Immár 4 éve, hogy 2021 tavaszán elindult a Róth Miksa Emlékház és Gyűjteményben a gyakornoki program, melynek már kilencedik turnusa indul idén tavasszal. Egykori gyakornokként – ma már a múzeum munkatársaként kérdeztem a miértekről, a kezdetekről és az azóta gyűjtött tapasztalatokról Kolocz Dórát, a Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény szakmai vezetőjét, muzeológusát, a program megálmodóját.
- Mi hívta létre a gyakornoki programot? Hogyan kezdődött?
2021 februárjában kezdtem el dolgozni a Róth Miksa Emlékház és Gyűjteményben, egy olyan időszakban, amikor a múzeum a COVID járvány miatt még zárva volt. Hálás vagyok azért, hogy szakmailag szabad kezet kaptam már a kezdeti időkben is, egyetlen konkrét cél megjelölésével: jól és hatékonyan működő, 21. századi múzeumot csináljunk, a lehetőségek maximális kihasználásával. Érkezésemkor az egyetlen szakmai munkatársa voltam az intézménynek, viszont mindig is hittem a közösség erejében, így szerettem volna másokat is bevonni az új stratégia megvalósításába.
Korábban én is részese voltam több önkéntes programnak kisebb és nagyobb múzeumokban, kulturális és városi projektekben, majd önkéntes-koordinátorként is tevékenykedtem a Pulszky Társaságnál és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. Mivel rengeteget kaptam az önkéntes tevékenység mindkét oldalától, jó tapasztalataim voltak, és hittem a motiváció erejében, szerettem volna a Róth Miksa Emlékházban is létrehozni egyet.
Kezdetben a saját ismerősi hálómon keresztül indult a keresés. Az első felhívásra meglepően nagy volt az érdeklődés, így már a toborzás időszakában elhatároztam, hogy mást szeretnék kialakítani, nem klasszikus önkéntes programot, hanem egy egyedi gyakornoki rendszert. A következő hónapban, márciusban összeállt az első gyakornoki csapat, 12 fővel.
A csapatban voltak ismerősök is, egykori csoporttársak vagy tanítványok, de sokan teljesen ismeretlenül figyeltek fel a felhívásra. Akadt köztük restaurátor, grafikus, muzeológus hallgató, néprajzos és pályaelhagyó pedagógus is. Így kezdtük el a munkát, és indítottuk el a program formálását is, közös erővel. A máig működő hathónapos időkeret kezdettől beállt, az első csapat tagjait is így szerződtettük. Úgy éreztem, ez az az időtartam, ami vállalható egy egyetemi hallgatónak vagy egy fiatal felnőttnek, egy közösséget, szakmai kihívást kereső embernek, aki még kutatja a helyét a világban, vagy nem tudja eldönteni, jelenleg merre tovább.
Így indult tehát a program 2021-ben, amikor még nem is hittem volna, hogy egy olyan rendszer kidolgozásán munkálkodunk, ami évekkel később is sikerrel zajlik majd.
Jelenleg 19 gyakornokunk van, most kezdtük a 9. turnus toborzását, eddig több mint 60 gyakornok tevékenykedett az Emlékházban.
- Mennyi plusz munkát jelent ez számodra?
Sokat, de nem adnám semmiért, a munkaköröm egyik leghálásabb és legmotiválóbb részét. Mostanra már nem egyedül végzem az ezzel járó teendőket, ami nagy segítség. Az első turnus gyakornoka volt Pintér Zita, aki a 2021-ben bővülni kezdő múzeumi munkatársi állomány első tagja lett, 2021 nyarától pedig aprogram koordinátora is. Zita ma már segédmuzeológusként és közművelődési szakemberként is tevékenykedik nálunk, és ketten végezzük a program koordinálási, szervezési feladatait.
Pintér Zita és Kolocz Dóra
Fotó: Nikol Fuska
- Hogy áll össze a program? Melyek az alkotóelemei a gyakornoki létnek?
Három lábon áll a program. Egyrészt vannak elméleti alkalmak, amik a múzeumok működésével kapcsolatos területeket járják körbe, hiszen sok területről, változó tudásanyag birtokában érkeznek hozzánk az új belépők. Így tudjuk biztosítani, hogy mindannyiuk fejében összeálljon egy bázis, egy alap a szakmai kérdésekről, amelyeket a múzeum mindennapi feladatiba is tudnak invesztálni. A múzeum munkájának minden területéhez kapcsolódó gyakorlati részek teszik ki a második lábat, amelyek a gyűjteményi, közművelődési, tudományos munkákba, de a rendezvényszervezési és kommunikációs feladatokban is betekintést adnak. Továbbá vannak közösségi alkalmaink, amikor a gyakornokokkal szakmai kirándulásokat szervezünk, kötetlen csapatépítőt tartunk, és szakmától függetlenül építjük a közösségünket.
- Mi ad erőt a folytatáshoz? Mi motivál a hétköznapokban?
Talán furcsán hangozhat, de annyira természetes része a múzeum mindennapjainak a gyakornokok jelenléte, az, hogy a szakmai tervezés során őket is bevonjuk a múzeum formálásába, és számítunk a véleményükre, ötleteikre, hogy sosem tettem még fel magamnak ezt a kérdést. Büszke vagyok arra, hogy számos gyakornokunk évek óta velünk dolgozik, hogy sok rendezvényen (így a Múzeumok Majálisán, a Múzeumok Éjszakáján, a Kutatók Éjszakáján stb.) azért vehet részt a múzeum, mert itt van nekünk ez a csapat, amelynek létszáma sokszorosa a múzeum munkatársi állományának.
És végtelenül büszke vagyok arra is, amikor látom, mennyit fejlődnek a gyakornokok egy-egy turnus alatt, vagy amikor sikeres programokat vezetnek a múzeumban. Izgalmas érzékelni, hogy emberileg mennyit változtam a gyakornokoknak köszönhetően, úgy érzem, ilyen intenzív mentori szerepben még soha nem voltam korábban.
- Mit ad a múzeumnak a program?
Gyakornoki program nélkül nem tudna működni a múzeum. A gyakornokoktól kapott visszajelzések alapján pedig elmondhatom, hogy számukra is hiánypótló, mert valós betekintést enged a múzeumi munkába. Sokaknak mi vagyunk az első szakmai közössége, így bízom benne, hogy motivációt ad számukra az, hogy FONTOS a véleményük. Látványos eredményt hozhat nekik és a múzeumnak egyaránt egy jól működő szakmai közösség, és mivel kis múzeum vagyunk, a működésünk átláthatóbb, ami pozitívum egy ilyen program számára.
Nyári tábor az Emlékházban – gyakornokokkal
Fotó: Nikol Fuska
Nagyon sokan nem állnak meg egy hathónapos turnusnál, hanem folytatják, és két-három (sőt, ennél jóval több) turnust is velünk maradnak. Ezért a közelmúltban szintet léptünk, át kellett strukturálnunk a programot, bevezettük a senior, medior és junior szintet a gyakornokok között. A régebbi, tapasztaltabb gyakornokok új feladatkörökben is kipróbálhatják magukat, egyfajta mentori, segítő vagy koordináló szerepben. Viszont mindig rengeteg az új érdeklődő, a legnehezebb pedig választani közülük! Ebbe a felvételi folyamatba is bevonjuk senior gyakornokainkat, hiszen ők is az új belépőkkel fognak dolgozni.
- Szerinted mi tart itt ennyi embert ilyen régóta?
Valószínűleg a lehetőség, a kíváncsiság, a művészet és a történelem szeretete. Az a miliő, amit a múzeum közvetít, a családias légkör, az emberi lépték. Minden turnusra, csapatra emlékszem, láttam, mennyire forrtak össze az új belépők a már itt lévő tagokkal, de a múlt őszi csapatépítőn, amikor a régi gyakornokaink először találkoztak az újakkal, azt éreztem, hogy mindannyian kivételesen jól tudtak rezonálni egymással. Bízom benne, hogy ez annak is köszönhető, hogy folyamatosan monitorozzuk a program működését, fejlesztjük a közösségépítést is.
Ezen az ismerkedős alkalmon az egyik gyakornokunk szájából elhangzott egy mondat, amely valahogy úgy szólt, hogy azért szeret velünk dolgozni, a múzeumban lenni, mert ez egy „biztonságos tér”. Ott, abban a pillanatban úgy éreztem, ennél többet nem akarhatunk, ennél többet nem lehet elérni. Ez már nem pusztán egy gyakornoki program, hanem annál sokkal több. Egy igazi közösség, amelyben jó létezni.
Múzeumok Majálisa – az Emlékház logóját készítette Sárközi Lilla gyakornok
Fotó: Nikol Fuska
- Mi az, ami a leginkább meglepett a program kapcsán az elmúlt években? Pozitív és negatív értelemben egyaránt?
Meglepő, hogy már a sokadik turnusnál járunk, mégsem látom a végét. Nem érzem úgy, hogy abba akarom hagyni, egyrészt azért sem, mert szakmailag és emberileg is sokat fejlődtem, másrészt a múzeum számára kiemelten fontossá vált a program működtetése. A kezdeti időszakban még nem is gondoltam volna, hogy ennyit fog adni nekem és nekünk ez a rendszer!
Jelenleg tizenkilenc gyakornok és négy szakmai munkatárs dolgozik a múzeumban, akik mindannyian gyakornokok voltak korábban. Ha a kezdeti időszakban, 2021-ben valaki azt mondja nekem, hogy 2025 februárjában közel 25 ember fog dolgozni azért, hogy a Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény egy szuper hely legyen, nem biztos, hogy hittem volna neki.
Borítóképen:
Kolocz Dóra a Múzeumok Majálisán
Fotó: Nikol Fuska
