A Kulturális Örökség Napja alkalmából a Hopp Múzeumban rendezett programsorozat egyik kiemelkedő eseménye volt a jövő februárig látható kiállítás, a Buddhák földje – Gandhára. A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum indogörög szobrai szakkatalógusának kötetbemutatója. Aklan Annával, a kiállítás kurátorával és a szakkatalógus szerzőjével beszélgetett Türk Tímea, a múzeum munkatársa.
Magyarországon talán kevéssé ismert az ókori Gandhárában kialakult buddhista művészet, amely ráadásul kiemelkedő szerepet játszott a buddhizmus ázsiai elterjedésében is. Mitől olyan egyedülálló ez a térség?
Az ókori kereskedelmi utak, elsősorban a Selyemút és az indiai Északi-út kereszteződésében fekvő Gandhára a történelmi India északnyugati határán, a mai Pakisztán északi részén terült el, így számos kultúra olvasztótégelyévé vált: indiai, perzsa, görög, szkíta, pártus és kusán hatások alakították kultúráját és művészetét. Gandhára neve fémjelzi a térségben az i. sz. 1–5. században virágzó művészettörténeti korszakot, elsősorban a buddhista szobrászati iskolát. A térség ebben az időszakban, fél évezreden át a buddhizmus egyik első számú központja is volt. A kiemelkedő szépségű szobrászati műalkotások nem véletlenül maradtak fenn ilyen nagy számban: a maga idejében Gandhára volt a buddhizmus egyik fő, nagy hatású centruma, zarándokok célpontja.
Mint kiderült, ebben a kulturális olvasztótégelyben egy sajátos, hellenisztikus buddhista szobrászat jött létre, és ekkor ábrázolták a Buddhát először emberi alakban. Hogyan kell ezt elképzelnünk?
A térségben ekkor már háromszáz éve jelen lévő hellenisztikus görög műveltség és művészet meghatározó stílusjegyeivel ellátva a Buddha ember alakú ábrázolása Gandhárában, valamint indiai stílusjegyekkel az észak-indiai Mathurá városában kezdődött. Az itt, a szubkontinens északnyugati részén kialakult ábrázolási norma, ikonográfiai ismertetőjegyek, attribútumok, tematikai meghatározottság nem csupán India ezt követő buddhista művészetére, hanem egész Közép- és Kelet-Ázsiára kisugárzott: a turkesztáni, dun-huangi, bámijáni és egyéb későbbi központok művészete mind a Gandhárában kialakult formanyelvre épít. Az 5–6. századi hun betörések vetettek véget a gandhárai buddhista kultúrának, amely azonban az ún. Nagy-Gandhára területén, a mai Afganisztán vidékén a 8. századig fennmaradt.
Pánycsika és Hárítí
2-3. század, az ókori Gandhára (mai Pakisztán)
19,5 cm x 19 cm x 6 cm
szürke pala, ltsz. HFM_50.43.1
Honnan származnak a kiállított műtárgyak?
A Hopp Múzeum nyolcvanegy gandhárai szobrászati alkotást őriz, egész szobrokat és töredékeket, több kiemelkedő szépségű, elsőrangú műalkotást. A gandhárai anyag szinte teljes egészében a 20. század első felében tevékenykedő Schwaiger Imrének, a múzeum második alapítójaként emlegetett magyar származású, Delhiben és Londonban élt műkereskedőnek az adománya. A kiállításban is és a most bemutatott kötetben is tisztelettel adózunk az ő emlékének is. A kiállításban külön teremben szerepelnek a tőle kapott, egyéb ázsiai országokhoz kapcsolódó, Gandhárához képest későbbi buddhista műtárgyak, amivel egyszersmind a buddhista művészet ázsiai terjedését is illusztráljuk.
A kötetben Sulyok Miklós nagyszerű műtárgyfotói remekül prezentálják mind a nyolcvanegy gandhárai szobrot. Mi volt a vezérfonal a szakkatalógus összeállításakor?
A gyűjtemény egy részét, valamint a gandhárai korszakot – a kor naprakész tudományos eredményeinek tükrében – Horváth Vera művészettörténész, a Hopp Múzeum Indiai Gyűjteményének muzeológusa mutatta be kiváló és alapos tanulmányaiban az 1970-es években. Jelen kötet a teljes gyűjteményt az azóta lezajlott kutatások fényében igyekszik prezentálni. Mivel a térséget és történelmét a magyar nagyközönség kevéssé ismeri, a katalógus tágabb történelmi, vallástörténeti és művészettörténeti kontextusában helyezi el a gyűjteményt és Gandhára művészetét. Külön érdekességként említem a Hering Zoltán restaurátor által írott, a szobrok készítéstechnikáját bemutató tanulmányt. A kötet Takács Lídia grafikus munkáját dicséri, aki a szobrokhoz méltó megjelenésű könyvet tervezett.
Ahogy a kötet bevezetőjében is hangsúlyozod, az indiai történelem és művészettörténet, illetve az ezeket meghatározó filozófiák, vallások egymásra hatásának megjelenítése sokkal összetettebb, árnyaltabb feladat, mint hogy ezt egy kötetben vagy egy kiállításon teljességében meg lehessen mutatni. A múzeumi kollégákkal mégis kísérletet tesztek, tettetek arra, hogy a buddhizmusról, a buddhizmusból tágabb kontextusban is ismereteket adjatok át az érdeklődőknek a kiállítás ideje alatt.
Valóban, a kora nyári időszakban Farkas Aliz koncepciójával a Dharma Workshop keretében kortárs képzőművészek vezetésével kísérletező, minden érzékszervet megmozgató közös alkotás során fedezhették fel az érdeklődők a buddhizmus olykor ismerős, olykor ismeretlen szemléletét.
Az őszi-téli időszakra két előadássorozatot szervezünk: a SZÚTRA - Vezérfonal címet viselő sorozat tudományos előadásai inkább a buddhizmus témaköréhez kapcsolódnak, többek között lesz irodalomról, képzőművészetről, pszichoterápiáról szó. A MANDALA - A Mindenség köre című ismeretterjesztő előadásaink egészen széles horizonton mozognak: a modern indiai életről, az erőszakmentes kommunikációról, ájurvéda orvoslásról, hegymászó expedíciókról egyaránt szó lesz, mindkét sorozat neves előadók közreműködésével zajlik, várunk mindenkit szeretettel!:
Fotók: Sulyok Miklós
Borítókép:
Buddhák ás bódhiszattvák. Párkánytöredék
3-4. század, az ókori Gandhára (mai Pakisztán)
22,5 cm x 49 cm x 5,2 cm
szürke pala, ltsz. HFM_6346
