Ma már a legtöbb európai ország múzeumában a mindennapi gyakorlat része a könnyű nyelv alkalmazása, ami a megértési nehézséggel élőket segíti abban, hogy kulturális élményhez jussanak, eligazodjanak. Hazánkban ez sajnos még gyerekcipőben jár, de vannak itt is fontos kezdeményezések. Hogyan látja ezt egy szakember, aki már hosszú ideje dolgozik ezen a területen és jól ismeri a múzeumok világát is? Dr. Horváth Péter egyetemi oktatóval, kutatóval beszélgettünk arról, mi a könnyű nyelvi fordítás, miért lenne fontos, hogy ez a hazai múzeumokban is elérhető legyen, hogyan érdemes foglalkozni vele, illetve arról, ő milyen megoldásokat tanácsol a múzeumi szakembereknek.
Könnyű nyelvi kommunikáció, könnyű nyelvi fordítás. Mi a különbség?
A könnyen érthető kommunikáció mint fogalom nagyon elterjedt Magyarországon, többen is publikáltuk ezeket a fogalmakat. Mára mégis azt gondolom, hogy tudományosan nem állja meg a helyét az, hogy kommunikációról beszéljünk. Valójában, amikor egy információval dolgozunk, akkor azt a nyelvtudományi fogalmakkal lehet leírni. Hiszen itt szókincsről, mondatszerkezetekről van szó. Amikor ezzel a nyelvi halmazzal elkezdünk dolgozni, azt fordítástudományi fogalmakkal lehet leírni. Ezért azt gondolom hogy helyesebb a könnyű nyelv, könnyű nyelvi információ, könnyű nyelvi fordítás vagy a nyelven belüli fordítás fogalmakat használni. Az kétségtelen, hogy amikor készen vagyunk, elkészült egy fordítás, elkészült az egyszerűen érthető szöveg, akkor azt kommunikációs célra használjuk. Viszont a kommunikációtudományi fogalmakkal nem a folyamatot lehet leírni, hanem a folyamat eredményeként létrejött terméknek a felhasználását.
Jakab Éva és Horváth Péter a Kassák Múzeumban (fotó: Sóki Diána)
Ha egy múzeumi szakember kérdezne téged, mit mondanál neki, miért fontos a könnyű nyelv alkalmazása a múzeumokban?
Valószínűleg kérdéssel kezdeném, legyen az a múzeum bármely dolgozója: Mit gondol, fontos-e, hogy bővítsük a múzeum látogatóinak körét? Mit gondol, mennyire fontos a múzeum látogatóinak szempontja, hogy valóban megértsék azokat az információkat, amiket egy múzeumról a honlapon megtalálnak: nyitvatartási idő, belépőjegy ára, miről szól a kiállítás, érdemes-e ide eljönni. Illetve mennyire fontos, hogy megértse a kiállítás információit, legyen az vitrinben olvasható szöveg, falszöveg, audio guide vagy akár egy tárlatvezetés. Ha fontosnak tartja, hogy megértsék, fontosnak tartja, hogy a látogatók körét bővítsük, akkor viszont felmerül az a kérdés, hogy mit gondol az illető: értik a látogatók ezeket a szövegeket? Ha csak egy kicsit azt gondolja, hogy van a látogatók között olyan, akinek ez nem feltétlenül érthető, akkor erre a problémára jelent megoldást a nyelven belüli fordítás. Talán ez a lényeg.
Salzburg, Festungsmuseum – könnyen érthető falszöveg német, angol, olasz és mandarin nyelven (fotó: Horváth Péter)
A Petőfi Irodalmi Múzeumban volt júniusban egy háromnapos konferencia, amit német előadók tartottak, ennek te voltál az egyik főszervezője. Honnan jött az ötlet, kik voltak a résztvevők, mi volt az előadás célja?
A múzeumok világában az is fontos szempont, hogy mit gondolnak a múzeumokról a látogatók. A látogatók között pedig vannak olyan emberek, akik a múzeumi információkat, különösen a múzeumi kiállítások nyelvezetét nem, vagy csak nehezen értik meg. Éppen ezért alkalmazzuk a nyelven belüli fordítás módszerét arra, hogy a nyelven belüli általános információkat, illetve a kiállítások szakinformációit egy másik nyelvi szinten újra fogalmazzuk. Fontos arra is kitérni, hogy mikortól érdemes bevonni ebbe a folyamatba a célcsoport tagjait, így például az értelmi sérült embereket. A nemzetközi térben, Svédországban, Németországban, Ausztriában, Spanyolországban azzal találkoztunk, hogy a célcsoportot már a kiállítás tervezésének, a koncepció kialakításának az első pillanatától kezdve bevonják. Így jutunk el a konferenciáig, ami egy Erasmus+ mobilitási program keretében megvalósuló szakértői látogatás volt itt, Magyarországon. Németországból, az Augsburgi Caritastól hívtunk embereket, akik egy könnyű nyelvi centrumban dolgoznak (Fachzentrum für Leichter Sprache). Ők egyfelől szolgáltatásokat nyújtanak különböző tartományokban működő múzeumoknak, tehát együttműködnek a kiállítások egyenlő esélyű hozzáférésének a kialakításában, azaz könnyen érthető információk készítésében, valamint maguk az értelmi sérült ellenőrök részt is vesznek egyes folyamatokban, mondjuk a kiállítás koncepciójának kialakításában, de akár az elkészült szövegek érthetőségének az ellenőrzésében. Így ér össze ez a két szál: egyrészt az, hogyan vonjuk be a kiállítástervezés első pillanatától kezdve az érintetteket ennek a folyamatába, másrészt van egy kapcsolat az Augsburgi Könnyű Nyelvi Centrummal, akik ezzel foglalkoznak. Ezért is hívtuk meg őket. Az elsődleges cél az volt, hogy felhasználói szempontból meséljék el magyar múzeumi szakembereknek, miért járnak, járnának szívesen múzeumba, milyen információs akadállyal találkoznak a múzeumokban és ezeket az akadályokat hogyan lehet felszámolni.
CAB Caritas Augsburg munkatársai (fotó: CAB Caritas)
Hogyhogy épp ők látogattak el ide, volt kapcsolat korábban is a CAB Caritas Augsburg szervezettel?
A szövegnek, az információ érthetőségének ellenőrzését mindig a célcsoport tagjai, azaz értelmi sérült emberek végzik. Őket hívjuk ellenőröknek. A CAB Caritas Augsburg tart ellenőrképzést, mi pedig ennek a képzésnek a tematikáját és a tananyagát tanulmányoztuk. 2021-ben a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar munkatársaival és értelmi sérült emberekkel jártunk a centrumban. Az ő mintájukat, képzésüket adaptáltuk aztán a Szegedi Tudományegyetemen, így szerveztük meg az első ellenőrképzést, majd ugyanezt a képzést megtartottuk az Értelmi Fogyatékosok Csongrád Megyei Érdekvédelmi Szervezete számára is. A múzeumi szövegek megalkotásában az ellenőrök is fontos társaink. A fenti előzményekre figyelemmel választottuk ebben az ERASMUS+ programban éppen a CAB Caritas Augsburg szervezetet.
Kik azok az ellenőrök, akikkel ti dolgoztok?
Egyrészt Sallai Ilonával, az ÉFOÉSZ érdekvédelmi tanácsadójával dolgozunk együtt. Másrészt a szegedi székhelyű Értelmi Fogyatékosok Csongrád Megyei Érdekvédelmi Szervezete tanfolyamán végzett ellenőreivel, pl. Cziráki Zsolttal, Tóth Évával és Nagy Mariannal.
Zárórendezvény Algyőn az értelmi sérült személyeket támogató nemzetközi együttműködés, a LépÉsKÉK projekt, a TEMPUS Közalapítvány által támogatott programon (fotó: Fenyőerdei Otthon, Ásotthalom)
Mi előzte meg a német kollégák látogatását?
Tulajdonképpen két Erasmus+ program ért sikeresen össze. Az egyik a LépÉsKÉK című ERASMUS+ kisléptékű együttműködés, amit a topolyai Bethesda Szeretetszolgálat és a szegedi Értelmi Fogyatékosok Csongrád Megyei Érdekvédelmi Szervezete együtt csinált, és aminek a keretén belül volt egy negyvenórás szakemberképzés. Ide is meghívtuk az augsburgi kollégákat, akik megmutatták a német ellenőrképzés programját, tananyagát és magát azt, hogyan ellenőrizték az érthetőséget. Ez a találkozás megerősítette az SZTE-s időszakban kialakult kapcsolatot, és lehetővé tette, hogy aztán ugyancsak ők legyenek a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Budapesten megvalósuló szakértői látogatás kulcsfigurái.
Hogyan szerveződött ennek a háromnapos konferenciának a közönsége?
Abból indultunk ki, ami az alapelvünk: a célcsoport igényeire odafigyeljünk. Azt gondolom, ha az ember ezt egyszer megérti, akkor erre törekszik bármilyen helyzetben. Tudtuk tehát, hogy jönnek német szakértők és az a célunk, hogy a PIM munkatársai találkozzanak velük. De vajon mi jellemezheti a múzeum munkatársainak az érdeklődését és a kapacitását? Megpróbáltunk az ő fejükkel gondolkodni: vajon nyár elején, a múzeum különböző munkaköreiben dolgozó kollégái mennyi időre érnek rá, mennyi időt hajlandóak egy általuk még talán kevéssé ismert témának a megismerésére szánni? Arra a következtetésre jutottunk, hogy legyen inkább kevesebb a szakértői előadás, de az legyen tartalmas. Ezért kedden és csütörtökön ugyanazt a programot ismételtük meg, ide vártuk a múzeum munkatársait. Mivel értelmi sérült szakértőket hívtunk Németországból - három előadó volt: egy fogyatékosságügyi szakember és két ellenőr - ezért azt gondoltuk, hogy a “semmit róluk, nélkülük” elv értelmében a Magyarországon ellenőrzéssel foglalkozó, értelmi sérült embereket is meghívjuk. Így szerdán a vendégek között az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szövetségének és a szegedi Értelmi Fogyatékosok Csongrád Megyei Érdekvédelmi Szervezetének ellenőrei és érdekérvényesítői jöttek. Ezen a napon a magyar résztvevők megtapasztalhatták, hogy bizony joguk van ahhoz, hogy múzeumba járjanak, ott az információkat megértsék, de közben arról is tanulhattak, hogyan dolgoznak ezen a területen a német kollégáik.
Több múzeummal is dolgoztál együtt az elmúlt években. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttél?
Nagyjából három éve indult egy együttműködés a Petőfi Irodalmi Múzeummal, pontosabban Czékmány Anna főosztályvezetővel és Jakab Évával, a Mesemúzeum akkori munkatársával. Így hárman indultunk el, majd később csatlakoztak a Kassák Múzeum munkatársai: Szikra Renáta, Csatlós Judit. Ehhez a csapathoz társult külsősként Bodonyi Panni és Szmolka Zoltán. Így jött létre egy munkacsoport, ami a Petőfi200 évet megelőzően azzal az elképzeléssel indult, hogy Petőfi Sándor János vitézének legalább első három énekét készítsük el egyszerűen érthető módon a tanulásban akadályozott, de a szövegértésben kevesebb támogatást igénylő emberek, illetve könnyen érthető módon, azaz értelmileg akadályozott, a szövegértelmezésben magasabb támogatást igénylő személyek részére. És mind a két nyelvi formához készítsünk a nyelvi szintnek megfelelő illusztrációt is A szövegváltozatokat - ami ugyancsak egy fontos szakmai kérdés - kortárs magyar író készítette, Nógrádi Gergely személyében. Neki volt már tapasztalata klasszikus irodalom újramesélésében, azaz hogyan kell újramesélni egy mai fiatal számára klasszikus történeteket. Mi pedig felkészítettük, hogy melyek azok a szempontok, amik a tanulásban / értelmileg akadályozott olvasó számára is hozzáférhetővé teszik a szöveget, melyek azok a speciális nyelvi formák, amiket ők értenek. Így született meg a János vitéz egyszerűen és könnyen érthető szövege, ami – Nógrádi Gergely munkájának köszöhetően – megőrizte az esztétikai értékét. Hiszen irodalmi mű szövegváltozatának készítésekor nem csak a jelentést szeretnénk megőrizni, a történetet újramesélni, de épp így fontos az irodalmi érték.
János vitéz egyszerűen és könnyen érthető szövege
Eszembe jutott Az ember tragédiája Nádasdy Ádám prózai fordításában. Ez ugyan nem könnyű vagy egyszerű nyelvi változat, de mutatja az igényt arra, hogy a régi nyelvi regiszterben íródott szövegek hozzáférhetők legyenek.
Igen, Nádasdy Ádám sok művet mesélt már újra. Költő, író és nyelvész, aki miközben tud írni, még tudományosan is érti, hogy mit csinál. Ő is egy olyan potenciális partner, akit be lehet hozni ebbe a világba. Amit mi csinálunk, az is egy újramesélés, csak itt ugye még azt is szem előtt kell tartani, hogy egy speciális csoport számára készülnek ezek a szövegek. Vannak még többen, akik ezzel foglalkoznak, ilyen például Gimesi Dóra a Budapesti Bábszínház dramaturgja, ő például Shakespeare darabot írt át a mai fiatalság számára. Ő is ehhez a világhoz tartozik.
Most szövegekről beszélgettünk, de kérlek mesélj arról is, milyen, amikor egy múzeum terében is megjelenik a könnyű nyelvi fordítás?
Minél többet foglalkozom ezzel a témával, minél többet tudok róla, egyre több kérdéssel is szembesülök. Így például azzal, hogy szövegtípusoktól is függ a fordítás: más az irodalmi művek újramesélése, ahol fontos szempont az, hogy élvezzem azt, amit olvasok. Egy hétköznapi szövegnél nincs ilyen. A múzeumi kiállítások szakszövegei is külön típusú szövegek, amelyek átültetésénél is vannak speciálisan a szakszövegek újramesélésére vonatkozó szempontok. Kérdés az például, hogy mit csináljon az ember a rengeteg adattal, évszámmal, nevekkel, festménycímmel, alkotó nevével, az idegennyelvi- vagy szakkifejezésekkel. Az a bevált gyakorlat, amit hétköznapi információk fordításakor használunk, nem működnek irodalmi szöveg újramesélésekor és nem működnek múzeumi szakszövegek újramesélésekor. Ugyanilyen külön szövegtípus például a Biblia vagy a jogi szövegek, a jogszabályok.
Drezda, Deutsches Hygiene Museum – variációk az egyenlő esélyű hozzáférésre (fotó: Horváth Péter)
Milyen más együttműködésekben vettél még részt?
A PIM és a Kassák Múzeum munkatársaival készítettünk a múzeumi térben való tájékozódást segítő ikonkészletet is. 2022 novemberében tartottunk egy konferenciát a Kassák Múzeumban, ahol ezeket az eredményeket bemutattuk, ide több múzeumot is meghívtunk. Így indult el együttműködés a Néprajzi Múzeummal, akik a 2024. szeptemberében nyíló állandó kiállításuk egyszerűen és könnyen érthető változatát kérték. És ezen a konferencián jelezte Dabi-Farkas Rita, a Ludwig múzeum munkatársa, hogy őt is érdekelné ez. Így történet, hogy a Vigyázat, törékeny. Handle with Care című kiállításának a bevezető, összefoglaló kurátori szövegét, illetve még két kiállítási tárgy leírását készítettük el egyszerű nyelvi szinten. Ezek részben falszövegként kerültek a kiállításba, részben pedig a két kiállítási tárgy mellé, egy falra szerelt ládába, laminált lapra került azoknak az alkotásoknak a leírása. Ez utóbbit bárki kivehette, elolvashatta.
A Vigyázat, törékeny című tárlathoz készült Könnyen Érthető Szövegek a kiállítótérben
(fotó: Somogyvári Ágnes © Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum)
Dabi-Farkas Ritáék is szerveztek a kiállításhoz egy konferenciát, ahol ugyancsak előadtunk és a Kassák Múzeum munkatársaival egy workshopot is tartottunk. Itt újabb múzeumoknak tudtuk felkelteni az érdeklődését. Így a budapesti Deák17 Galária, a Nyíregyházi Skanzen és a Józsefvárosi Múzeum is jelezte, hogy érdekelné őket ez a lehetőség. Ezért úgy vélem, alulról jövő kezdeményezésként tud ez leginkább bekerülni a köztudatba. Azaz egy múzeumban csinálsz egy fejlesztést, majd ezt disszeminálod, bemutatod, ahol újabb kollégáknak, intézményeknek az érdeklődését lehet felkelteni. Ez így tud terjedni és egyre több múzeumot elérni. Az mindig eredményhez vezet, ha a kezdeményezés alulról jön, ha a nyitottság az belőled fakad. Hiszen így a belső elköteleződésre lehet számítani.
Ezzel együtt nekem gyógypedagógusként, érdekvédőkkel való együttműködőként fontos azt is megemlítenem, hogy a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, amihez Magyarország 2009-ben csatlakozott ,a könnyű nyelvi információhoz való jogot rögzíti. Tulajdonképpen a múzeumoknak 2009 óta törvényes kötelezettsége lenne a könnyű nyelv múzeumi alkalmazása.
Ezt ki kérheti számon?
Az ENSZ számon kérhetné, de számon kérhetik az érdekvédelmi szervezetek is. Érdekes, hogy mégsem az ENSZ-egyezmény adott lökést Magyarországon ezeknek az innovációknak, hanem az ICOM új múzeumi definíciója, amiben van két kulcskifejezés: hozzáférhetőség, inkluzivitás. Ezért a különböző konferenciákon elkezdte a múzeumi szakma ízlelgetni, hogy mit jelent ez a két kifejezés. Ez nagyobb lökést adott az érdeklődésnek.
forrás: ICOM Magyarország
Mióta foglalkozol könnyű nyelv alkalmazásával és hogyan látod az eltelt időszakban a hazai eredményeket, változásokat?
2001-ben az ÉFOÉSZ-ben dolgoztam Budapesten, ami tagja a Brüsszelben működő Inclusion Europe elnevezésű ernyőszervezetnek. Ez utóbbinak a tagszervezeti közé tartoznak az európai országok nemzeti érdekvédelmi szervezetei, nem csupán az Európai Unió tagországai. Az Inclusion Europe 2001-ben indított egy kutatást az értelmi sérült emberek helyzetéről. Ekkor a könnyű nyelv már sok országban téma volt, a svédek mondjuk már a ‘60-as, ‘70-es években kezdték el a fejlesztéseket. A kutatás része volt, hogy feltárjuk, létezik-e ez a fogalom az adott országban, és ha létezik, akkor milyen kontextusban használják. Így találkoztam először ezzel a területtel. A felmérés hazai eredménye az volt, hogy az ÉFOÉSZ megyei tagszervezeti hallottak már erről, de valójában konkrét eredmények, könnyen érthető kiadványok nincsenek, csak tudunk róla, hogy Európában már több országban vannak. 2003-ban aztán az esélyegyenlőségért felelős minisztériumban a fogyatékosságügyi politikáért felelős főosztályt vezettem; és azt gondoltam, hogy a fogyatékosságügyi politika dokumentumait is értenie kellene az értelmi sérült embereknek. Ezért a minisztériumból az ÉFOÉSZ közreműködésével megrendeltük néhány fontos dokumentum könnyű nyelvi változatát: pl. a fogyatékosságügyi ENSZ-egyezményt, az Országos Fogyatékosügyi Programot, valamint egy madridi konferencián elfogadott dokumentum könnyű nyelvi változatát. Szóval csupa fogyatékosügyi politikai és szabályozási dokumentum fordítását. Akkor ezekre láttam rá, ezért azt gondoltam, ez fontos. Valóban fontos, ma is ezt gondolom, de az is biztos, hogy nem ez az értelmi sérült emberek hétköznapjaiban a legfontosabb kérdés. A fogyatékos emberek foglalkoztatási politikájáért is a mi főosztályunk volt felelős, ezért munkaügyi tárgyú információkat is átültettünk könnyű nyelvre és munkaügyi központokkal kezdtünk együttműködni, hogy az álláskereső emberek számára is hozzáférhetővé tegyünk információkat. Mindezek mellett a budapesti ÉFOÉSZ elkezdte fordítani az Inclusion Europe könnyen érthető anyagait.
A nyelven belüli fordítások (újramesélések) mellett tudtuk azt is, hogy kellenek szakemberek, akik a könnyű nyelvi fordítást el tudják végezni. Ezért a következő lépés 2008 körül az volt, hogy egy Európai Uniós projekt részeként kidolgoztattuk a fordítóképzés programját, tananyagát. A kiskorú értelmi sérült gyermekek zömében gyógypedagógiai óvodába, iskolába járnak, a nagykorú értelmi sérült emberek többnyire szociális intézményekben élnek, ezért ezekben az intézményekben volt, és persze van ma is nagy szükség a könnyű nyelvi információra. Így a tanfolyamok elsősorban a szociális terület szakembereinek, illetve a gyógypedagógusoknak szóltak.
A könnyen érthető nyelvről könnyen érthetően kommunikáltak az augsburgi tanulmányúton
(fotó: Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Gyógypedagógus-képző Intézet)
2014-től az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon, mellette pedig Szegeden a Juhász Gyula Pedagógusképző Karon dolgoztam. A gyógypedagógus képzésben alap és mester szakos hallgatókat tanítottam, valamint a már terepen dolgozó gyógypedagógusok szakirányú továbbképzésén vettem részt oktatóként. Mindhárom területen meghirdettük a könnyű nyelvi fordítás kurzust, kezdetben szabadon választható tárgyként, aztán az értelmileg akadályozottak és tanulásban akadályozottak pedagógiájában a kötelező ismeretek közé is felvettük.
A szegedi egyetemen kormányzati támogatással elindítottunk egy négyéves fejlesztést a Könnyen Érthető Információs Központ, KÉIK létrehozása címen, aminek több lába is volt: egyrészt továbbvinni a hallgatók képzését, másrészt ellenőrképzést indítani. Így került sor a már említett augsburgi tanulmányútra, annak a tapasztalatai alapján a tananyag- és programfejlesztésre. A képzés keretén belül terveztünk és elkészítettünk egy könnyen érthető képtárat is és szerveztünk nemzetközi konferenciát, ami fontos kapcsolati háló kialakulását segítette elő.
Közben elindult egy nemzetközi mobilitási program, az EASIT, Easy Access for Social Inclusion Training, amiben több ország, például Spanyolország, Szlovénia, Németország és Svédország is részt vett. Feliratkoztam a hírlevelükre, majd szerencsésen eljutottam az első, majd az azt követő konferenciáikra is. Az ebben résztvevő szakemberek 5-6 havonta beszámolnak a fejlesztésekről, így jutottam el Münchenbe, Stockhomba, Madridba, Ljubjanába és így megismertem a területtel foglalkozó nemzetközi szakembereket. Fontos mérföldkő volt, amikor ennek a programnak a keretében egy finn kolléga felvetette, írjuk le azt, hogy az egyes országokban mi a helyzet a könnyű nyelvvel, milyen a jogi háttér, milyen termékek készülnek, milyen a szakemberképzés, milyen fejlesztésekre lenne szükség. A magyar fejezetet Ladányi Lili kolléganőmmel közösen írtuk meg. Ebben a munkában több, mint 20 európai ország vett részt, így született meg a Handbook of Easy Languages in Europe.
Handbook of Easy Languages in Europe
Ez egy fontos és nagyon hasznos kézikönyv, ahol egyrészt több, mint húsz ország napi gyakorlatába nyerhetünk bepillantást, másrészt összehasonlíthatjuk a saját helyzetünket más országokéval. Ez egy nagyon izgalmas munka volt. Amikor elkészült a kiadvány, akkor szerveztünk egy online konzultációt. Hihetetlen volt látni ennyi ország szakemberét. Éreztük, hogy ez egy akkora erő, amit meg kell tartani, így jött létre az ELIN, azaz Easy Language International Network, ami nem egy bejegyzett szervezet, de negyedévente tartunk egy online értekezletet, ahol mindenki beszámol arról, épp hol tart, milyen változások vannak.
Amikor a PIM mobilitási programjára készültünk, akkor például ebben az online is elérhető kiadványban kerestem rá a múzeum kifejezésre, hogy megnézzem, mi a helyzet máshol. És így jelöltük ki a célországokat is: Svédországot, Spanyolországot, Németországot és Ausztriát.
Mit tudsz javasolni annak, aki nem nyelvész, hanem kultúrában dolgozó szakember és szeretne erről informálódni? Hol olvashat erről bővebben?
A könnyű nyelv területén a publikációk főleg a gyógypedagógia, illetve a fogyatékosságtudomány területén jelentek meg. Elsősorban ennek a két tudományterületnek a szakfolyóiratait, így a Gyógypedagógiai Szemlét és Fogyatékosság és Társadalom címűt tudom ajánlani. Mindkettő online is elérhető, mindkét folyóirat honlapján van keresőfelület, ahol rá lehet keresni a könnyű nyelv, könnyen érthető kommunikáció szavakra is. Ezen kívül a fent már említett KÉIK program keretében, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karon készítettünk egy szöveggyűjteményt: Válogatás a könnyen érthető nyelv nemzetközi szakirodalmából. Ebben idegennyelű publikációkat fordítottunk le. A Miskolci Egyetem egyik professzora, Dobos Csilla fordítástudományi szempontból kezdett erről publikálni és már 2-3 publikációja is van ezen a téren. Kifejezetten a múzumi könnyű nyelv használatáról jelentek meg cikkek a szlovákiai Carissimi című folyóiratban.
A múzeumi világában is készültek publikációk, de ezek nem kifejezetten a könnyű nyelvvel foglalkoznak, hanem azzal, hogy a fogyatékos emberek különböző csoportjai számára hogyan lehet hozzáférhetővé tenni a múzeumokat. Ilyen Dabi-Farkas Ritának, a Ludwig Múzeum múzeumpedagógusának szerkesztésében megjelent Esélyt a múzeummal. Hátrányos helyzetűek felzárkóztatása a múzeumpedagógia eszközeivel című kiadvány.
Erasmus+ mobilitási program keretében megvalósuló tanulmányút Cziráki Zsolttal (ellenőr) és múzeumi munkatársakkal (Zöllner Anna, Szikra Renáta, Mihalkov György) (fotó: Kodolányi Judit)
Mivel tudod bátorítani azokat, akik szívesen foglalkoznának a témával, akik szeretnék, hogy az ő intézményükben is elérhetők legyenek a kék-tartalmak: hogy induljanak el, milyen források, lehetőségek állnak itthon rendelkezésükre?
Ha azt szeretnénk, hogy a szöveg értelmezéséhez támogatást igénylő emberek is bejöjjenek a múzeumba, akkor mindenképp érdemes ezzel a világgal megismerkedni, a hozzáférhetőség kifejezését megérteni és a hozzáférhetőséget biztosító különböző technikákról alapvető ismereteket szerezni. Ezt hívjuk társadalmi tudatformálásnak. Azt gondolom tehát, hogy első lépésben ilyen tréningen érdemes részt venni. Ilyet lehet kérni tőlünk is, de sok más lehetőség kínálkozik még. Ezt követően kétféleképpen lehet továbbindulni. Az egyik az, hogy a múzeum szakemberei maguk készítenek egyszerűen érthető, valamint könnyen érthető szövegeket, mert képesek rá, mert elvégeztek egy nyelven belüli fordításra felkészítő tanfolyamot. Ilyet rajtunk, a szegedi ÉFCSMÉSZ-n kívül tart még a Kézenfogva Alapítvány, de a budapesti ÉFOÉSZ is. A másik lehetőség, amennyiben úgy döntünk, hogy ezt a munkát nem a múzeum szakemberei szeretnék elvégezni, akkor a nyelven belüli fordítást meg is lehet rendelni külső szervezettől (pl. éppen a szegedi ÉFCSMÉSZ-től).
Graz, Volkskundemuseum – egyszerűen érthető kiadvány az állandó kiállításról (fotó: Horváth Péter)
Milyen jövőbeli terveitek vannak?
A PIM mobilitási programjában négy országban, azon belül öt városban jártunk, közel egy tucat múzeumban. A tanulmányúton összesen 25 férőhelyen 18 múzeumi munkatárs vett részt, így a múzeumon belül sikerült elérnünk sokakat, akik már értik és tudják is, hogy miről van szó és ez nagyon fontos. Éppen ezért hátra van még egy esemény, amit ősszel fogunk megtartani, 2024. október 10-én, csütörtökön. A zárókonferencián a tanulmányutakon résztvevő kollégák bevonásával a megismert jó gyakorlatokat fogjuk bemutatni. Erre várunk minden érdeklődő múzeumi munkatársat.
Dr. Horváth Péter
