Leonardo, az ember

Szényi Krisztina
2019-11-29 19:00

Ebben az esztendőben egész Európa Leonardo da Vinci előtt tiszteleg halálának ötszázadik évfordulója alkalmából. Leonardo igazi itáliai reneszánsz mester: festőművész, szobrász, építész, természettudós, humanista és feltaláló volt egy személyben – ám mindenekelőtt a világ titkai után kutató, fáradhatatlan felfedező.

Országjáró előadássorozat keretében Keszthelyre látogatott Kiss Eszter, Firenzében élő idegenvezető, aki tisztelője és ismerője Leonardo munkásságának. A rajongáson túl teszi mindezt azért is, mivel abban az irigylésre méltó helyzetben van, hogy azokon a tereken járhat, azokon az utcaköveken sétálhat nap mint nap, ahol a géniusz is élt egykor. De Kiss Eszter az előadásain azokat a tényeket is elmeséli, amit ott helyben, a toszkán városban fedezett fel kutatásai során. A rendezvény elején le is szögezi, hogy másképpen szeretné bemutatni a közönségnek Leonardot. Mesél olyan történeteket, amelyeket az olaszoktól hallott, mond olyan tényeket, amelyeket az idei firenzei Leonardo 500 kiállításon tudott meg. Ez a felvezetés azonnal felcsigázta a hallgatóságot.

Milyen ember volt Leonardo da Vinci? Olyan, aki a piacon galambokat vásárolt, majd amikor a kezében tartotta a madarakat, szabadon engedte őket. Olyan, aki felmászott a 4500 méteres hegycsúcsra, hogy jobban szemügyre tudja venni, miért kék az ég. Olyan, aki nem evett húst, mai szóval élve vegetáriánus volt. Olyan, aki bal kézzel evett, festett, írt és fésülködött. Ugyanis Leonardo fiatalon igazán jóképű férfinak számított. Aki adott magára, aki szerette a szép ruhákat és imádott úgy megjelenni, hogy felfigyeljenek rá. Egy feljegyzés szerint ötven évesen a következő ruhatárral rendelkezett: egy selyem köpönyeg bársony béléssel, egy ujjatlan arab köpeny, egy fáradt rózsaszín talár, egy rózsaszínű katalán köpönyeg, egy sötétlila bársony kabát, egy sötétlila harisnya, egy fáradtrózsaszín harisnya és egy élénk rózsaszín sapka.

Leonardot milyen témák izgatták, milyen gondolatok csigázták fel? Erre a kérésre ad választ a következő - az utókorra maradt - feljegyzése:

  • - utánanézni, milyen módon járnak a jégen Flamandországban
  • - Giovanni mestert megkeresni, hogy mondja meg a Nap méreteit
  • - Hogyan négyszögesíthetjük a háromszöget? Megkérdezni a matematika tanárt!
  • - szerezni egy koponyát
  • - lerajzolni Milánót
  • - megtanulni a négyzetgyökök szorzatát
  • - rajzszén, kréta, viasz, toll, mustár, csizma, kesztyű vásárlása

Valljuk be, nem mindennapi ember volt. Jegyzeteiből is látszik, hogy cikáztak a gondolatai, egyszerre több téma foglalkoztatta. Tudományos gondolkodását pedig nagyszerűen mutatja be a Leicester-kódex, ami jelenleg Bill Gates tulajdonában van (1994-ben egy árverésen vásárolta meg a Christie’s aukciósházban csaknem 31 millió dollárért), de hála neki, többször kölcsönadta már kiállításokra a művet, legutóbb a firenzei Leonardo 500 tárlatra is. A kódex egy vörös bőrbe kötött alkotás, aminek 18 kettéhajtott nagy ívének minden oldalára írt a művész olaszul, jellegzetes jobbról balra haladó tükörírással és persze rengeteg rajzzal illusztrálva.

 

Leonardo mestere volt a sfumato technikának, az arckifejezések megelevenítéséhez használt árnyékolásnak. Erre kitűnő példa a Mona Lisa című alkotása, amit 1503-ban Firenzében kezdett festeni. A munka évekig elhúzódott, köszönhetően egyrészt Leonardo komótos tempójának, másrészt gondolatai cikázásának, ami mindig eltérítette az adott feladattól.  Élete alkonyán, amikor I. Ferenc király meghívására Franciaországba költözött, a festményt magával vitte. Mivel Leonardo haláláig Amboise-ban élt, a Mona Lisa a franciáké maradt és a párizsi Louvre-ban várja a rajongóit.

A 20. század elején élt olasz szobafestő - Vincenzo Peruggia - sohasem értette, miért nem az olaszoké a remekmű, hiszen egy firenzei nőt ábrázol és a mester Leonardo. A sors úgy intézte, hogy Vincenzo egy komoly betegsége után Párizsban, a Louvre-ban kapott állást, ahol nem volt más feladata, mint zárás után ecsettel óvatosan leporolni az alkotásokat. 1911. augusztusában egyik este leakasztotta a képet a helyéről, hazavitte, az ágya alá rejtette és várt. Hosszú hónapokkal később a hazájába, Olaszországba látogatott, ahová magával vitte a Mona Lisát, és Firenzében felkereste az Uffizi igazgatóját, hogy eladásra kínálja az alkotást. Alfredo Geri természetesen azonnal felismerte a festményt és azt is tudta, hogy azt 28 hónappal korábban elrabolták Párizsból. (Az esetet azóta is a század egyik legnagyobb műkincslopásaként tartják számon.) A feljelentés és Peruggia letartóztatása után azonban kellett néhány napot várni, hogy a párizsi muzeológusok Firenzébe érkezzenek a képért, így jobb és biztonságosabb ötlet híján a Mona Lisát kiállították a firenzei Uffizi-ben. Korabeli beszámolók szerint hosszú sorok kígyóztak a képtár előtt, minél több olasz meg akarta csodálni a hazatért firenzei asszonyt.  Így történt, hogy a Mona Lisát 1913-ban két napra kiállították szülőföldjén, Firenzében.

Az előadás tovább folytatódott és számos olyan tényt is megtudtunk, amiket korábban nem olvastunk máshol. De abban biztos vagyok, aki ellátogat Firenzébe és Kiss Eszter vezeti őt néhány napig a toszkán fővárosban, Leonardo da Vinciről, a géniuszról hall még tőle csodás történeteket.

képzőművészet, kiállítás, külföld
2019-11-20 08:00
digitalizáció, kiadvány, művészettörténet
2018-11-30 08:00
képzőművészet, művészettörténet, téma
2019-02-10 15:00

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma, állapot
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
fénykép, helytörténet, restaurátor, állományvédelem
2019-01-10 16:00