje és a festés teknikája szerint lesznek elrendezve. Maga az épület nem görög vagy renaissance-stílű lesz, mint a modern múzeumok, hanem egy régi holland patricius-házat fog ábrázolni. A hazafias tervet a hollandok nagy lelkesedéssel fogadják. Amsterdam városa az összes tulajdonát képező, de egyelőre az országos múzeumban elhelyezett Rembrandt-képeit az új múzeumban teszi le. Azonkívül számos előkelő hollandi család a birtokában levő nagy értékű Rembrandt-képeket a múzeumnak ajándékozza. A múzeum költségeit néhány mecénás teremti elő. (Pesti Napló, 1896)
Ismeretlen Rembrandt kép. Bredius dr. hollandi műbarát, aki már hónapok óta kutat a lengyel és orosz képtárakban, nemrég két teljesen ismeretlen Rembrandt-képet fedezett föl. A nagy mester egyik legremekebb festményére Tarnovszky-Dzikov gróf Krakkó melletti kastélyában akadt. Bredius dr. erről a képről a következőket írja a Neederlandsche Spectator-nak: „Nem is gondoltam arra, hogy a gróf képtárában Rembrandt-festményre akadjak; annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor megpillantottam a képet, amelyről rögtön megismertem, hogy Rembrandt festette. A kép ötnegyed méter hosszú és ugyanolyan széles. Egy fiatal lovast ábrázol, amint fehér paripáján vágtat. Fantasztikus táj veszi körül. A lenyugvó nap utolsó sugara megvilágítja az ifjú arcát. A lovas mögött sötét, titokzatos vidék, a melyen kupolás házak emelkednek... Minden fáradságom kárbaveszett, hogy a képet megszerezzem Hollandiának, mert a gróf nem akar megválni tőle. A festmény régebben az utolsó lengyel királyé volt. A gróf valószínűleg elküldi a képet az 1898-iki amsterdami Rembrandt-kiállitásra.” (Budapesti Hírlap, 1897)
Új Rembrandt-kép. Párisban műtörténeti értékű képet talált egy képkereskedő egy ószeresnél. Sok képkeret közt válogatva talált egyet, amelynél észrevette, hogy a benne levő kép egy másik képet takar. Megvette három frankért, hazavitte, leszedte róla a felső képet s legnagyobb meglepetésére eredeti Rembrandt-festményt talált alatta, amelyen még jól látni a mester aláírását is. A kép kerek formájú fára van festve s megér 30–40.000 frankot. (Budapesti Napló, 1898)
Rembrandt-kiállítás. Vilma királyné megkoronázásának ötletéből nagyszabású műtörténeti kiállítást rendeznek Antwerpenben. Egybegyűjtik Rembrandt összes műveit, az eredetik híján pedig azok legjobb reprodukciót. Azok közt, akik a kiállításra átengedték a birtokukban levő Rembrandt-képeket, számos koronás fő is van. Magyarországból is érkezik egy eredeti Rembrandt-kép, amelyet Ráth György úr engedett át a tárlatnak. (Műcsarnok, 1898)
Rembrandt: Dávid, amint Saul király előtt a hárfán játszik, 1629–1631 © wikimedia.org
Hogyan keltek el Rembrandt festményei. A Moniteur des Arts régi és hiteles följegyzések alapján érdekes adatokat közöl arra nézve, hogyan keltek el kétszáz év előtt Rembrandt festményei. 1687. április 9-én Amsterdamban megvásárolták Rembrandt önkészítette arcképét 12 frankért. Ma a Louvresban van ez a festmény és értéke 200.000 frank. 1692. március 24-én Hágában 305 frankért kelt el «Karácsony» című festménye, mely ma az angol királynő tulajdona és értéke félmillió frank. 1694-ben egy vázlata elkelt másfél frankért, ugyanabban az esztendőben egy portréja 14 frankért. «Szent Anna, amint unokájának a szentírást magyarázza» című festménye 600 frankért kelt el, holott ma egyáltálában megbecsülhetetlen. Még 1747-ben is elkelt egy festménye (Dávid, amint Saul király előtt a hárfán játszik) 108 frankon és ugyanezt a festményt száz évvel később a németalföldi kormány 200.000 frankért vásárolta meg. (Pesti Napló, 1899)
