2019. november 24-én befejeződött az 58. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennále. A több mint 6 hónapig nyitva tartó kiállítást idén közel 600.000 látogató kereste fel, és ha nincs az elmúlt heteket jellemző időjárási vészhelyzet, talán a két évvel ezelőtti rekordszámot is sikerült volna elérni. Idén is jelentős (31 %) volt a fiatal – 26 év alatti – látogatók aránya. A kiállításon 90 ország vett részt. Négy ország – Ghána, Madagaszkár, Malajzia és Pakisztán – első alkalommal szerepeltek.
A May You Live in Interesting Times (Élj érdekes időkben) címet viselő központi kiállításra – melynek főkurátora az angol Ralph Rugoff volt – 79 művész kapott meghívást. „A kiállítás címe olyan hívószó volt – fogalmazott a zárás alkalmából Paolo Baratta, a Biennále elnöke –, amely különösen fontosnak tűnik olyan időkben, amikor túl gyakran győzedelmeskedik a konformizmus és a félelmek által keltett túlzott egyszerűsítés”. „Célunk minél értékesebbé tenni a látogató és a műalkotások közötti találkozást, amelyre mint a művek születésének pillanatára tekinthetünk, hogy elősegítsük a látogatók elmélyülését, a tudást, de a tudatosságot is, fejlesszük a tiszteletet és a figyelmet a művészet autonómiája iránt” – hangsúlyozta hozzátéve, hogy „a Biennále szerepét úgy értelmeztük, mint olyan intézmény, melynek a feladata elősegíteni egy szabad, nyílt és tudatos társadalmat.”
A központi kiállításon a legkiemelkedőbb egyéni szereplőnek járó díjat az afroamerikai Arthur Jafa kapta a The White Album (A fehér album) című videójával. Életműdíjjal ismerték el Jimmie Durham, amerikai szobrászművész munkáságát. A legjobb nemzeti pavilonnak járó Arany Oroszlán-díját Litvánia Sun & Sea – Marina című kiállítása nyerte el. A klímahelyzettel foglalkozó projekt különös aktualitást nyert a záróhetekben, amikor Velencét óriási árvíz öntötte el. A Biennálét idén is hatalmas médiafigyelem övezte, több mint 5200 újságíró akkreditáltatta magát. A Biennále honlapján több mint 9,5 millió letöltést volt, ami 37 %- magasabb a két évvel ezelőttinél.
A zárónapon Paolo Baratta bemutatta a Biennále decemberben megjelenő kiadványát, egy vaskos adattárat, amely a Biennále történeti archívumára alapozva 1895-től napjainkig fogja tartalmazni az egyes kiállítások legfontosabb adatait. A kiadvány – több más, frissen beszerzett Biennále-katalógussal együtt – hamarosan a Ludwig Múzeum könyvtárában is hozzáférhető lesz.
A magyar pavilon a Hongkongban egyetemi tanárként dolgozó Waliczky Tamás Képzelt kamerák című kiállításának adott helyet, melynek kurátora Szegedy-Maszák Zsuzsanna volt. A magyar pavilonban első alkalommal mutatkozott be újmédia-művész: Waliczky lightboxokon bemutatott számítógépes grafikái – digitálisan megtervezett, de analóg módon működő kamerái – és animációi központi kérdése az volt, hogy miként látjuk a világot és hogyan készítünk képet, hányféleképpen lehet leképezni a valóságot.
„Waliczky fantáziakamera-sorozatának bemutatása jó választás volt és nagyon jó visszhangot kapott. Bebizonyosodott, hogy Waliczky Tamást nemcsak itthon tartjuk a kortárs újmédia-művészet egyik meghatározó alakjának, hanem a nemzetközi szintéren is valóban jegyzett művészről van szó, aki munkáival jelentős figyelmet, szakmai visszhangot képes elérni. Jó volt vele együtt dolgozni: perfekcionista alkotó és kiváló előadó, amit például Velencében úgy kamatoztatott, hogy nemcsak a sajtónapokon, hanem a nagyközönség számára is tartott tálatvezetéseket. A közönséggel való kapcsolatra a Biennále vezetése is egyre nagyobb hangsúlyt helyez. A kiállítás zárultával három, Velencében bemutatott műve a múzeumunk gyűjteményét gazdagítja” – összegezte Fabényi Julia nemzeti biztos, a magyar részvételt szervező Ludwig Múzeum igazgatója.
Waliczky Tamás Képzelt kamerák című kiállítása 2020. február 13. és március 29. között a Ludwig Múzeumban is bemutatásra kerül.
