Milyen kiállításokat tudnak befogadni a külföldi magyar intézetek? Milyen igények fogalmazódnak meg a Liszt Intézetekben? Mekkora a kiállítás-befogadóképességük? Milyen tárlatok lehetnek sikeresek a különböző országokban? Kassai Hajnal, a prágai Magyar Kulturális Központ vezetője 25 intézményben végzett felmérést.
2022 októberében a Kulturális és Innovációs Minisztérium Kulturális Államtitkársága felhívást intézett a muzeális intézmények felé. A feladat az volt, hogy készítsenek kiállítás-tervezeteket és ajánljanak témákat, melyek kihelyezhetők a 26 külföldi állomáshelyen működő magyar kulturális intézmény-hálózathoz, a Liszt Intézetekbe. Az ágazatirányító elsősorban olyan kiállításokat és projekt-témákat várt, amelyek kellően reprezentálják a magyar kulturális életet, valamint javaslatot kért a bemutatás formájára is.
Ezzel párhuzamosan 2022. november 3-án a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület konferenciát szervezett Kiállítások mozgásban címmel, ahol arra keresett válaszokat, hogy a vándorkiállítások, az utazó kiállítások, a múzeumok falain kívül megvalósult megjelenések mennyire hatékonyak; betöltik-e szerepüket; hogyan tudják elérni a látogatókat. Mindemellett az utaztatás olyan mozzanatai is említést kaptak, mint a műtárgymozgatás, az állományvédelem; a kölcsönzések kérdése; az egyes állomásokon történő interpretációs feladatok és azok nehézségei.
A konferencián a kerekasztal-beszélgetésben vettem részt – kifejezetten azzal a céllal, hogy a Liszt Intézetek befogadóképességéről és igényeiről adjak egy rövid áttekintést – így kapcsolva össze a két témát. Fontos volt számomra, hogy ne csupán a saját szempontjaimat és meglátásaimat mutassam be, valamint én magam is szerettem volna tájékozódni a kollégák igényeiről, működésük körülményeiről. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy egy rövid körkérdés-sort indítok feléjük. Azt is mérlegeltem, hogy ha világosan megfogalmazott kérdéseket teszek fel, nem pedig általánosságokban érdeklődöm a kiállítások befogadásáról, talán konkrétabb, megfoghatóbb eredményekhez jutok. Fontos kiemelnem, hogy a kérdéssor összeállítása után egyeztettem a Pulszky Társaság elnökével – annak érdekében, hogy megerősítsük: valóban ezekre a kérdésekre/válaszokra van-e szükségünk.
Az intézetvezetők készségesen kitöltötték a kérdéssort, de majd’ mindannyian fűztek a kérdőívhez észrevételeket, szükségesnek látták bemutatni a saját specifikumokat, árnyalni az egyes állomáshelyek helyzetét.
A Liszt Intézetek hálózata 24 országban 26 helyszínen működik (2-2 állomás található Németországban és Romániában) az alábbi városokban: Bécs, Belgrád, Berlin, Brüsszel, Bukarest, Delhi, Helsinki, Isztambul, Kairó, Ljubljana, London, Moszkva, New York, Párizs, Peking, Pozsony, Prága, Róma, Sepsiszentgyörgy, Stuttgart, Szófia, Szöul, Tallin, Tokió, Varsó, Zágráb. Az intézetek sokféle kulturális közegben működnek, különböző hátterekkel. Elengedhetetlen figyelmet fordítani arra, hogy az egyes országok polgárai különböző szintű ismeretekkel rendelkeznek Magyarországról és a magyar kultúráról. Ez mindenképpen meghatározza majd az utaztatható projektek tartalmát és formáját. Az intézetek missziója elsősorban Magyarország és a magyar kultúra-, örökség népszerűsítése az adott országokban. Az itt dolgozók programszervezéseken, együttműködéseken, kiadványokon és számos esetben magyar nyelvtanfolyamok szervezésén keresztül kívánnak célt érni. Mindemellett néhány intézet feladata az adott állam területén élő magyar kisebbség vagy diaszpóra magyarság kulturális örökségének megőrzése, ápolása, erősítése. Tevékenységük harmadik pillére az adott országban – leginkább ideiglenes jelleggel – élő magyarok megszólítása.
A kérdőívre a 26 intézetből 25 választ kaptam. Az első kérdés – értelemszerűen – arra vonatkozott, hogy van-e az adott állomásnak olyan tere, melyben kiállításokat tud rendezni. E tekintetben nem állunk rosszul – egy helyszín kivételével mindenhol van mód kiállítások szervezésére.
---
A második és a harmadik kérdésben arra voltam kíváncsi, hogy nagyrészt milyen jellegű kiállítások befogadására van mód ezeken a helyszíneken.
A műtárgyas kiállítások problematikája elsősorban a távolság és a szállítási nehézség, a molinós kiállítások problematikája ennél sokkal összetettebb. A molinó, roll-up kiállítások látszólag könnyű kivitelezhetősége számos félreértést és kockázatot rejt magában: amennyiben idehaza szerkesztik, fordítják és nyomtatják, szinte mindig található bennük helyesírási hiba, nem nyelvhelyesek. Többnyelvűség esetén túl sok szöveg keletkezik. A távoli állomások pedig sok esetben saját költségen nyomtattatják a molinókat, mert olcsóbb, mint a szállításuk.
Sokszor ezek a molinó-kiállítások nem relevánsak az adott országban; nem értelmezhetőek, mert egyszerűen más információ-rétegben mozognak, mint a befogadói közeg. Röviden: az itthoni készítők nem ismerik a célállomás kulturális hátterét - azt, hogy milyen tudása van egy adott témáról a célközönségnek. Két igazgató nemleges választ is adott e kérdés tekintetében, utalva arra, hogy nem kívánnak befogadni molinó vagy roll-up kiállításokat.
A következő kérdésben a kiállítások tematikájára kérdeztem rá, melyre figyelemreméltó, de a föntiek ismeretében egyáltalán nem meglepő válaszok érkeztek.
Alapvetően a gasztronómia és a turisztika a legeladhatóbb és legjobban értelmezhető téma a célállomásokon.
Világosan kimutatható, hogy a kulcs a KULTURISZTIKA népszerűsítése. Ezen témák fogadókészsége a legnagyobb külföldön. Ez összhangban van egyébként azzal a hosszútávú céllal, hogy minél több külföldi turista érkezzen Magyarországra. Ez egybecseng a Liszt Intézetek hosszútávú céljával, amely a Magyarországra érkező külföldi turisták számának növelésére irányul.
Összefoglalva: figyelemfelkeltő témákat egyszerű eszközökkel érdemes megjelentetni, színvonalas és divatos módszerekkel kell elkápráztatni a közönséget.
---
Nem elhanyagolható kérdés az sem, hogy a szándék mellett rendelkezik-e technikai háttérrel, infrastruktúrával egy adott intézet ahhoz, hogy befogadjon színvonalas, esetleg műtárgyakkal ellátott kiállítást. Ezekre a körülményekre kérdezett rá az 5. és a 15. kérdés. A válaszokból világosan kitűnik, hogy a kérdésben jelentősen eltérnek az intézetek lehetőségei.
---
A hazai múzeumok szempontjából a 6. kérdés a legfontosabb: hogyan jönnek létre a kiállítások a Liszt Intézetekben? Ide kapcsolódik a 10. kérdés is, amely tovább árnyalja a témát. Itt több válasz megjelölése is lehetséges volt, hiszen az intézetek évente több kiállítást szerveznek, különböző együttműködésekben.
A válaszokból látható, hogy tisztán befogadott kiállításokat csak kevesen szerveznek. Az is látszik, hogy az Intézetek általában nem saját kútfőből szerveznek tárlatokat. Kiemelt jelentősége van hazai és/vagy az adott országbeli kulturális, tudományos intézményekkel való együttműködéseknek.
Az esetleges jövőbeni, központilag szervezett, utaztatható kiállítások vezérelve is ez kell, hogy legyen. Indulhatnak közös kezdeményezések, de csak akkor lehetnek sikeresek, ha ezekbe az idehaza működő intézmények bevonják a külföldön dolgozó kollégákat.
---
Fontosnak a 7. kérdést. Bár az intézetek heroikus küzdelmet folytatnak, hogy szélesítsék közönségük köreit, szinte minden esetben nehézséget jelent, hogy olyan városokban működnek, ahol az év egészében magas színvonalú, gazdag kulturális programkínálat jellemző. Nem ritka, hogy a magyar nemzeti kulturális intézményeken túl további 20-25 más ország kulturális központja/intézete is hasonló erőkkel próbálja magára irányítani a látogatók figyelmét.
A megtérülés szempontjából érdemes elemezni ezt a kihívást. Jól kivehető, hogy az intézetek fele a megnyitót követően igen csekély látogatószámot tud felmutatni.
Idesorolom a 13. kérdést is, ami azt mutatja, hogy a kiállítások általában kellően hosszan tartanak nyitva. Ebből ellenben az következik, hogy megfelelő háttérinformációkkal egy-egy tárlat hasznosítására, promotálására volna lehetőség.
---
A soron következő 8. és 9. kérdések inkább technikai jellegű információt nyújtanak, a műtárgyas kiállítások önmagukban álló kulturális tartalmak, a molino-kiállítások sokkal inkább valamilyen kapcsolódó tartalmat (hátteret) adnak.
---
A 11. és 12 kérdésre adott válaszok szintén igen fontos információt tartalmaznak a múzeumok számára. Utóbbira több választ is lehetett adni.
A kérdésekre adott válaszok alapján kijelenthetjük, szükség van hazai gyártású kiállítási tartalmakra/bemutatókra, a legtöbb intézet igényli az idehaza előkészített, közösen megkomponált színvonalas kiállításokat. Többen várnak műtárgyas, komoly kiállításokat, valamint azt is megfogalmazták, hogy nyitottak újszerű formák bemutatására (magyarul minden, ami nem molinó).
---
A 14. kérdés válaszai ugyancsak fontos szempontokra hívják fel a figyelmet. Az intézetek körében egyre gyakoribb elvárás a helyi közegen belüli együttműködések erősítése. Ennek keretében vesznek részt növekvő számban a többi kulturális intézettel közös produkciókban az adott városokban (EUNIC klaszteren belül) vagy kezdeményeznek együttműködéseket hazai és a külföldi intézmények között.
Ez lehet a második olyan „piaci rés”, melyet a hazai múzeumok a jövőben betölthetnek. Olyan kiállítások szervezésére szükséges törekedni, melyek a fogadó ország intézményeinek keretein belül valósulnak meg. Ezesetben a Liszt Intézetek kvázi közvetítők a projektben. Ez a típusú gyakorlat a múzeumok számára lehetőséget teremt kilépni a nemzetközi szcénába, a kollégáknak alkalmat biztosít az utazásra, esélyt jelent új együttműködések kialakítására.
A végére hagytam még egy további - kérdőíven kívül - témát: több igazgató megfogalmazta, hogy szükség volna nagyobb hangsúlyt fektetni a kültéri megjelenésekre. Legtöbben úgy nyilatkoztak, hogy szívesen közreműködnek a közterek lefoglalásának folyamatában; kijárnák az adott önkormányzatoknál az engedélyeket szabadtéri akciók bemutatásához.
Amennyiben menő, újszerű (sexi & trendi) formában tudnánk megjeleníteni magyar kulturális tartalmakat, olyan közönség-elérésünk lenne, ami semmilyen más módon nem valósítható meg. Ezek igen drága projektek, azonban hosszútávon valószínűleg az ilyen kezdeményezések hoznának látványos sikereket.
