A bútorok kerültek a novemberi Múzeumi kerengő középpontjába Zalaegerszegen, ahol a muzeológusok minden alkalommal öt műtárgyat mutatnak be a látogatóknak, miközben bejárják a kiállítótereket és az intézmény szem elől elzárt helyszíneit. A tárgyak lehetnek a kiállítások részei, de olyanok is, amelyek az aktuális rendezvényre kerülnek ki a raktárból. A népszerű programsorozat fókuszában volt már porcelán és kerámia, az állatvilág, a szerelem, a közlekedés és a Petőfi-emlékévnek köszönhetően a költő személye.
A sorozat utolsó rendezvényén a bútorokról szóltak a történetek, és a közönség ez alkalommal is figyelemmel követte a muzeológusok izgalmas ismertetőit. Megtudták, hogy az asztalbontást réges-régen a szó szoros értelmében kellett venni, ugyanis étkezés után valóban lapjaira szedték az asztalt és elrakták a helyére a következő közös vacsoráig. A rendezvényen elsőként a várostörténeti kiállításon a vicegenerális termében egy asztalrekonstrukciót ismertek meg a látogatók. A történelem során az asztal Itáliából indult el hódító útjára, hozzánk dél-németországi közvetítéssel jutott el.
De arról is szó esett, hogy a középkorban még kevésféle bútorral vették körül magukat az emberek. Jelen volt a láda, az asztal és a szék. A ládában kezdetben ruhákat tartottak, majd ahogy idővel kiszorultak a házból, a kamrában már élelmiszert tároltak benne. A török időkből pedig azért maradt fenn az utókorra sok láda, amit most múzeumok őriznek, mert az emberek a templomok padlásterébe rejtették a benne lévő értékeikkel együtt, a törökvész után pedig valahogy ott felejtődtek ezek a bútordarabok.
Az Elődeink élete című kiállításban tovább sétálva a historizmus idején használt, diófából készült sakk- és kártyaasztalt vették szemügyre a vendégek, ezek a speciális bútordarabok a férfiszobában kaptak helyet. De a Thonet szék mellett sem lehetett elmenni szó nélkül, a híres és értékes bútordarabokat Michael Thonet németországi születésű osztrák műbútorasztalos kísérletező jellemének köszönhetjük, aki egy újító technikára jött rá és megalapozta a ma ismert formatervezést.
A zalaegerszegi kaszinóéletről egy sakkasztal kapcsán beszélt Megyeri Anna történész.
A bükkfarudakat gőz és nyomás alá helyezte, majd egy speciális eszközzel és izomerővel a kívánt formára hajlította. Óriási szenzációt keltett ez az eljárás a 19. század közepén! Zsenialitását és üzleti érzékét jól mutatja, hogy Thonet a világ bármelyik pontjára tudott szállítani, ugyanis egy dobozba 36 széket tudott bepakolni elemeire bontva, amiket aztán a helyszínen összeállítottak. Ismerős, ugye?
A modernebb időket a Zalában gyártott „Békés” nevű hálószoba-garnitúra képviselte, míg a népi tárgyak sorából az ácsolt és asztalos ládák kerültek fókuszba az est során.
