Kaposi Endre retrospektív kiállítása 2020. február 7-től március 30-ig tekinthető meg a Duna Múzeum Európai Közép Galériájában.
A kiálllításmegnyitó időpontja: 2020. február 7. 17 óra
Kaposi Endre (Zalaegerszeg, 1939. január 7. – Esztergom, 2017. november 13.) magyar képzőművész, festő, művészeti író. Az esztergomi tanítóképző intézet tanára, 1985–86-ig az intézmény főigazgató-helyettese, majd 1986–91 között annak főigazgatója is volt. Az Esztergomi Művész Céh titkára, valamint a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete választmányának tagja volt.
Művészetének korai szakaszában kevés motívumból építkező, lírai hangvételű táblaképeket készített, amelyekben az ember környezetét jelképszerű, leegyszerűsített kompozíciókban fogalmazta meg. A fotográfia gyakorlati eszközei (képkivágás, redukált kompozíció) erősen hatottak festészetére, azonban a ’megörökítés’ gesztusa, az emlékezés az, ami későbbi tárgy kollázsainak (objektek és asszamblázsok) lelkét adja.
Kaposi Endre életét – mert fia halálába majdnem belepusztult ő maga is – a saját, megújuló művészete mentette meg. Abszolút különlegességaz a „szemét-szobrászat”, amelyet kitalált magának, és amit a lehetséges tökélyig fejlesztett. Fia halála után sokáig nem alkotott, majd újra virágba borult művészete, óriási energiák szabadultak fel belőle, amiket a gyász évei fojtottak el. Járta a roncstelepeket, a lomos udvarokat és hétről-hétre lelkesen számolt be arról, milyen jó „vasakat” szerzett. Aztán a tárgyak művekké alakultak, jobbnál jobb, érdekesebbnél érdekesebb, mögöttes tartalmú öntöttvas-bádog-kovácsvas-fa kompozíciókká.
Kaposi Endre: Megérkezés, 2007 körül
Kaposi Endre, mint az Esztergomi Művészek Céhe vitathatatlanul egyik legnagyobb tekintélyű tagja nagy kedvvel szervezte a művész-társaság kiállításait mindenfelé.
A Duna Múzeumban létrejött Európai Közép Galéria megszületésében is kiemelkedő szerepet játszott, az elméleti alapokat Kaján Imre egykori múzeum igazgatóval rakták le. Abból indultak ki, hogy a szocializmus évtizedei alatti bezártságban a művészetnek egy nagyon sajátos szabadsága és alkotómódja alakult ki, ami ugyan nem volt képes igazodni a világtrendekhez, de párhuzamos (azaz a pl. nyugat művészetétől független, egyenértékű) világa mégiscsak kialakult, és ezt olyan életművek sora bizonyítja, mint Kaposi Endre fiáé Tamásé, Kondor Béláé, vagy a cseh Vladimír Boudníké (és a sor hosszan folytatható).
Felmutatni tehát ezt a sajátos értéket, a sajátos körülmények között dolgozó művészek útkereséseit, kísérleteit az örökség védelmével és átörökítésével foglalkozó intézménynek, a múzeumnak a dolga. Az Európai Közép Galéria több mint száz kiváló kiállítása ennek az eredménye, az, hogy Esztergomban rang lett itt kiállítani, hogy a mára már csúcsra érő művészeknek a kis kiállító teremben rendezett bemutatói rendre előkelő helyen említődnek meg a róluk szóló munkákban.
Boríiókép:
Kaposi Endre: Három fa II
