Az 1960-70-es években a magyar múzeumok vagyonvédelmi helyzete nagyon gyenge lábakon állt. A legtöbb gyűjteményben legfeljebb gondnokokat, esetleg nyugdíjas éjjeli őröket alkalmaztak. Technikai berendezések, riasztó rendszerek sokáig nem kerültek sehol telepítésre. Az alábbi írás első részében a Kádár-korszak híresebb múzeumi betöréseit mutatom be röviden, elősorban a korabeli sajtó alapján, amely a rendőrségi nyomozati iratanyagok jó résznek évtiztedekkel ezelőtti leselejtezése miatt szinte egyedüli írásos forrása a témának.
Betörések, műkincslopások nagy számban fordultak elő, és az elkövetőknek csak egy része került rendőrkézre, főleg olyan esetekben, amikor az azok szakképzetlen, a társadalom alsóbb rétegeiből származó bűnözők voltak, akik a műkincsek értékesítése során buktak le.
Így volt például 1968-ban, amikor egy nevelőotthonból megszökött 11-14 éves fiúkból álló csapat a msikolci Herman Ottó Múzeumból 100 ezer forint értékben vitt el arany- és ezüstpénzeket, török kori berakásos pisztolyokat, 16-17. századi ékszereket. A műtárgyak jó részét néhány nap múlva megtalálta a rendőrség.
Hasonló ügy volt 1974-ben, amikor Szombathelyen a Smidt Múzeumba tört be két alkoholista, munkanélküli férfi, és vitt el nagy pusztítás mellett műtárgyakat, amelyeket aztán nem tudtak Budapesten értékesíteni, így hamar elfogták őket.
Más ügyekben nem volt ilyen sikeres a felderítés: 1972-ben a parádi kocsimúzeumból loptak el egy kocsi hintótakarójáról egy díszes, ezüstözött fém címert, ugyanebben az évben Balatonszentgyörgyön, a Csillagvárból vittek el a betörők török handzsárokat, kardokat, szablyákat, kovás pisztolyokat, buzogányokat, ónkupákat. Ezek a tárgyak már nem lettek meg, az elkövetőknek minden bizonnyal sikerült értékesíteni azokat a feketekereskedelemben.
A legnagyobb sajtóvisszhangot kiemelt helyszínek, így a Mátyás templom elleni két egymás utáni betörés váltotta ki 1968-ban és 1969-ben, amely során nagyértékű arany, ezüst és platina kegytárgyakat és egyéb kincseket, így Báthory marsallbotját is magukkal vitték a tolvajok. Ezeket a részben felderített eseteket már profi bűnözők követték el, akik közül ketten Svájcba szöktek.
Nem kímélték a műkincstolvajok az Éremtani Szakosztályt éremgyűjteményét sem, amelyet 1969 tavaszán loptak el.
1973. június 5-én az Aquincumi Múzeum gyűjteményét érte súlyos kár, ahonnan összesen 139 db római kori műtárgyat vittek el a bűnözők. Ezt az esetet részletesen cikkünk második részében mutatjuk majd be.
A korszak legnagyobb bűnügye a Szépművészeti Múzeumban elkövetett 1983-as betörés volt, amikor a múzeum hét nagy értékű festményét, így Raffaello és Tintoretto műveit lopta el egy magyar és olasz tagokból álló csoport. A műkincseket feltételezhetően egy görög milliomos megrendelésére tulajdonították el. Egy képet 1983 decemberében Törökbálinton elásva, a többi hatot 1984 januárjában a görögországi Aigion környékén lévő Panagia Trypiti kolostorban, egy bőröndben találták meg.
Archív fotók: Fortepan
