KÖZÖSEN KIHORDANI. Péli Tamás: Születés – Időszaki kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumban

KIÁLLÍTÁS

OFF-Biennálé
2021-06-10 20:00

„Ahogy egyre közelebb jutottam a kép befejezéséhez, az avatás napjához, annál erősebbek lettek bennem a fájások. Azt éreztem, amit egy szülő asszony: fájdalmat és örömet. Azt éreztem, amit az az asszony, aki megszülte gyerekét, és el kell hogy hagyja” (Péli Tamás)

 

A Budapesti Történeti Múzeum és az OFF-Biennále Budapest együttműködésének keretében egy páratlan jelentőségű, de ez idáig a közönség számára nem látható roma kortárs művészeti alkotás válik megtekinthetővé a BTM Vármúzeum Barokk csarnokában. A kiállítás célja, hogy Péli Tamás Születés című pannója (fára festett táblaképe) láthatóvá váljon a látogatóközönség számára, valamint a kép bekerüljön a nyilvános, a beszélgetések és értelmezések során létrejövő „közösségi térbe”.

 

A roma teremtésmítoszt, a magyar-roma történelmet és a magyar-roma értelmiség formálódását egybefűző, romák és magyarok közösségét állító monumentális mű 2021. áprilisában érkezett a BTM Vármúzeumba. Tábláit egy hét akklimatizálódást követően a múzeum restaurátorai kicsomagolták és részlegesen restaurálták. Ezzel párhuzamosan épült fel az a hatalmas, Kaszás Tamás képzőművész által megtervezett installáció, amelyre a festmény felkerült.

 

 

 

A „Születés” születése, a pannó története

 

A megközelítőleg 41 négyzetméteres, pozdorjalapra festett pannót Péli Tamás a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tanács megrendelésére készítette, s 1983-ban fejezte be tanítványai - köztük Szentandrássy István - közreműködésével. A mű az egykori tiszadobi Andrássy-kastélyban működő Gyermekváros néven ismert gyermekotthon ebédlőjének falára került, majd a kastély rendezvényhelyszínné alakítása során, 2011-ben eltávolították és négy darabra bontva a nyíregyházi Jósa András Múzeumba szállították. A múzeum folyosóján állt 10 évig lefedve, biztonságos körülmények közt, de a közönségtől elzárva. Évtizedes elfeledettségét követően innen indult útjára az OFF-Biennále Budapest keretében, s érkezett meg a fővárosba, a BTM Vármúzeumba, ahol – számos program kíséretében - az elkövetkező hónapok során látogathatóvá válik.

 

 

 

Kultúrtörténeti kontextus: az 1970-es, ‘80-as évek szerveződő roma értelmisége

 

A magyarországi és a nemzetközi roma polgárjogi mozgalom gyökerei az 1970-es évekig nyúlnak vissza. A nemzetközi roma önszerveződés első és egyik legfontosabb állomása az 1971-es londoni Roma Világkongresszus volt, itt született döntés a zászlóról, a himnuszról, a roma elnevezés használatáról. Az 1970-es évek elején Magyarországon a művészet területén különböző műfajokban jelentkeztek romák: roma és nem roma értelmiségiek együtt szervezték meg az Autodidakta Cigány Képzőművészek I. Országos Kiállítását, 1984-ben Zsigó Jenő megalapította az Ando Drom Együttest és a Cigány Színházat, stb. Péli Születés-pannója ebbe a folyamatba illeszkedett. A kezdet, az eredet kérdése, annak az önmeghatározásban játszott szerepe a hetvenes évektől szerveződő magyar és nemzetközi roma közösséget egyaránt foglalkoztatta.

 

 

Egy nép, egy történeti elbeszélés, egy kultúra formálódása egy festményen

 

A festmény műfaját tekintve történelmi allegória, ábrázolásában történeti és mitikus elemek ötvöződnek. Központi motívuma a roma nép képzelt-megálmodott eredetmítosza. Káli istenasszony, a roma ősanya felmutatja elsőszülött gyermekét, az újonnan született első cigányt: Manust a lovon ülő istenségnek.
A több nagy, összefonódó elbeszélés alakjait összekapcsoló kompozícióban a mitologikus jelenet mellett a romák magyar történelemben játszott szerepére való utalások tűnnek fel a Rákóczi-szabadságharctól egészen a közelmúlt auschwitz-i tragédiájáig, valamint megjelennek a romák jellegzetes foglalkozásainak megszemélyesítői, és a formálódó magyar-roma értelmiség szereplői is.
A gigantikus alkotás tehát egy nép, egy történelmi elbeszélés és egy kultúra formálódását jeleníti meg, ennek a háromszoros teremtésnek a manifesztációja. S mivel a roma és magyar elbeszélések értelemszerűen egymásba fonódnak, s egymást feltételezik, a művet annak szerteágazó rétegeivel és tanulságaival együtt közösen „hordjuk ki”.

 

 

A múzeum mint közösségi tér

 

Péli Tamás közösségi alkotást hozott létre - minden értelemben. Nemcsak a pannó témái szólnak többszörösen is közösségekről, hanem maga a festés folyamata is kollektív teremtés, „társasági esemény” volt. A kép elsődleges megszólítottjának pedig a Gyermekváros lakóit tarthatjuk.

 

„Az a kis közösség, amelyiké ez a kép, valóban felnőtt ehhez a szerephez. (…) Ott van ehhez valamilyen képesség, őrzik, szeretik, tudják, hogy mit jelent, miről szól.” (Péli Tamás)

 

Ez a közösségteremtő erő jellemezte azt is, ahogyan a „Közösen kihordani” kiállítás szerveződött: aktivisták és szakértők, önkéntesek, kurátorok, az OFF-Biennále, a Budapesti Történeti Múzeum és az ERIAC (Európai Roma Művészeti és Kulturális Intézet) munkatársai együtt vettek részt benne. Alapvető kulturális intézmények hiányában a romák saját kulturális örökségükhöz nem, vagy alig férnek hozzá, így a művészeknek és műveiknek olyan közösségi terekben kell megjelenniük, ahol ez megvalósulhat.

 

 

 

Installáció, színpad, fotópont

 

A Kaszás Tamás képzőművész alkotta geometrikus-konstruktivista szerkezetű installáció kiindulási alapjai a nomád építészettel rokonítható struktúrák, reprodukálható, szétszedhető és máshol újra felállítható elemekből áll, előtte színpad helyezkedik el, amely teret biztosít a kép előtt zajló beszélgetésekhez, múzeumpedagógiai foglalkozásokhoz. A színpad ugyanakkor utalás a kép történetére is: ahogy a tiszadobi gyermekotthonban a festmény a közösségi térben, az étkezőben kapott helyet és nem volt távolság a kép és a gyerekek között, úgy a kiállítási térben az installáció is ezt a közvetlen befogadási módot igyekszik rekonstruálni.
Felépült egy, a faszerkezetből kilátószerűen kiemelkedő fotópont, ahonnan minden látogató tökéletes képet tud készíteni a pannóról beteljesítve ezzel a tárlat azon célját, hogy minden egyes fotóval terjedjen a festmény híre.

 

 

A magyar-roma alkotások helye, helyzete; a pannó végleges elhelyezése


A kiállításhoz kapcsolódó programokon alkalom nyílik átgondolni mindazokat a kérdéseket és témákat, amelyeket a „Születés” és annak kontextusa felvet, valamint azokat is, amelyekkel a mű sorsa szembesít, azaz a magyar-roma művészet alkotásainak helye és helyzete; tágabb perspektívából a művészeti kánon és a kulturális intézményrendszer struktúrái, illetve a struktúrákat létrehozó hatalmi viszonyok, s az azokat átrendező művészeti-társadalmi-politikai intervenciók lehetőségei. A közös kihordás célja továbbá, hogy általa elkezdődjön egy dialógus a 2011 óta elraktározott pannó végleges elhelyezéséről – egy olyan térben, ahol nemcsak a festmény nyerheti vissza művészettörténeti értékéhez méltó módon a láthatóságát és látogathatóságát, hanem az a történelmi és polgárjogi narratíva is, amelyet megtestesít, s amelynek egyben egyik alapító alkotása.

 


A kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum és az OFF Biennále Budapest együttműködésében jött létre.

 

Megtekinthető: 2021. június 9. – szeptember 26.

 

Kurátorok: György Eszter történész, Szász Anna szociológus és Szűcs Teri irodalomtörténész, kritikus


Szakértők: Bak Árpád, Bernáth Gábor, Bogdán Mária, Csikós Marina, Daróczi Ágnes, Fedorkó Boglárka, Junghaus Tímea, Kalla Éva, Káli-Horváth Kálmán, Kovács Éva, Kőszegi Edit, Molnár István Gábor, Petrik Tímea, Raatzsch Jenő André, Révész Emese, Rézműves Melinda, Róka Enikő, Suha Nikolett, Szuhay Péter


Installáció: Kaszás Tamás képzőművész


Restaurátor: Springer Ferenc (BTM)


Támogatók: Az Európai Unió Kreatív Európa Programja, Budapest Főváros, Goethe Intézet


Partnerek: ERIAK (Európai Roma Művészeti és Kulturális Intézet), a RomaMoma kortárs művészeti projekt munkatársai

 

 

Péli Tamás Károly 1948. augusztus 7-én született Budapesten, a 8. kerületben. Édesanyja felmenői között voltak muzsikuscigányok, édesapja nem roma származású ötvös volt. Édesanyja, Fejes-Nyári Hilda így emlékszik vissza: „Kilencévnyi házasság után lett a fiam. Nagyon vártam őt, mint a Messiást. Imádtuk, szerettük és már kicsi kora óta, mikor a kiságyban volt, már csak a papír meg a ceruza érdekelte.” 1962-ben a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanulója lett, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolára való sikertelen jelentkezése után 1968-ban felvételt nyert a Holland Képzőművészeti Főiskolára murális szakra. Édesanyja közbenjárásával megkapta a Művelődésügyi Minisztériumtól a kiutazási engedélyt, a Főiskola ösztöndíjas diákja lett. Tanulmányait egy évig a Holland Református Egyház fizette. Ahogy fogalmazott, „mindig volt bennem egy gondolat, amit a nagymama mondott, hogy kisfiam, egy cigány embernek mindig százszor többet kell tenni, mint egy másiknak.” Több nagyméretű művet készített Hollandiában, a legjelentősebb a Holland Képzőművészeti Akadémia falát díszítő, közel ötven négyzetméteres pannó. 1974-ben befejezte tanulmányait és hazajött. 1974 és 1977 között Újpalotán az ún. „lila iskolában” dolgozott képesítés nélküli rajztanárként. 1982-ben a FSZEK Dagály utca 9. szám alatt található fiókkönyvtárának megfestette Triptichon című művét, 1983-ban pedig a tiszadobi Születés pannót. A festészet mellett MSZP-s országgyűlési képviselőként is aktív szerepet vállalt a közéletben. Péli Tamás 1994-ben fiatalon, 46 évesen halt meg.

 

 

Borítókép:

A pannó beemelése 2021. június 3-án

 

Fotók: Keppel Ákos

kiállítás, programajánló
2020-02-26 18:00
emlékezet, kiadvány, természet, történelem
2020-09-20 16:00