Galimberti Sándor és felesége, Dénes Valéria műveiből nyílt nagyszabású kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. A Galimberti házaspár a 20. századi modern magyar festészet meghatározó szereplői voltak, ígéretes pályájukat tragikus haláluk a nemzetközi siker kapujában törte derékba. A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében megvalósult tárlat a Galimbertik munkásságának eddigi legteljesebb bemutatása.
Galimberti Sándor és Dénes Valéria életműve szétszóródott, elkallódott, csupán alig több mint negyven festményük maradt meg. Bár Galimbertinek szülővárosában, Kaposvárott 2002-ben már rendeztek egy kisebb életmű-kiállítást, az azóta eltelt két évtizedben jelentősen bővült az ismert képállomány, és a legfrissebb kutatások alapjában írták át e különösen összeforrt, kettős életmű történetét és szerepét.
A műkereskedelemben az elmúlt csaknem negyedszázadban felbukkant, korábban ismeretlen festmények mellett a tárlat előkészítése során előkerült egy előzőleg csak a címe alapján számontartott, korai Galimberti-csendélet is, mely 110 év lappangás után most szerepel először ismét a közönség előtt. A kiállítást megelőző kutatás felfedte azt is, hogy több, korábban Galimbertinek tulajdonított festmény nem az ő, hanem felesége, Dénes Valéria alkotása.
Dénes Valéria: Rózsaszínű virágok (Naturemorte, Fleursrose, Still Life: Roses, Virágcsendélet), 1910
Olaj, vászon, 83,5 × 61,5 cm
Belga magángyűjtemény, az Ernst Galéria közvetítésével
Galimberti Sándor: Gyümölcscsendélet, (Körtecsendélet), 1909
Olaj, vászon, 62 × 62 cm
Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján, ltsz. 81.252
A kiállítás a teljes ismert Galimberti–Dénes-anyag bemutatására törekszik. A tárlaton a házaspár munkái mellett a festőművész édesapja, Luigi Galimberti, valamint első felesége, Lanov Mária művei is láthatók. Luigi Galimberti megmaradt alkotásait most tekintheti meg első ízben a nagyközönség, ahogyan a cseh származású Lanov Máriának a szülővárosából érkező gazdag festmény- és grafikai anyaga is először szerepel magyarországi tárlaton. A kiállításon 85 festmény és grafika és számos dokumentum is látható.
Lanov Mária: Önarckép, 1910-es évek vége – 1920-as évek eleje
Olaj, vászon, 53 × 46,5 cm
David Leppan magángyűjteménye
Galimbertiék tevékenysége a plein air naturalizmustól a szecesszión, majd a fauvizmuson át a kubizmusig, sőt bizonyos értelemben a futurizmusig ívelt, de hasonlóan széles pályán mozogtak Európa térképén is Kaposvártól Nagybányán át egészen Párizsig, Belgiumig és végül Hollandiáig. A tárlaton a művész házaspár életének helyszíneit szintén bemutatjuk. Galimbertiék Párizsban a legmodernebb festőktől tanultak, és közvetlen kapcsolatban dolgoztak velük, Dénes Valéria Henri Matisse tanítványa volt. Szinte minden évben kiállítottak a párizsi szalonokon is, sőt 1914-ben, közvetlenül az első világháború kitörése előtt, önálló tárlatuk nyílt a Montmartre-on, a legendás hírű Galerie Berthe Weillben, ahonnan többek között Pablo Picasso és Henri Matisse karrierje is indult.
Galimberti Sándor: Nagybányai udvar (Ruhaszárítás, Nagybányai bányászudvar), 1907
Olaj, vászon, 55 x 64,5 cm
Magántulajdon - a Kieselbach Galéria közvetítésével
Galimberti Sándor: Enteriőr Thonet-székkel és Gauguin-metszettel (Alma-körte csendélet székkel, Interieur [szék- és gyümölcscsendélet]), 1909
Olaj, vászon, 64 × 75 cm
Magántulajdon - a Kieselbach Galéria közvetítésével
A világháború kitörése Franciaországban érte a művészházaspárt, akik az internálás elől Hollandiába menekültek. Bár párizsi műtermük rekvirálása és műveik döntő többségének elvesztése traumaként érte őket, Hollandiában megnyugtató körülmények között élhettek és dolgozhattak tovább. Galimberti azonban nehezen viselte, hogy miközben Európában háború dúl, ő nem a hazáját védi, így 1915 tavaszán hazautaztak Magyarországra. A festőt besorozták katonának s rövidesen indult is volna a frontra, amikor felesége júliusban olyan súlyos tüdőgyulladást kapott, hogy néhány nap múlva elhunyt. Dénes Valéria temetése napján Galimberti a budapesti Műcsarnok mögött szolgálati revolverével szíven lőtte magát.
Galimbertiékkel kapcsolatban alig maradt dokumentumanyag az utókorra, fényképet is csupán néhányat ismerünk róluk, ennek ellenére a kiállítás a fellelhető archív anyagok legjelentősebb darabjait szintén a látogatók elé tárja. Ezek közül a kutatás szempontjából legfontosabb források a – zömmel Dénes Valéria által írott – levelek, melyeket most első alkalommal publikálunkteljes terjedelmükben a katalógusban. A kiállításon kiemelt szerepet kap az életmű legdrámaibb dokumentuma, Galimberti Sándor öngyilkossága előtt írt búcsúlevele.
A kiállítás kronologikus rendben mutatja be az összefonódott, sajnálatosan korán derékba tört életműveket, majd – a kurátor eddigi tárlataihoz hasonlóan – reflektorfénybe kerülnek az elveszett művek is. Az ún. WANTED-szekcióban a jelentősebb elkallódott, lappangó festmények felnagyított fekete-fehér archív fotója hívja fel a figyelmet az életmű fájó hiátusaira, remélve esetleges felbukkanásukat, míg az utolsó teremben a kutatás kulisszái mögé is betekinthet a látogató, további izgalmas felfedezéseket megismerve.
A tárlaton szereplő műtárgyak nagy része közgyűjteményekből érkezett, amit gazdag magángyűjteményi anyag egészít ki.
A kiállítás kurátora: Barki Gergely művészettörténész
A kiállítást gazdagon illusztrált, magyar és angol nyelven is megjelenő, 370 oldalas katalógus kíséri, mely egyben az első jelentős Galimberti Sándor- és Dénes Valéria-monográfiának is tekinthető.
A tárlat 2025. január 26-ig várja látogatóit.
Enteriőrfotók: Szántó András / MNG
