A Petőfi Irodalmi Múzeum 2018 tavaszán indította Bölcs Kavics Űrbázis Art & Science sorozatát, mely során 8-12 éves gyerekeknek hirdet természeti jelenségekről szóló foglalkozásokat a Bölcs Kavics csoport szakembereinek bevonásával, Tillmann Hanna képzőművésszel, Fatér Anna iparművésszel és Vargha Noémi fizikussal. A projektben a PIM részéről aktív szerepet vállal Kádár Anna, múzeumpedagógus, aki múzeumi munkáján kívül a csoport tagja is. Interjúnkban őt kérdeztük elképzeléseikről, módszereikről, foglalkozásaikról.
A Bölcs Kavics műhely egyik alapvető célja feloldani az oktatási rendszerünk szerkezetéből adódó reál-humán beskatulyázást. Módszereik alapvető eleme, hogy szokatlan képzettársítások mentén és kultúrtörténeti hátterüket is bemutatva világítanak rá természettudományos összefüggésekre, a gyerekeket folyamatos kérdezésre ösztönzik, a résztvevők kérdései és megfigyelései mentén folyamatos dialógus formájában adják át az információkat. Foglalkozásaikat a témához kapcsolódó kreatív alkotómunkával zárják ezáltal lehetőséget nyújtanak a résztvevőknek, hogy újra kézbe vegyék a vizsgált anyagokat, művészeti formában is reflektáljanak tapasztalataikra és így újabb szempontból is feldolgozzák az adott témakört.
Fotó: Telkes Tímea
Hogy jött létre a Bölcs Kavics? Mesélj a csapattagokról, s arról kikkel szoktatok még együttműködni!
A Bölcs kavics csoport jelenleg négy aktív taggal működik. Tillmann Hanna képzőművész, Fatér Anna iparművész, Vargha Noémi, fizikus, és én, aki múzeumpedagógusként dolgozom a Petőfi Irodalmi Múzeumban. 2014-ben Fatér Anna és Tillmann Hanna alapították a Bölcs Kavicsot. Anna a Bécsi Iparművészeti Egyetem Art & Science képzésén tanult. Hanna a Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán végzett. 2013-2015-ig együtt tartottak alkotó csoportokat a GYIK Műhelyben 6-12 éveseknek. Fontos inspiráció volt számukra a HacKIdemia élmény alapú mentorképzése, ahol megtapasztalták, hogy egyszerű és jól hasznosítható módszerekkel és eszközökkel meglepően bonyolult műveletekbe például a programozásba, a vagy a robotépítésbe is bele lehet kóstolni a gyerekekkel.
Krizsán Levente fizikussal és Bessenyei Kati médiaművésszel kezdtek el workshopokat tartani.
Kezdetben Hátsó Kapuban zajlottak heti rendszerességű foglalkozások. Itt befogadó közegre és Ungvári Fanni személyében egy formabontó gyerekprogramokra nyitott szervezőre találtak, aki sokat segített az első törzsközönség kialakításában. Azóta a HK bezárt (most a Magvető Café működik a helyén) de folyamatosan kapunk megkereséseket iskoláktól, múzeumoktól, és más kulturális intézményektől, sokszor hívnak fesztiválokra, könyvbemutatókra.
Noémi, aki nemrég csatlakozott a csapathoz, a BME fizika szakán végzett és most ugyanitt tanul MSc-n nanotechnológia és anyagtudomány szakirányon. A BME Kísérleti körének /) tagjaként kezdett gyerekekkel foglalkozni, és a tudomány közérthetővé tételén dolgozni. Számos rendezvényen tartottak fizikai bemutatókat, foglalkozásokat például a Fizika mindenkié programsorozaton, az Operaházban rendezett Faust bálon, a Gyerekegyetem+ rendezvényen, az EFOTT-on, stb.
Fotó: Bornyi Márton. A Bölcs Kavics csapata.
Én egy éve vagyok a csoport tagja. Sokáig kutatással, dokumentumfilmek készítésével foglalkoztam, de érdeklődésem egyre inkább a pedagógia felé fordult. Leginkább az kezdett érdekelni, hogy különböző információkat hogyan lehet játékos és interaktív formában átadni adott életkorú és érdeklődésű közönségeknek. Teljesen elvarázsolt a Bölcs Kavics adta lehetőség, hogy a világ jelenségeinek átadásához új meg új kreatív játékokkal kísérletezzünk. Nem sokkal később kezdtem a PIM-ben is dolgozni, ahol múzeumpedagógusként ugyanezt a szenvedélyem tudom megélni a múzeum kiállításainak, gyűjteményeinek és épületének bemutatásával.
A Bölcs Kavics sokféle helyszínhez és alkalomhoz tud kapcsolódni, mert a foglalkozásaink alapvetően a tudományköziségre épülnek és arra, hogy a természet jelenségeit minél több (nem csak természettudományos hanem művészeti és kultúrtörténeti) szempontból is megvizsgáljuk. Van, hogy kész foglalkozásokat hívnak - többször tartottunk videójáték vagy robot workshopot a Trafóban vagy az Anilogue fesztiválon - de nagyon inspirálónak tartjuk, és szívesen alakítjuk a foglalkozásokat az alkalomhoz vagy a helyszínhez is. Erre példa az iskolagyümölcs program, amelynek szervezői alsósoknak kértek foglalkozást és temérdek gyümölcsöt tudtak felajánlani a workshopokhoz, ezért egy általános, kísérletezős foglalkozást alakítottunk ki, amit a zöldségek és gyümölcsök fizikai és kémiai tulajdonságaikra alapoztunk. Hasonló kooperáció eredménye volt most nyáron a Meetlab Dunához kapcsoló, művészeti projektje, melynek keretében különböző dunamenti városokban Szerbiában, Bulgáriában és Budapesten tartottunk a vízről workshopokat.
Fotó: Telkes Tímea
Hívószavaitok között szerepel a tudomány közérthetővé tétele, a kreativitás, az interaktivitás és az újrahasznosítás. Ez pontosan mit jelent?
Szeretünk játszani és szeretünk másokkal együtt játszani, a természet jelenségeinek felfedezése pedig nagyon jó apropó erre. A tudomány közérthetővé tételében az az igazán élvezetes, hogy lehetőségünk van a magyarázatainkat folyamatosan a résztvevők kérdéseihez és igényeihez alakítani. Folyamatosan keressük a dialógus lehetőségét, felvetéseket, kérdéseket várunk, és a gyerekek megfigyeléseire és képzettársításaira reflektálva közelítünk a témákhoz.
Az újrahasznosítás mellett, amelynek a fontosságára főleg az eszközhasználatunkban és a barkácsolós feladatok anyagválasztásában tudjuk felhívni a figyelmet, nagyon fontos és talán ehhez kapcsolódó szempont, hogy nagyon nagy hangsúlyt fektetünk az anyagokkal való fizikai kontaktus lehetőségére. Első perctől fontos, hogy ne olyan kísérletekkel készüljünk, amik iszonyú látványosak, de csak mi, felnőttek vehetünk benne részt, mert amúgy veszélyesek. Alapvető cél, hogy az összes résztvevő kipróbálhasson mindent. Azzal, hogy a gyerekek kísérleteznek, kapcsolatba kerülnek bizonyos anyagokkal, megfogják, megfigyelik a tulajdonságaikat egy csomó inger éri őket. Ennek köszönhetően valami megihleti őket, amit a kreatív szekcióban alkotássá formálnak. Inkább megérzés, mint átgondolt pedagógiai program, de valószínűleg ezzel is hozzáteszünk a környezethez való közvetlenebb, tiszteletteljesebb viszonyhoz.
Mit jelent számotokra egy múzeummal való együttműködés? A Bölcs Kavics hogyan alakít ki programokat egy múzeumhoz?
Inspirációt, teret és közönséget. Nagyon izgalmas számba venni a kapcsolódási pontokat, megismerni egy múzeum tereit és gyűjteményeit és kitalálni milyen foglalkozás lenne ideális a várható közönségnek. Van, hogy meglévő foglalkozásokat alakítunk át a múzeum profilját figyelembe véve - ilyen volt például a videójáték workshop, amit a PIM Transfer Festjén az utópia témaköréhez alakítottunk vagy a Bölcs Kavics Űrbázis Workshopsorozat szintén a PIM-ben, amelynek az űr témája adta a keretét. Olyan is előfordul, hogy teljesen egyedi foglalkozást találunk egy konkrét múzeumi tárlathoz. A Természettudományi Múzeumban például infra fény természetéből indultunk ki és Xantus János kutató naplójegyzeteire alapozva egy nyomkövetős játékot hoztunk létre, amelyben csupa infra fényt érzékelő állatra hívtuk fel a figyelmet.
Fotó: Bornyi Márton
A PIM-en belül milyen foglalkozások valósultak már meg, s milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
A PIM és a Bölcs Kavics együttműködése interdiszciplináris kísérlet. A sorozat négy alkalmát egy űrbázis fiktív története fogja össze, ezen belül minden alkalommal egy-egy fizikai jelenség vagy technikai vívmány köré szervezzük 2 órás foglalkozásainkat. A workshopok témái a következők: robotok, űr, hang, és videójáték készítés. E témák feldolgozásában egyszerre több diszciplína munkamódszerét, ismeretanyagát használjuk. A megfigyelés, mérés és kísérletezés mellett a gyerekek kultúrtörténeti ismereteit is bővítjük. Ennek fontos és a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményezési fókuszát is érintő állomása, hogy megmutassuk az adott jelenség egyes korokban milyen módokon mozgatta meg a művészek fantáziáját, hogyan kapcsolódtak hozzájuk. Az űrutazás témáját például Lukianos: Vera historia (Kr. u. 165.) Francis Godwin: The Man in the Moone (1638) és Jules Verne: Utazás a holdba (1865) című művein keresztül közelítettük meg ezen kívül a foglalkozás fontos állomása volt a különböző űrhöz kapcsolódó utópiák átbeszélése is.
A természettudományos hívószavak alapján izgalmas kérdések, új nézőpontok, új témafelvetések születhetnek a PIM gyűjteményeinek bemutatásában. A sorozat januártól folytatódó alkalmaiban terveink szerint még közelebb merészkedünk az irodalom témájához. Mi lehet a múzeumban őrzött tárgyak technikatörténeti háttere? Milyen összefüggések kerülnek előtérbe a tárgyak tulajdonosairól, ha belegondolunk abba, milyen technikai környezetben éltek és alkottak? Hány perc alatt készül egy dagerrotípia? Mi járhatott a fényképezkedés közben Petőfi fejében? Volt-e valaha Arany Jánosnak lámpája? Hogyan nyomtattak? Mennyi idő lehet betűnként kirakni a Toldit? Utazott-e Karinthy Frigyes Zeppelinen? Milyen őslényeket ismert és milyeneket teremtett Jókai Mór?
Fotó:
Workshopjainkól a Petőfi Irodalmi Múzeum illetve a Bölcs Kavics honlapján és facebook oldalán is hírt adunk. Sok szeretettel várunk minden 8-12 éves, kísérletezni vágyó felfedezőt!
Mindenkit, aki szívesen hallana még a foglalkozásról, tenne fel kérdéseket a kidolgozóknak, szeretettel várunk november 12-én 16:30-ra a Petőfi Irodalmi Múzeumba, ahol Interdiszciplinaritás, motiváció, kiemelkedő képességek címmel tartunk a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központjával közös szervezésben egy szakmai műhelybeszélgetést. A Bölcs Kavics mellett érkezik még hozzánk a Toldi Tanoda részéről Lencse Máté, aki hátrányos helyzetű gyerekek tehetséggondozásáról, a tanoda munkájáról beszél majd.
