Fluxus és barátai

KIÁLLÍTÁS

Magyar Múzeumok Online
2017-09-21 08:30


A professzionalizmus, az intézményesség és a műtárgy dicsőítésének elutasításával a művészet efemer és illékony jellegét előtérbe helyező Fluxus most a Marian and Walter Schnepel Collection közvetítésével belép a budapesti LUDWIG MÚZEUM terébe – ami akár a Fluxus legjobb vicce is lehetne. 

A 20. század egyik legelementárisabb, merev definíciókkal nem leírható mozgalma, amely a dada, a szürrealizmus, az akcióművészet és az 1960-as évek mulandó anyagokat felhasználó törekvéseinek folytatásaként egyaránt értelmezhető. A Fluxus-manifesztum olykor rebellió, máskor csupán minimalista jelhagyás, azaz életérzés kifejezése; olykor komoly filozofikus üzenettel, máskor üzenet nélkül. Akár azt is megkockáztathatjuk, hogy a Fluxus a cselekvésről szól, nem más, mint egy attitűd, egy másfajta szemléletmód, egy másik életstílus, másfajta gondolkodás: a kavargó fluxus-gondolkodás.

Daniel Spoerri: Dick Higins által fogyasztott ételek (Variációk Dick Higgins ételeihez), 1964, assamblage, 53,5 x 63 x 36 cm, A Maria és Walter Schnepel Kulturális Alapítvány és gyűjtemény jóvoltából

 


A Fluxus mindkét ága – az európai és az amerikai Fluxus is – hasonló gondolkodású művészek barátságából és együttmű¬ködéséből született, és egy olyan bensőséges körré, excentri¬kus emberek laza szövetségévé nőtte ki magát, akik a fősodor ellenében azért jöttek össze, hogy jól érezzék magukat együtt.
Nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy vajon a Fluxus az 1962-es wiesbadeni Internationale Fluxus Festpiele Neues¬ter Musik fesztivállal kezdődött-e – ahogy az egyik legenda meséli –, amikor George Maciunas azt mondta, „Legyen Fluxus és lett Fluxus” (Williams), vagy egymástól függetlenül létezett az USA-ban, Japánban, Franciaországban, Hollandiában, Dáni¬ában, Csehországban, Magyarországon és Németországban már jóval 1962 előtt. A Fluxus szó Flux-us eleme arra a tényre hívja fel a figyelmet, hogy különbözőségük ellenére elfogadták a George Maciunas által teremtett fórumot, hogy egy közös színteret hozzanak létre.
A barátság és az együttműködés, a szeretet-gyűlölet viszony egy szellemileg összetartó közösségben, ahogy a dadaisták és a szürrealisták körében is, kezdettől a Fluxus mozgalom, a performansz és intermédia munkák alkotóeleme volt.

A Fluxus konceptuális beállítottságában két hatás, a 20. szá¬zadi művészet két meghatározó szellemi atyjának, Marcel Duchamp-nak és John Cage-nek az újító szelleme játszott közre. Az egománia és a művész géniuszként való dicsőítése ellenében Duchamp felfogása, miszerint az alkotói aktus két pólus – a művész és a néző – együttes hatása, éppoly megha¬tározó volt a Fluxus akciókban, mint a véletlen-elv és a preci¬zitás. Akárcsak az a szemlélet, hogy az út célja maga az úton levés, a hétköznapok poétikájára és a matematikai precizitásra való érzékenység, mely a Zen távol-keleti filozófiáját jellemzi, valósul meg a Fluxusban az időhöz kötöttség és a meditáció sajátos felfogásával együtt: azaz egy életfelfogásban.

Wolfgang Hainke: W(H)/ALE – A REMAKE PORTFOLIO 1995/2017, cseresznyefadoboz 43 db különféle grafikával, A Maria és Walter Schnepel Kulturális Alapítvány és gyűjtemény jóvoltából. Fotó: Joachim Fliegner

 


A gyűjtemény tárgyainak játékos csoportosítása a kiállításban arra ösztönzi a látogatókat, hogy a megismerés és az érzékelés egy új dimenzióját megtapasztalja. Az összművészeti kavalkádban bemutatkoznak a fluxus mozgalomhoz köthető happeningek, irodalmi alkotások és művészkönyvek, az eat art, a zene valamint politikai aspektusok is. A gyűjteményéből válogatott több száz munka a Fluxus széles palettáját mutatja be, a leghíresebb nemzetközi és magyar alkotók munkáin keresztül.

Maria és Walter Schnepel, Brémában élő házaspár nagy lelkesedéssel gyűjti évtizedek óta a Fluxus mozgalomhoz tartozó művészek munkáit. A kollekció nagy részét az 1960-as évektől kezdve európai, amerikai és japán művek alkotják. 2013-ban a házaspár Budapesten létrehozta a Maria és Walter Schnepel Kulturális Alapítványt. Az alapítvány feladata a gyűjtemény megőrzése, gondozása és a műalkotások nyilvános hozzáférhetővé és kutathatóvá tétele, így kikölcsönzése múzeumoknak és kiállításoknak.
A gyűjtemény több mint 40 olyan művész munkáit foglalja magában, akik a fluxus-mozgalomhoz tartoztak vagy tartoznak, illetve közel álltak vagy közel állnak ehhez a mozgalomhoz. A gyűjtemény egy része katalógusokból, szakirodalomból, művészkönyvekből és egyéb dokumentumokból áll. Lényegében valamennyi munka a fluxusmozgalom fő korszakából, az 1960 és 1990 közötti évekből származik.

 

Takako Saito: Játék, 1982, kollázs | collage, 47,5 x 77 cm, A Maria és Walter Schnepel Kulturális Alapítvány és gyűjtemény jóvoltából



Művészek
Dietrich Albrecht, Altorjay Gábor, Hans Peter Alvermann, Eric Andersen, Arman, Ay-O, Joseph Beuys, George Brecht, Marcel Broodthears, Claus Böhmler, John Cage, Guglielmo Achille Cavellini, Guiseppe Chiari, Christo, Philip Corner, Marcel Duchamp, Selmar Feldman, Robert Filliou, Jochen Gerz, Wolfgang Hainke, Richard Hamilton, Ian Hamilton Finlay, Al Hansen,Geoffrey Hendricks, Dick Higgins, Dorothy Iannone, Ray Johnson, Joe Jones, Mauricio Kagel, Allan Kaprow, Bengt af Klingtberg, Ute Klophaus, Alison Knowles, Arthur Køpcke, Milan Knížák, Takehisa Kosugi, Lakner László, Manfred Leve, Richard Lindner, Bernhard Luginbühl, George Maciunas, René Magritte, Charlotte Moormann, Boris Nieslony, Ann Noël, Jürgen O. Olbrich, Claes Oldenburg, Yoko Ono, Hans Otte, Nam June Paik, Ben Patterson, Pernecky Géza, Robert Rauschenberg, Man Ray, Willem de Ridder, Dieter Roth, Takako Saito, Thomas Schmid, Pavel Schmidt, Paul Sharis, Mieko Shiomi, Daniel Spoerri, Karlheinz Stockhausen, André Thomkins, Nathalie Thomkins, Jean Tinguely, TÓT Endre, Timm Ulrichs, Ben Vautier, Wolf Vostell, Robert Watts, Stefan Wewerka és Emmett Williams.


Kurátor: Lisa Simon
Külön köszönet a budapesti Goethe Intézetnek


Fluxus és barátai
Válogatás a Maria és Walter Schnepel Kulturális Alapítvány és Gyűjtemény műtárgyaiból

Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

2017. szeptember 22 - 2017. november 26.


A Ludwig Múzeum kiállításával párhuzamosan a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtárban Lámpa! – Egy design ikon a kortárs művészet fényében, a Walter Schnepel által alapított Tecnolumen-gyár lámpagyűjteményének bemutatója látogatható 2017. szeptember 27-től. 

kiállítás, téma, történelem
2017-09-15 11:00
kiállítás, látogató, történelem
2017-09-19 18:19
képzőművészet, emlékezet, kiállítás
2017-09-16 10:00

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
#muzeumozzaszobadbol, felhívás, pályázat, virtuális
2020-04-02 16:00