A Néprajzi Múzeum online gyűjtőkampánya, a #karanténtárgyak mellett különleges házi video sorozatot indít. A sokszínű tematikát felvonultató epizódokban a múzeumi szakemberek úgy próbálnak szabadulni a karanténból, hogy bemutatják, mennyire más szemmel néznek a múzeumi tárgyakra, amelyek egykori járványok emlékét őrzik, vagy amelyek szűk terekbe zárt emberek türelméről tanúskodnak. A sorozatban a jelenleg megváltozó és épp most születő tárgyakkal is foglalkoznak „karantén nyelven”.
Lehet-e egy múzeum karanténban? Nem lehet, mivel minden egyes műtárgya képes az embereket térben és időben is bármilyen karanténból kimenekíteni. És nem lehet azért sem, mert a múzeum nemcsak épület - azaz nem csupán kiállítótér, raktár és munkahely – hanem gondolkodás- és látásmód is egyszerre, egy olyan komplex feladatrendszer, amelynek számos eleme bárhol elvégezhető.
A múzeum tehát velünk van, amikor maszkban biciklizünk, és a velünk szemben maszkban biciklizőkről gondolkodunk. És velünk van otthon, a karanténná változott lakásainkban, amelynek korábban intimnek gondolt nappalija egy pillanat alatt változott digitalizáló stúdióvá vagy kiállítási forgatókönyvíró műhellyé.
A Néprajzi Múzeum ezért társadalmi múzeumként nem teheti meg, hogy ne kezdjen „karantén nyelven” gondolkodni. Hogy megpróbálja észrevenni, és dokumentálni a szemünk előtt átalakuló hétköznapi tárgyi világokat, és azt, hogy a múzeumi szakember más szemmel tekint a múzeumi tárgyakra is. A maszkokra, az amulettekre, a betegségdémonokra. A tárgyakra, amelyek egykori járványok emlékét őrzik, vagy amelyek szűk terekbe zárt emberek türelméről tanúskodnak. Tárgyakra, amelyek meg fognak változni, és tárgyakra, amelyek éppen most születnek.
„A múzeum új házi video sorozatának darabjai ezekről a kérdésekről szólnak. Meg persze rólunk, múzeumi szakemberekről, akik úgy próbálunk szabadulni a karanténból, hogy múzeumi témává, és így feladattá tesszük azt. És persze a múzeumhasználókról, akik a filmeket nézve segítenek nekünk végiggondolni: Lehet-e egy múzeum karanténban?” – mondja Schleicher Veronika gyűjteményi főosztályvezető.
A sorozat első darabja A közös víz és közös bögre, melyben Földessy Edina, az Afrika gyűjtemény kurátora személyes élményein keresztül mesél az arab világ közösségi vízivás szokásáról és annak tárgyairól, és vet fel érdekes kérdéseket.
A következő kisfilmekben lesz még szó arc- és testtakarásról, a türelem tárgyairól, a miniatürizált világról, az otthoni múzeumról és a közös gondolkodásról is. A heti rendszerességgel megosztott videók a múzeum honlapján, illetve Etnotube Youtube csatornáján lesznek elérhetők, ahol számos archív felvétel és kisfilm is várja az érdeklődőket.
