A jó néhány évvel ezelőtt jelentős felújításon átesett, közben a bencés apátság s a városmag emlékeinek folyamatos feltárását is meg-megélő Vármegyeháza a Szekszárdot gyakran népes csoportokkal felkeresők egyik kedvelt célpontja.
Itt, a pontosan 185 évvel ezelőtt avatott nagyszerű épület észak-nyugati szárnyának földszinti traktusában kapott lehetőséget a Wosinsky Mór Megyei Múzeum arra, hogy a főépületén kívülre tervezett további jeles kiállításait ott valósíthassa meg. Ezért nyert befogadást most a beszámolónk címével azonos tárlatsorozat első darabja Lovas Csilla főmuzeológus rendezésében.
A kiállítás helyszíne: a Wosinsky Mór Megyei Múzeum vármegyeházi kiállítóterme (Szekszárd, Béla király tér 1.)
Megtekinthető: 2021. június 26-tól október 3-ig.
Száz esztendeje ugyanis annak, hogy 1921. május 27-én megszületett az életének első három évtizedét jobbára a Tolna megyei Dombóváron töltő Sarkantyu Simon, későbbi kétszeres Munkácsy-díjas festőművész, főiskolai tanár. Gimnáziumi rajztanára Marczell György (1897-1979), majd a főiskolán Rudnay Gyula és kollégái bátorítják a tehetség jeleit korán megmutató ifjút, aki már ekkor jelentős grafikai munkákat tesz mappájába s mutat be közülük többet, pl. Firenzében. Alma máterének, a Katolikus Esterházy Gimnázium fennállásának harmincadik évfordulóján (1944. március 28.) avatják első nagyméretű seccóját, amely a „Hősök emlékezete” címet viseli s amely maga is részese és szenvedője lesz az azt követő történelmi kurzusváltásoknak. Az 1950-es évek elején végleg lemeszelik, eltakarják s majd csak alkotójának halála után, 1991-től lesz látható újra, Romváryné Kutas Eszter restaurátor értő munkájaként…
Hadifogságból való sikeres hazatérését követően szülőhelyén ún. „népi”, majd Budapesten művészeti iskolai kollégiumok vezetése a vállalt dolga. Ám a tehetséggondozásnak, majd az átpolitizált társadalmi felelősségnek ezt a formáját feladja határozott művészi elhivatottságának kibontakoztatása érdekében,- 1953-at írunk ekkor. Saját képi világának és sokoldalú téma-érzékenységének megvalósítása közben jelentős szervező munkát végez a Képzőművészeti Szövetségben; pl. alkotótelepeket mentorál Faddon és Dunaföldváron.
Sarkantyu Simon: Zsennye
Az 1950-es évek második felében elnyert három éves Derkovits-ösztöndíja, majd az önálló, sokak számára legendás találkozóhelyként is számontartott budapesti műteremlakás nagyban hozzájárult formálódó életműve karakteresebbé válásához. Külföldi kiállítások, méltán elnyert díjak, három hónapos krími tanulmányútja és az 1960-ban elnyert (első) Munkácsy-díja egyre inkább és hitelesen elhelyezték Sarkantyu Simont a hazai képzőművészet karakteres szereplőinek világában. Ismét alkot nagy méretű murális munkákat a fővárosban: Madách Színház, 1963. Tragédia és Komédia, és azon kívül egyaránt, melyeknek színhelyei: Kerepes, Szombathely, Oroszlány, Gödöllő, Szekszárd. A tájképek, csendéletek, változatos karakterű portrék és dinamikus nagyméretű festmények alkotója 1968-tól már önálló festészeti osztályokat is vezet 1981-es nyugdíjba vonulásáig. A mai képzőművész társadalom érett és java korabeli szereplői közül máig számosan vallották és vallják figyelmes és igen empatikus mesterüknek. Alapítója és hű tagja volt az ún. Kilencek képzőművész közösségének, amely az 1960-as évek második felének volt egy sokszínű, útkereső csoportosulása.
1985 őszén Sarkantyu Simon, az apa s mellette gyermekei: Judit (1947), a keramikus és Mihály (1953-1989), aki a fotográfia, a mozgókép és a friss szemléletű művészettörténet írás nagy ígérete volt, közösen mutatkoztak be a budapesti Csontváry teremben. A rendhagyó vállalkozás sikerét a Művészeti Alap az évi Nívódíja jelzi a legfényesebben. Az idősödő, de még terveket is dédelgető művész élet- és alkotó kedvét igen gyorsan felemésztette fia korai és tragikus halála; 1989 végén ő is elhunyt.
Sarkantyu Simon: Csendélet fehér kancsóval
Emlékét, szellemi és művészi hagyatékát elsősorban az évtizedek óta Szentendrén élő és alkotó leánya: Sarkantyu Judit őrzi s ápolja. A mostani szekszárdi kiállításon az Apa negyed száz darabot számláló alkotásainak nagytermi bemutatója mellett kapott helyet Judit számos fehér és színes mázas porcelán, vagy anyaga és megformálása miatt különösen is érdekes, barna és színezett, mázas samott fali- és térplasztika. Egy részük jókedvvel köszön vissza a máig emlékezetes és nagyszerű szentendrei Skanzen-béli nagy kiállításról!
A fiatalon derékba tört tehetség: Sarkantyú Mihály szuverén alkotói világából a feleség, a jeles művészettörténész: Dr. Basics Beatrix válogatása révén kapunk érzékletes sorozatokat; jobbára az 1970-es évek hazai és közép-európai életérzésének korhű lenyomatai, de azért már akkor is jóval továbbmutatók (pl. Loreto, Prága I-III. vagy Eötvös keze). Itt megállva vetődik fel újra és újra: még micsoda filmeket készített volna a Farkas István ihlette „Szirakuzai bolond” Sarkantyúja, milyen életműveket vizsgált volna a máig megkerülhetetlen Mednyánszky-monográfia Sarkantyúja, milyen kritikákat és esszéket írt volna még Huszárikról és másokról a jó szemű, nagy nemzetközi kitekintéssel bíró és bátor fogalmazású Sarkantyú Mihály? S itt utalunk egy mondattal arra is: többek között neki köszönhető, hogy muzeális közgyűjteménybe, Kecskemétre kerülhetett az ún. Glücks - hagyaték és ennek nyomán vált a Cifrapalota 1983 őszétől, először Kecskeméti Galéria néven a képzőművészetek – akkor még – kizárólagos gyűjtő- és kiállítóhelyévé…
A Sarkantyu-család harmadik, a kortárs művészeti élettel hivatásszerűen, küldetéssel foglalkozó nemzedékének itthoni tagjai mellett a szekszárdi tárlat második termében most a csaknem két évtizede Franciaországban élő és működő fényképész, Illés néhány alkotása és egy video-filmje látható. A Lucien Hervé életművének feldolgozásában 2007-től részt vevő fiatalember az elmúlt tíz évben egy-egy kiállítással, fotó- és videó installációval itthon is megjelent (Francia Intézet, Budapest; Pécs).
Sarkantyú Illés: Facemask
E sorok szerzője maga is szerény részese a jelenlegi kiállításnak; öröm, hogy a TolnaArt - Tolna Megyei Művészeti Oldalak létrehozójával, Rühl Gizellával közösen sikerült a múlt év tavaszán már élesedő veszélyhelyzet ellenére is társakat, támogatókat és őszinte együttműködőket találni egy jelentős képzőművészeti vállalkozáshoz.
Kriston-Vízi József dr., ny. főmuzeológus, ötletgazda
Borítókép:
Sarkantyu Simon: Tragédia és Komédia c. pannó vázlata a Madách színház számára 1963.
