A késői római császárkor egyik legjelentősebb kincslelete, a Seuso-kincs, a tavalyi parlamenti bemutatóját és féléves vidéki vándorkiállítását követően 2018. június 27-től ismét látható lesz Budapesten, a kincs végleges őrzési helyén, a Magyar Nemzeti Múzeumban. A 14 nagyméretű ezüstedényt eddig 6 helyszínen 140 308 látogató tekinthette meg.
A Seuso-kincs ma ismert 14 ezüstedénye és az elrejtésükre használt rézüst a római császárkor késői szakaszából fennmaradt, lakoma- és tisztálkodó készleteket tartalmazó kincsleletek között a legértékesebbnek számít. Ezüstedényei saját műfajukban koruk művészetének csúcsdarabjai voltak, ábrázolásaik jól illeszkedtek a kor arisztokratikus művészetének képi világába. Az ezüstedények egykori tulajdonosaik személyiségét és társadalomban elfoglalt helyét is tükrözik. A kincs névadó tálján nemcsak az edény tulajdonosának, Seusonak a neve olvasható, hanem az ábrázolt vadász- és piknikjelenetek egyik feliratából azt is megtudjuk, hogy villája és birtoka a Pelso, azaz a Balaton közelében feküdt. Az edényeket díszítő görög mitológiai történetek a szerelem és a vadászat témáját járják körül, üzenetüket, erkölcsi tanulságukat csak a művelt elit tagjai tudták értelmezni. A kincs illatszeres dobozának domborművei az elit nagyasszonyainak életébe engednek betekintést, akik elsősorban Aphroditéhoz hasonlított szépségükkel emelték férjük háztartásának fényét.
A kincs hazai és nemzetközi ismertségét nemcsak kiemelkedő művészi kvalitásának, hanem krimibe illő történetének is köszönheti. A kincset az 1970-es években találták meg a Balatonhoz közeli Kőszárhegy környékén. Miután megtalálójának szerencséje az életébe került, a kincsnek egy időre nyoma veszett, majd a nemzetközi műkincspiacon bukkant fel. Egy angol befektetőcsoport vásárolta meg 15 darabját, de a hamis eredetpapírok miatt nem tudták értékesíteni a leletet. Perek, botrányok és árverési kudarcok kísérték az elmúlt negyedévszázados történetét. A magyar államnak végül sikerült megállapodnia az angol birtokosokkal és kompenzációs díj fejében két részletben, 2014-ben és 2017-ben a kincs mind a 15 jelenleg ismert darabja visszakerült Magyarországra.
A kincslelet – hazakerüléséig - mind a tudományos kutatás, mind a nagyközönség elől el volt zárva. 2017 nyarán az Országházban, majd a Magyar Nemzeti Múzeum hat vidéki helyszínt érintő vándorkiállításán lehetett először együtt megtekinteni mind a 14 ezüstedényt. A Magyar Nemzeti Múzeum, valamint Székesfehérvár, Zalaegerszeg, Kaposvár, Kecskemét, Miskolc és Nyíregyháza példa nélküli vállalkozásba fogott, amikor rekordidő alatt létrehozta és megszervezte a Seuso-kiállítást, kiadványokat jelentett meg, programokat hirdetett, ajándéktárgyakat készített. Ennek köszönhetően több mint 140 ezer látogatóhoz juthatott el úgy egy magas színvonalú, különleges értékeket bemutató kiállítás, hogy lakóhelyüktől nem kellett messzire utazniuk.
A vándorkiállítás 2018 június 26-án a Magyar Nemzeti Múzeumban megnyíló tárlatának újdonsága, hogy az ezüstedények mellett az a rézüst is látható lesz, amelyben a kincsleletet egykor elrejtették. Az ezüstedények pedig már összeillesztve, eredeti szépségükben várják a látogatókat. Néhány hónap múlva a Seuso-kincs a múzeum József nádor-terméből átkerül állandó kiállításának termeibe, ahol a korszak más, pannoniai lelőhelyű luxustárgyai és a kőszárhegyi ezüstállvány kíséretében lehet újra megcsodálni őket.
