A budavári Szent György téren újjászülető József főhercegi palota építésekor a régészeti feltárás több különlegességet hozott felszínre: egy majdnem egészben megmaradt törökkori rézkancsót, Mátyás király ezüstdénárját, valamint értékes kerámia- és üveganyagokat találták a szakemberek. Fellelték azt a lejárót is, amely egy természetes sziklabarlangból kialakított pincébe vezetett. A helyiséget feltehetően a középkorban használták, majd a törökkorban megszűntették és betöltötték.
A Nemzeti Hauszmann Program keretében 2021-ben kezdődött az egykori József főhercegi palota visszaépítése. A historizáló stílusú építmény a Budavári Palotanegyed épületeihez hasonlóan megsérült a második világháborúban, de felújítás helyett ideológiai okokból 1968-ban felrobbantották és romjait a földdel tették egyenlővé.
Az újjáépítés megkezdése előtt az ilyenkor szokásos eljárásnak megfelelően régészeti feltárással indultak a munkálatok. Az egykori főhercegi palota középkori telkek helyén épült, és bár felmenő falai nem maradtak meg, a pinceszint egyik fala alatt lejárót találtak a szakemberek. A természetes sziklabarlangból kialakított pincébe vezető lejáratot feltehetően a középkorban használták, majd a törökkorban megszűntették és betöltötték törmelékekkel, feleslegessé vált használati tárgyakkal. Ebből a helyiségből került felszínre egy igen gazdag és különleges leletanyag. A ritkaságok közé tartozik egy majdnem egészben megmaradt, csapott oldalú törökkori rézkancsó, amelyből egykor kávét fogyasztottak, illetve egy hasonló darabhoz tartozó rézfedő. Nagy mennyiségben találtak a szakemberek a csőrében gyűrűt tartó hollóval díszített érmeket, ezek Mátyás király pénzreformjából származó ezüstdénárok. Az érem másik oldalán Szűz Mária és a gyermek Jézus látható, körülötte „Patrona Hungariae” felirattal. Az ún. Madonnás éremkép egészen 1939-ig meghatározó volt a magyar éremkibocsátásban.
Egy Mátyás dénár előlapja
Fotó: Keppel Ákos / BTM
...és hátlapja
Fotó: Keppel Ákos / BTM
A gazdag kerámiaanyagból (talpastálak, egész kiöntőcsöves korsók, fajansz és porcelán csészék) említésre méltó egy szintén egyben fellelt, kívül-belül mázas kerámiakorsó, amelyből feltehetően vizezett bort ittak. Zöld színe a korban használt ólommázra utal, ez biztosította, hogy a folyadék ne szivárogjon át a cserépedény falán. Egy törökkori üvegkarperec töredékét is megtalálták a régészek, ami az üveg sérülékenysége miatt szintén kiemelten jelentős felfedezésnek számít, hiszen ritka az ilyen nagy darabban fellelt ékszer. A leletanyagban azonosítottak egy táblajátékhoz tartozó, állati csontból készített kelléket is, amelyet kifúrtak és ólommal öntöttek ki – ezt feltehetően dobókockaként vagy figuraként használták.
A Várkapitányság megbízásából a feltárást a Budapesti Történeti Múzeum régészei végezték. A leletanyag legfontosabb elemeit az érdeklődők élőben is megcsodálhatják a Középpontban a középkor című kiállításon, amely december elején nyílik meg a Budavári Palotában lévő Budapesti Történeti Múzeum - Vármúzeumban.
Borítókép: a József főhercegi palota látványterve
Forrás: Várkapitányság
