A Francia Intézet és a Magyar Nemzeti Múzeum közös szervezésű eseménye 2022. november 22-én két kerekasztal-beszélgetésben vázolta a múzeumi digitális jelenét és gondolkodott közösen a jövőről.
A 13:30-kor kezdődő rendezvény háziasszonya Sophie Sellier kulturális attasé volt, őt követte Szende László, a KIM Múzeumi Főosztályának vezetője. Köszöntőjében elmondta, hogy az innováció a kultúra egyik mozgatója, és hogy nagyon fontosnak találja a digitalizálásról való párbeszédet, hiszen a múzeumi digitalizáció az intézményekben egyszerre kihívás és egy lehetőség a minőségi tartalomszolgáltatásra. Kiemelte a digitális tartalmak élményközpontúságát egy saját párizsi élményén keresztül, majd feltette az elgondolkoztató kérdést: „Vajon az a jövő, hogy műtárgyak nélkül akarunk kiállításokat megvalósítani?”
A harmadikként megszólaló Virágos Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének vezetője reagált is a költői kérdésre: szerinte ha egyetlen eredeti mű sem fog szerepelni a kiállításokba egy sötét jövőt fest, és a nap mint nap tárgyakkal foglalkozó múzeumi szakemberek mindennapjait tenné át a „felesleges munka” kategóriába. A megoldás egy „kellemes középút a virtuális és valós tartalmak között” volna. Azonban kiemeli, hogy a múzeum nem idegenedhet el a digitális innovációktól, hiszen a belső munkafolyamatokban a feldolgozástól a társadalmasításig mindenhol megjelenik a digitalizáció. Tehát a múzeumok és a digitális szektor millió kis szálon össze van kötve. Azonban kiemelte, hogy széles az olló az input és az output között és az intézményi keretek sokszor szabnak gátat, mintegy gúzsba kötik körvonalazódó digitális újításokat.
Kezdetét vette a Digitális újítások a múzeumban címú szakmai nap a Francia Intézet auditoriumában.
Ezután Varga Lujza vette át a szót és vezette fel az első kerekasztalbeszélgetést „A digitalizáció fejlesztési lehetőségei a múzeummal” címmel, majd a beszélgetés résztvevői bemutatták saját cégük vagy intézményük fő digitális irányait. Elsőként Cristophe Bourgeois ismertette a notoryou legnagyobb megvalósult múzeumi digitális storytelling és virtuális valóság projektjeit. Megrendelőik között volt a Louvre Abu Dhabi, vagy a MONART. Ezután Marie Wacrenier, a párizsi Muséum National de l’Histoire Naturelle Muzeográfiai és Műszaki Osztályának vezetője mutatta a múzeum blended reality projektjeit. A Érzékek Odüsszeiája szenzoriális élményt nyújt, az immerzív kiállítás a látás mellett a hallás, szaglás és tapintás stimulálásával segít megérteni olyan absztrakt fogalmakat, mint az evolúció. A Revivre egy speciális AR szemüveg segítségével életre kelti a veszélyeztett fajokat bemutató kiállítóterem preparátumait. Kiemelte, hogy a digitális projektek tervezésekor mindig a gyűjteményalapú gondolkodás dominál, egyfajta kiegészítésként használják a digitális technológiákat. A magyar cégek közül Szabó Péter, a FreeDee technológiai vezetője a térszkennelés és a digitalizáció rejtelmeibe vezetett be és mutatta meg a múzeumokkal közös munkáit, míg Rácz Lőrinc az árté kft. által tervezett kiállítások megidézésével hozott példákat a kreatív történetmesélésre.
Érzékek Odüsszeiája az érzékszervek bevonásával segít megérteni olyan absztrakt fogalmakat, mint az evolúció.
A bevezető előadások után a moderátori kérdések főképp a finanszírozás és a kurátori szerepvállalásra irányultak. A magyar és francia szakemberek a legtöbb témáról egyetértésben fejtették ki véleményüket. Legfontosabb útravalóként kiemelték partnerségekben gondolkodást, a feladatmegosztás tisztázását és a kiszervezés kérdését, hiszen a technológiai újítások egyre inkább elérhetőek a múzeumok számára, ami egy általános változást hozhat a digitalizálási folyamatokra nézve. A beszélgetésben többször is elhangzott a megfelelő menedzsment, és a felelősségmegosztás fontossága, ami a múzeumi projektek legfőbb achillesze. A technikai partnerek főképp a kurátori szerepek tisztázására, és a hosszú távú tervezés szükségére hívták fel a figyelmet: terítékre került a projektszerű digitális installációk fenntarthatóságának (ön)kritikája, a digitális tartalmak mostoha sorsa is az intézményekben. (Itt gondoljunk a lemerült, vagy használhatatlan VR-szemüvegekre, a emberi erőforrás hiányára, és az installációk szakértők szerinti 2 éves elavulására/élettartamára.)
Szabó Péter a digitalizálás legmodernebb eszközeit is bemutatta.
A második „Élményközpontú tudásátadás a digitális technológia eszközeivel“ című kerekasztalban Kómár Éva, a MNM Digitalizálási Csoportjának vezetője vette át a moderátori feladatokat, ezúttal a francia partnerek mellé Simonovics Ildikó divattörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum kurátora és Horn Márton, a Magyar Zene Háza (MZH) projektvezetője ült. Mint az előző beszélgetésben, itt is az új beszélgetőpartnerek bemutatkozásával kezdődött a program: az MZH megvalósított koncepcióját és a készülőben lévő nagy időszaki kiállítás, a Magyar Menyasszony terveit ismerhette meg a közönség. A beszélgetésben hamar előkerült az élménymenedzsment és a service design szemlélete is, a résztvevők kiemelték a múzeumi látogatás nem csak helyszíni, de az azt kiegészítő, megelőző vagy követő digitális találkozás jelentőségét.
Éva az edutainment alkalmazásáról is megkérdezte beszélgetőtársait, akik ha nem is egyforma módon, de alkalmazzák a szórakozva tanulás módszereit. Úgy gondolkodtak, hogy tudásátadás, és a látogatói élmény kiegészítésében nagyon hatékonyak lehetnek a szabadon felkereshető online tartalmak. Simonovics Ildikó szerint azonban a múzeum nem csak a tanulás színtere, hanem egy kiállítás akkor sikeres igazán, ha maradandó személyes élményt nyújt és engedi megélni a csodát. Horn Márton és Cristophe Bourgeois folytatták a gondolatmenetet: fontosnak tartották a látogatók bevonását, akik így különösen jól kaphatnak hosszú távú élményeket és ismereteket, és kiemelték a látogatás online és offline integritását. Így az informális oktatás szakszavai mellé kerültek a márkaépítés fogalmai is. Marie Wacrenier egy nyitott kérdéssel gondolkodtatta el beszélgetőtársait és a közönséget arról, hogy mi marad a projektszerű időszaki kiállításokból az installációk lebonyolítása után. Végezetül a látogatókra figyelés fontossága került elő: kiemelték, hogy bevonásuk a tervezési folyamatokba már a 0. lépéstől pozitív irányba viheti a digitális, analóg, vagy blended installációk, kiállítások megtervezését.
Izgalmas párbeszéd alakult ki az élményszerzés és tudásátadás digitális lehetőségeiről.
A múzeumi digitális körkép az utóbbi években nem sokat változott – mind a francia, mint a magyar beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy a múzeumokban sok esetben nincsen olyan digitális csapat, aki a kiszervezett feladatokat koordinálná, ezért a szerepek, feladatkörök is helyzetfüggőek, változnak. Mind a múzeumnak, mind pedig a külső partnereknek nagyban kell alkalmazkodni egymás munkamódszeréhez, folyamataihoz.
Ezáltal nincs is egy bevált digitális recept, amit sablonszerűen tudnánk alkalmazni.
Tehát aki arra vágyott, hogy a beszélgetés után gondolatban felölti a kényelmes és univerzális “digitális kabátot”, amibe belebújhat a következő projekt tervezésekor, annak sajnos rossz hírrel szolgálhatunk: ezek a kabátok igazából inkább pulóverek, amit a résztvevő szakemberek közösen kötnek, és öltöztetik fel vele a még szintén sokat változó, formálódó projekteket. Arra is számítsanak, hogy az “elkészült” ruhadarabot a jövőben számos alkalommal módosítani, alakítani, szabni és varrni fogják.
Az összefoglalót készítette: Dankovics Rita
