1877-ben, 140 éve került elő az első, vaskorra keltezhető régészeti lelet Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Így a dátum a megyei vaskor kutatások jelképes kezdetének is tekinthető. Éppen ezért, 2017-ben e jeles évforduló alkalmából kerül áttekintésre Jász-Nagykun-Szolnok megye vaskora, az eddigi eredményeket a Szkíták és kelták öröksége című időszaki kiállítás keretében ismertetik.
Kik azok a szkíták? Milyen emlékeket hagytak maguk után a kelták? Ezen tárgyak közül mutatnak be egy-egy érdekes darabot a kiállítás ideje alatt a múzeum honlapján és a Facebook oldalán.
A korszak egyik kiemelkedő régészeti tárgya nemcsak szerencsés véletlen folytán került elő, de izgalmas történetet is rejt. Az ötvenes években homokkitermelés miatt elhordták a Jászberény melletti Cserőhalmot. 1957–1958-ban a szolnoki Damjanich János Múzeum igazgatója, Kaposvári Gyula leletmentést végzett a bánya területén, mely során késő bronzkori és kelta sírokat tárt fel. A kelta sírok korát a vaskor második felére, Kr.e. 200 környékére tehetjük.
A 17. számú sír a bánya leomlott falából került elő. Viszonylagos épségben megmaradt az urna, melyben az emberi hamvak mellett fémtárgyak is voltak – kés, fibulák, karperec, korongok –, valamint egy csodálatos bronztárgy, egy sárkányfejben végződő rhyton, azaz ivókürt. Sajnos, ez a pazar ötvösmunka a halotti máglyán megégett, és kissé el is deformálódott, a testét alkotó szaru nyom nélkül elenyészett, de a fennmaradt darabok alapján kiegészíthető, rekonstruálható volt. A kb. 40-45 cm-es ivókürt elhegyesedő végét egy 21 cm-es, vicsorgó sárkányalak alkotta. Az ijesztő, tarajos hátú, pikkelyes bőrű mitikus lény nyakán még a fonott nyakperec, a jellegzetes kelta ékszer is megfigyelhető.
Ez a sárkányfejes ivókürt a kelta plasztika kiemelkedő alkotása, egyediségében a múzeum, így a Vendégségségben őseink háza táján régészeti állandó és jelen kiállításunk legféltettebb kincse.
