A sziklás, kínai tájat ábrázoló függő tekercsképpár épületeket és apró alakokat mutat. Festője, Bunchō szamurájcsaládból, költő apától származott, s alapvető festészeti ismereteit egy Kanō-művésztől szerezte, ráadásul Matsudaira Sadanobu (1759–1829) daimyō szolgálatában térképészeti ábrázoló feladatokat is ellátott. Stílusa és festői témái így rendkívül változatosak, a növényeket és állatokat, legendás személyeket ábrázoló képektől a fiktív tájábrázoláson át egészen a dokumentatív igényű festményekig terjednek. Kínai tájábrázolásai bár saját œuvre-jének csupán egy szeletét mutatják be, a nanga festészet esszenciáját adják.
Elnyújtott, monumentális, sziklás tájai a kínai déli iskola kedvelt témáját, a szabad ecsetkezeléssel kombinált, arannyal kiemelt patinazöldek és ultramarinkékek a Tosa- és Kanō-iskolák örökségét, míg az épületeken megfigyelhető perspektivikus ábrázolási kísérletek a beszűrődő nyugati festészeti vonásokat elegyítik. Bunchō 1828-ra datált képpárjának cseresznyevirágos párdarabjait 1822-ben készítette a művész, melyeket 2013-ban mutatott be a tokiói Suntory Museum of Art, a művész halálának 250. évfordulójára rendezett életmű-kiállítás alkalmából.
A Bunchō-tekercsek 1950-ben kerültek a Hopp Múzeum gyűjteményébe, egykor a Montenuovo-gyűjtemény részét képezték.
Tani Bunchō (1763–1840): Kék-arany táj
Japán, 1828
Tus, színek, arany, selyem, papír, fa
Páros függő tekercskép (japán: kakemono)
Képméret: 111,8 x 50 cm, tárgyméret: 207 x 65 cm
Montenuovo Nándor gyűjteményéből
