Idén Katowicében, Lengyelország egyik legjelentősebb bányavárosában rendezték meg a híres We Are Museums konferenciát. Ez a terület a legnagyobb lengyel agglomeráció központja, ahol a 19. században a bányászat és a kohászat ugrásszerű fejlődésének indult. Meglehetősen érdekesnek találtam, hogy azt a neves nemzetközi múzeumi konferenciát, amely az ICOM rendezvényeivel versenyzik, miért pont itt rendezték meg. No de a konferencia kijelölt helyszínének, a Muzeum Śląskienek a meglátogatása után már sokkal tisztábban láttam ezt a kérdést!
Megérkezésünk napján már az egy kicsit gyanús volt, hogy a hatalmas múzeumi komplexum mellett két óriási szállodalánc, a Novotel és az Ibis épülete magasodik, ám hamarosan egyértelművé vált számomra az is, hogy ezek a hotelek a múzeum vendégeit szolgálják ki, hiszen a városban és a környékén is ez az egyetlen nevezetesség. Szerencsés módon a Muzeum Śląskie a település és a környék leglátogatottabb turisztikai pontjai közé tartozik.
A múzeum honlapjáról kiderül az is, hogy a korábbi hatalmas, 2,7 hektáros Katowice bánya területeit kívánták újjáéleszteni az új múzeumi helyszínnel. A múzeum modern épülete előtt elterülő levendulamező szinten olyan, mintha egy tihanyi nyaraló gyönyörű kertjében gyalogolnánk. Ám az épület maga a víkend házikó helyett inkább hasonlít egy ultramodern multicégre, mint egy kulturális intézményre. Az épület indusztriális elemeit, a meglévő bányászati létesítményeit megtartották, de szokatlan konstrukciókkal is kiegészítették. A földfelszín fölötti üvegezett szerkezet hat üvegdobozzal egészül ki, amelyek extra fényt biztosítanak a föld alatti 6000 m2 új kiállítási területhez.
A levendulamezőből egy hatalmas épületbe csöppenünk, de cseppet sem érezzük magunkat eltévedve, hiszen minden nagyon otthonos és lépten-nyomon a profizmus áraszt. A bejárat hatalmas növényfalas pultja és az öltönyös kiszolgáló személyzete családias kedvességgel és előzékenységgel invitálja beljebb a látogatót; amely gesztusinkább emlékeztet egy barátságos szállodáéra, mintsem egy múzeuméra. Amerikai és kanadai múzeumi példák nyomán nem hiányozhat a mozgólépcső sem az intézményből. Ebben az intézményben a múzeum a látogatókért van, a felhasználó-központúság dominál, és a keleti kényelem kerül előtérbe, emiatt a berendezése során a kényelmes és a funkcionális darabokat részesítették előnyben. Megtapasztalható, hogy egy múzeum attól lesz látogatóbarát, ha az ott töltött idő kellemesen telik, melynek egyik lényeges tényezője a komfort. A teljes kényelemérzetet jónéhány körülmény együttes fennállása válthatja csak ki; ezek lehetnek a megfelelő megvilágítás, a kiállítási terek tágas berendezése, a megpihenésre szolgáló ülőalkalmatosságok, vagy a műtárgyak megfelelő láthatósága.
A múzeumban való könnyű tájékozódást nagyban segíti a megfelelő irányító- és azonosító jelek alkalmazása; minden angolul van kitáblázva, a tér átlátható, minden szinten falba épített zöld növények, vízautomaták; azt érezzük, hogy tudatosan van úgy felépítve az intézmény, hogy a látogatók komfortosan érezzék magukat.
Már a mínusz negyedik szinten járok, 13 méterrel a föld alatt, ahol hatalmas ablakok, külön dohányzóterek, hipermodern konferenciatermek, látványos belső kertek vannak, amellyel a Tate Modern is versenybe szállhatna, és még mindig nem tudom megmondani, hogy egy múzeumba vagy egy sci-fibe illő multitasting szállodába kerültem. A földalatti szekcióban 232 parkolóhelyes mélygarázs van, egy óriási, 320 látogatót befogadására alkalmas konferenciaterem, egy könyvtár, számos oktatási terem és kisebb konferenciatermek, valamint egy lenyűgöző kiállítási terem.
A Muzeum Śląskie német nyelvű flyeréből az is kiderül (az intézménynek három nyelvű ingyenes kiadványa is van), hogy az épületet a neves osztrák építészeti iroda, a Riegler Riewe építette, akik többek között a grazi Orvostudományi Egyetem új campusát is tervezték.
Az intézmény állandó kiállítása a lengyel képzőművészet remekeit mutatja be 1800-tól 1945-ig, a festmények viszonylag szellősen vannak elhelyezve a tágas terekben, ahol az ülőalkalmatosságról és a látássérült akadálymentesítésről sem feledkeztek el. A kiállítótérben elhelyezett bútorok jelenléte olyan markáns látványt nyújt, hogy az már önmagában is koncepcionális szemléletre vall. A kiállítás „élvezhetőségéhez” hozzátartozik a kényelmes és hangulatos rendezési struktúra is. A kellemes kiállítás-látogatáshoz szükség van kényelemes pihenőhelyekre (mellesleg a fiatalabbak is szeretnek leülni). Sorra nyitunk meg olyan nagykiállításokat itthon, melyekből hiányoznak a pihenőhelyek, ezért az idősebbek sokszor a teremőrök székeit kérik kölcsön. Nos, ilyesmire a Muzeum Śląskie-ben nincs szükség! Sőt, a lengyel múzeumi kollégák nagy empátiával dolgoznak; csak tanulni lehet tőlük! A kiállítótérben számos festményről készült megfogható műtárgymásolat, illetve a vakoknak és gyengénlátóknak a zavartalan feltöltődést külön hangulatos pihenősarokban, komfortos boxokban elhelyezett Braille írással ellátott füzetek biztosítják.
Személyes kedvencem a kiállítótérben elhelyezett kerti pad, itt biztos el tudnék tölteni egy fél napot is… A digitális generációról sem feledkeztek el, hiszen a belépőjegyüket különböző felületekhez érinthetik és utána otthon ezeket e-mailben elérhetik, szerkeszthetik.
Természetesen a teremőrök mediátorként funkcionálnak, ez is egyfajta profizmust mutat; amikor megtudják, hogy magyar vagyok, jön a széles mosoly, és máris azon veszem észre magam, hogy egy roppant színvonalas privát tárlatvezetés részese lettem. A gyerekekről sem feledkeztek meg, hiszen számos múzeumpedagógiai program gondoskodik arról, hogy ők is jól érezzék magukat, illetve az állandó kiállításhoz egy rejtvény is tartozik, amit az infópultban lehet igényelni.
Azt gondolom, hogy a korszerű múzeumnak nem elég pusztán műtárgyakat elhelyeznie a kiállítótérbe és passzívan várni a látogatókat, hanem fel kell vennie a versenyt a többi kulturális intézménnyel és az elektronikus médiával, multimédiás eszközökkel is. A műtárgy helyett a műélvezőt, azaz önmagunk helyett a látogatót kell a középpontba állítani. A passzív befogadás helyett az aktív, „learning by doing” elvet kell szem előtt tartani.[1] Közvetíteni kell: a kiállított tárgyak ne kizárólag a látogató saját, szubjektív értelmezése szerint ítéltessenek, hanem megfelelően „tálalva” kell a kiállítás és a múzeum architektúrájába kerülniük.[2] Nem csak a múzeumok kapcsolata változott meg a közönséggel, hanem a múzeumpedagógiai szempontok is egyre fontosabbak lettek. A változást mutatja, hogy némely időszaki kiállítás rendezésében már nem csupán a legszűkebb értelemben vett szakma vesz részt – muzeológusok, gyűjteménykezelők, kommunikációs szakemberek, grafikusosok, építészek – hanem múzeumpedagógusok is, mint pl. itthon az Iparművészeti Múzeum Ráth György-villájában rendezett A mi szecessziónk című állandó kiállítás esetében. Egyes nyugati múzeumokban (pl. londoni Victoria and Albert Museum) a múzeumpedagógus munkaköréhez hozzátartozik a kiállítás-rendezés is. Sőt, a Német Múzeumpedagógiai Tartományi Egyesület a múzeumpedagógia feladatához[3] a látogatóorientált és látogatóbarát múzeum létrehozását is besorolja.
Az állandó kiállításon kívül a tetőteraszon kicsi, régi bányászotthonokban rendezett időszaki kiállítások gondoskodnak arról, hogy még jobban érezzük magunkat.
Természetesen a kedvencem az a házikó volt, amit a múzeumpedagógusok töltöttek meg tartalommal, itt egy szenzációsan jó időszaki kiállítást láthatunk öt kontinens kultúrájáról. Lépten-nyomon interaktív elemekbe botlunk és számos kreatív, szellemes feladatot is tartalmaz a kiállítótér, ahonnan az emocionális tevékenységek sem hiányoznak. A múzeumpedagógiai csapat elképesztő kreációi nemcsak a szemet gyönyörködtetik, hanem ötletesek is. A kiállítás installációja olyan igényes, hogy az már önmagában is egy komplex műalkotásnak tekinthető. A Muzeum Śląskie eme fiatal korosztályt megszólító interpretációs eszközök használatára irányuló kezdeményezése példaértékű. A hely jelentősége, hogy azt teljes egészében a múzeumpedagógia rendelkezésére bocsátottak, azaz kialakításában és berendezésében szabad kezet kaptak a múzeumpedagógus kollégák. Először is hátunkra kapunk egy lenvászon hátizsákot, és kézbe vesszük a távcsövet meg a nagyítót, valamint a földgömbön megnézzük, hogy hová is fogunk utazni. A játék célja, hogy Tomek eltűnésének a rejtélyét felfedjük. Majd átkelünk a hídon, állatok hangját vizsgáljuk, egzotikus növényeket szagolgatunk, kipróbáljuk a jelnyelvet, titkos pecsét után kutakodunk, végül egy könyvtárba érkezünk, ami a végső tudás forrása. Utunk során különböző állomásokra érkezünk, ahol feladványokat kell megoldanunk úgy, hogy közben betekintést kapunk az afrikai, ausztráliai, ázsiai, amerikai és persze az európai népek kultúrájába is. Az öt kontinens kultúráját bemutató kiállítás olyan aktuális témákat feszeget, mint a másság elfogadása, előítélet nélküli hozzáállás az emberekhez, a világ megismerése.
Ebben a kiállítótérben kiválóan ötvöződik a múzeumpedagógia célja; azaz minden látogatót arra buzdítunk, hogy a múzeumot változatos módon ismerje meg, profitáljon a múzeumi tartalomból; a múzeumot mint tudásraktárat, illetve élményhelyszínt képes legyen önállóan használni, és a kiállított tárgyakra reflektálni. Továbbá a múzeumpedagógia a látogatóorientációért és a múzeumspecifikus közvetítői munkáért is illetékes[4] (Nettke, 2016.32.).
A Muzeum Śląskie múzeumpedagógiai programkínálata is színvonalas, tartalmas, és természetesen a gyerekeken kívül a felnőtteknek, nyugdíjasoknak, családosoknak is készülnek workshopok, előadások, táncos, színházi rendezvények. Ám ami igazán megfog, az ismét az empátia; hogy börtönökbe is kijárnak a múzeumi kollégák és ott művészetterápiát alkalmaznak; mindezt hatalmas lelkesedéssel meséli el nekem Justyna, az egyik lengyel múzeumpedagógus. Sőt, autista gyerekeknek külön családi rendezvényt is hirdetnek; ezzel is azt szemléltetik, hogy a múzeum egy nyitott tér, amit mindenki számára elérhetővé kell tenni. Elsődleges céljuk – a többi színvonalas európai múzeumhoz hasonlóan –, hogy a múzeumot egyfajta szabadidős tevékenységi helyszínné és közösségi térré emeljék; ez nem kis kihívás, napjaink változatos szabadidős tevékenységeire tekintettel. A célok elérése érdekében mindent megtesznek; és miközben körbejárom az épületet, azt kell mondanom, hogy minden erőfeszítésüket siker koronázza!
És most vegyék elő a bőröndjüket, és induljanak el Lengyelországba; látogassák meg legalább egyszer a Muzeum Śląskie-t, mert ez az intézmény tud újat mutatni a magyar kollégáknak is!
[1] Ruttkay-Bényei: QR kód helyett digitális stratégia. In: Ruttkay Zsófia- German Kinga (2017): Digitális múzeum Múzeumi iránytű 12.
[2] Vasáros Zsolt: Kiállító-tér. Múzeumi tárlatok kézikönyve. Múzeumi iránytű 7. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum - Múzeumi Oktatási és Képzési Központ, 2010. 11.
[3]Letöltés: http://www.museumsbund.de/de/das_museum/themen/museumspaedagogik/ 2016.március 17.
[4] Nettke, Tobias (2016): Was ist Museumspädagogik?- Bildung und Vermittlung in Museen. In: Beatrix Commandeur, Hannelore Kunz-Ott, Karin Schad (2016, szerk.): Handbuch Museumspädagogik, Kulturelle Bildung in Museen. kopaed, München. 31-42.
