2018 tavasza óta működik az egyik budai iparterületen a galeri ffrindiau. A galerit olvashatjuk a művészeti galéria magyarított nevének éppúgy, mint a Kádár-kor ifjúsági létformájának, a másik szójáték, a ffrindiau pedig a barátság a távoli walesi nyelven.
A hely működtetője Janesch Péter, aki pár éve visszahúzódott a gyakorló építészet világából, azóta nagyszabású projektekben gondolkodik más műfajokban. Ezen elképzelések egyike a galeri ffrindiau, ez a két és fél évre tervezett kiállítássorozat. Kizárólag régi barátokat választ kiállítónak. Van köztük olyan művész, aki azóta beérkezett, s van, akinek az életműve máig kallódik. Közös bennük, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek ellenkultúrjában jelölték ki a saját pozíciójukat. Ettől műveik mai helyzetbe hozása többnyire már feladat: a kulturális távolság, az idő, a bemutatás fénytörésében a megélt vagy történelmi múlt egy mozzanata kirajzolódhat, értelmezést kaphat, jó esetben részévé válhat az elmondani próbált történetnek.
A puritán, semleges térben eddig Baksa-Soós János, Vető János és Perneczky Géza munkái kerültek falra. Legutóbb pedig Najmányi László első színháza és filmje kapcsán készült fotódokumentumokkal foglalkozott a galeri ffrindiau. Najmányi személyéről tudhat a kor iránt érdeklődő: feljegyzéseit évek óta közli a Balkon című folyóirat. Életműve ugyanakkor – talán munkásságának műfajközisége, aluldokumentáltsága, talán az alkotó keménysége, máig kevéssé simulékony jelenléte miatt – nem igazán kanonizált. Najmányi inkább legendaként létezik, semmint visszatekintő dolgozatok szereplőjeként. Úgy tűnik, minden tiltás ellenére negyven évvel ezelőtt az ellenkultúrának létezett értelmező közege.
Janesch Péter mindenesetre nyolc Najmányi-kiállítást is tervez a galeri ffrindiau-projekt keretében. Az eddig becsomagolt életmű kibontása során az első a Kovács István Stúdió (1972-1974), illetve A császár üzenete című film (1974) dokumentumfotói. Tóth András ma lenagyított („late first print”) felvételei portrék a társulat tagjairól (Rajk László, Őrsi Katalin, Molnár Gergely, Murányi Sándor, Orsós Györgyi, Gulyás István és változó összetételben mások), illetve az alkalmi helyszíneken (Fiatal Művészek Klubja, Balatonboglári Kápolna) készített előadásfotók. A kiállítás nem törekszik az előadások rekonstrukciójára, hiszen az imnprovizációra épülő produkciók esetében ez lényegében lehetetlen is, viszont érzékelteti a játék szabadságát, s a nézők beavatottságát. A galeri ffrindiau-projekttel Janesch Péter vállalása pontosan ez: a szemtanú hitelességével, tudásával, emlékeivel, átélésével beszélni azokról, akik akkor itt együtt mozdultak.
A galeri ffrindiau (Bp., XI., Csurgói út 15.) decemberben Kodolányi Sebestyén fotóit állítja ki, januárban a Spions együttesre emlékezik.
Fotó: Najmányi László: Szabadságipari adás IV. csatorna, Kápolna Balatonboglár 1973. A képen: Eperjessy Katalin, Hajas Tibor, Najmányi László, Rajk László. Fotó Tóth András
