Csaknem negyven, a múzeum támogatói körének adományaiból újonnan vásárolt kortárs alkotást mutat be a Szépművészeti Múzeum Emlékező gyakorlatok című kiállítása. Az október 14-től egy hónapig látható tárlaton tíz hazai és öt külföldi művész alkotásaival találkozhatnak a látogatók. A Szépművészeti Múzeum immár negyedik alkalommal rendezi meg a támogatói kör segítségével megvásárolt új szerzeményeket bemutató tárlatát.
A múzeum kortárs gyűjteményének támogatói köre 2021-ben, hat kortárs műgyűjtő kezdeményezésére jött létre, az azóta egyre bővülő csoport évi donációja a magyar művek mellett már jelentős külföldi alkotások vásárlását is lehetővé tette.
A Tate Modern és a Centre Pompidou mintájára a tagok évenkénti rendszeres adománnyal járulnak hozzá a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményének, 1800 utáni Nemzetközi Gyűjteményének, valamint a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményének gyarapításához.
A gyűjtemények kurátorainak javaslatai alapján a Támogatói kör minden évben szavazással dönt a végleges akvizíciós listáról. A kurátorok közös gondolkodással alakítják ki éves preferenciáikat, azzal a szándékkal, hogy jövőbeli, közös időszaki vagy állandó kiállításokon egymás mellett, dialógusban állíthassák ki a nemzetközi és a hazai művészet közelmúltbeli és jelenkori tendenciáit. Ez a szemlélet megelőlegezi az Új Nemzeti Galériába tervezett állandó kiállítások rendezési elvét, amely a hazai és nemzetközi művészetet egymás mellett, párbeszédben kívánja bemutatni.
„Az Emlékező gyakorlatok kiállítás a 2021-ben létrejött támogatói kör jóvoltából létrejött vásárlásokat mutatja be” – mondta Petrányi Zsolt a kiállítás sajtóbemutatóján. A Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese hozzátette: „ebben a jubiláris évben a Szépművészeti Múzeum kiegészítő támogatásával egy olyan műtárgyegyüttes lett gyűjteményünk része, ami egy önmagában is értelmezhető kortárs művészeti kiállítás. A művek témája, a kiállítás rendezése tükrözi a három támogatott gyűjtemény, a Jelenkori Gyűjtemény, a Grafikai, valamint az 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemények céljait, hogy olyan művek kerüljenek kollekcióinkba, amelyek egymást erősítve pozícionáljak a hazai és a nemzetközi műveket, sőt, olyan témákat közelítenek meg, amelyek jellemzik a közép-európai művészek gondolkodásmódját. A kiállítás, és a támogatói kör társadalmi felelősséget vállaló tevékenysége a jövő generációinak is példát mutat abban, hogy a kulturális értékek megőrzése nem csak egyének és intézmények erőfeszítésén múlik, hanem a mecenatúra felvállalásával egy közösség még nagyobb hatékonysággal tud részt venni egy múzeum gyarapításában”.
Somlói Zsolt, a támogatói kör elnöke hangsúlyozta: „Tevékenységünk elősegíti a legrangosabb hazai intézmény gyűjteményének gyarapítását, aktív szerepet vállalunk a kapcsolatépítésben, valamint a közösségi felelősségvállalás erősítésében. Meggyőződésünk, hogy a művek gyűjtése a jövő kulturális örökségének formálása. Tagjaink elhivatott mecénásokként hozzájárulnak, hogy a kortárs magyar művészet a nemzetközi diskurzus szerves részeként jelenjen meg a múzeumi kollekcióban. A támogatói körnek köszönhetően az elmúlt években mintegy 60 magyar és nemzetközi műalkotás került a gyűjteménybe, melyeket minden évben egy-egy kabinetkiállításon mutat be a múzeum” – hívta fel a figyelmet az elnök.
„A tagok éves hozzájárulásukkal támogatják a múzeumi gyűjtemény gyarapítását. A múzeum évente szervezett kurátori prezentációin a gyűjteményvezető kurátorok bemutatják az általuk előzetesen kiválasztott, megvételre javasolt műveket, és közösen vitatják meg azok lehetséges szerepét a gyűjteményben. A támogatói kör tagjai szavazással vesznek részt az akvizíciós döntésekben, amelyek eredményei nyilvánosan is elérhetők. A szakmai munka mellett a tagok számára tanulmányutakat, műteremlátogatásokat és exkluzív tárlatvezetéseket szervez, hogy közvetlen kapcsolatba kerülhessenek a kortárs művészeti folyamatokkal. A program így nemcsak a gyűjtemény bővítését szolgálja, hanem a párbeszédet is erősíti a múzeum, a művészek és a műgyűjtő közösség között.” – húzta alá Somlói Zsolt.
Az Emlékező gyakorlatok című kiállítás több nézőpontból azt vizsgálja, hogy miként alakul és működik a személyes és a kollektív emlékezet. A régió közösen átélt történelmi múltján, az ehhez kapcsolódó, párhuzamosan megjelenő emlékezeti narratívákon és az egyéni művészi perspektívákon keresztül kirajzolódik a hazai és nemzetközi alkotók közötti dialógus, amely történelmi, művészettörténeti és emlékezetkutatási rétegeket egyaránt érintve mutat rá arra, hogyan válhat a művészet a közös emlékezés és a kollektív gondolkodás eszközévé.
Várnai Gyula (Kazincbarcika, 1956)
OLDENBURG, 2O17
vegyes technika (talált, átalakított tárgyak), rétegelt lemez
93 × 11O × 7 cm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Jelenkori Gyűjtemény
Az emlékezés kultúrája a múlthoz való viszony különféle formáira épül: a múltat mindig az emlékezés rekonstruálja. A kiállított művek közös vonása, hogy mindegyik valamilyen kultúrtörténeti, művészettörténeti vagy történelmi referenciából indul ki. Történelmi események, a művész személyes emlékezeti archívumai, az antik, a reneszánsz és a barokk művészet parafrázisai, a 20. század eleji izmusok absztrakciója vagy régiónk modernista művészete szintetizálódnak és kerülnek megidézésre ezekben az alkotásokban.
A kiállítás elméleti kiindulópontja Jan Assmann A kulturális emlékezet című könyvének fogalomkészlete, különös tekintettel a kommunikatív és a kulturális emlékezet megkülönböztetésére. Míg a kommunikációban élő emlékezet az esetek többségében három nemzedékre terjed ki, a kulturális emlékezet tárgyiasult, intézményesült formában több évszázadon, sőt évezredeken átívelő tudás- és jelentésöröklést tesz lehetővé. Személyes szinten az egyéni emlékek alapvetően idegrendszeri és mentális folyamatok révén rögzülnek.
Az egyéni emlékezet szubjektív és efemer: saját élményeken és tapasztalatokon alapul, ugyanakkor kommunikációs folyamatokon keresztül épül ki és marad fenn. Személyes emlékeink egyszerre formálják és újraértelmezik a közösség emlékezeti narratíváit. A kiállítás a kollektív történelmi emlékezetnek arra az aspektusára is reflektál, hogy miként őrizzük meg, értelmezzük vagy dolgozzuk fel a társadalmat mélyen formáló történelmi tapasztalatok emlékét.
Tarr Hajnalka (Budapest, 1977)
IN VITRO XXI, 2O2O
giclée nyomat, dibond, üvegmozaik
159 × 135 cm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Jelenkori Gyűjtemény
Felvetődik a kérdés: képes-e a test emlékek tárolására olyan életesemények hatására, amelyek mély és maradandó nyomot hagynak rajta? Ilyen események lehetnek például a terhesség, a szülés, a gyász testi-lelki folyamatai, de idetartoznak a betegségek és a műtétek, a tartós nélkülözés, az erőszak, a kiszolgáltatottság vagy az üldöztetés is. Az egykori szocialista országok esetében az emlékezet sokszor az épített örökség kontextusában is megnyilvánul. A középületek, a lakótelepek, a köztéri szobrok és az emlékművek nemcsak a korszak funkcionális lenyomatai, hanem a múlt politikai, ideológiai és esztétikai rétegeinek hordozói is.
A kiállítás célja annak feltárása, hogyan formálódik és működik mind a személyes, mind a kollektív emlékezet, milyen megjelenési formái vannak a kortárs művészeti praxisokban, valamint miként értelmezhetők a kortárs műalkotások mint emlékezethordozók vagy új emlékezeti struktúrák létrehozói.
Kiállított művészek:
Bede Kincső, Paula Doepfner, Stano Filko, Gál András, Horváth Gideon, Vladimír Houdek, Koós Gábor, Ravasz András, Șerban Savu, Markus Schinwald, Szabó Ádám, Tarr Hajnalka, Ulbert Ádám, Várnai Gyula, Vécsei Júlia.
A kiállítás kurátora: Harangozó Katalin
A tárlat 2025. november 16-áig látogatható.
Borítókép:
Ulbert Ádám (Budapest, 1984): BIVALYHÁTON, 2O21
olaj, vászon, 16O × 5OO cm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Jelenkori Gyűjtemény
