Ha belépünk egy templomba, legtöbbször felfelé pillantunk először. A mennyezet sokszor mesél – és van, amikor virágokkal, színekkel, díszes kazettákkal szólít meg minket. 2025. augusztus 6-án különleges kiállítás nyílt a Damjanich János Múzeumban: az Ecsettől a mennyezetig című tárlat a történelmi Magyarország festett templomkazettáit mutatja be kortárs bútorfestők újraértelmezésében.
A kiállítás alapját az a vállalkozás adja, amelybe a Békés Megyei Népművészeti Egyesület bútorfestő csoportja 2022 őszén fogott bele. A közösséget Ament Éva, a népi iparművészet mestere és az Iharos Népművészeti Egyesület elnöke vezeti. Két nyári tábor során a kalotaszegi Magyarókereke református templomának mennyezetét álmodták újra és festették meg. Az eredeti kazettás mennyezetet Umling Lőrinc készítette 1746-ban, majd 1904-ben Budapestre került, s ma a Magyar Néprajzi Múzeum féltve őrzött kincse. Az művészközösség munkája, valamint számos más templom kazettáinak újraértelmezése látható a vándorkiállításon.,
A tárlat 12 alkotó közel 40 művét mutatja be. Földi László, Kerékgyártó Emese, Lőrinczné Hrabovszki Márta, Molnár Anikó, Morva Lászlóné, Nagyné Hajdu Erzsébet, Nagyné Víg Krisztina, Reiz Ágnes, Schneiderné Papp Edit, Szabó Andrea, Vígh Ilona és Vincze Borbála közösen tárják a közönség elé, milyen gazdag szimbolikát és szakrális üzenetet hordoz ez a műfaj.
– Szolnok környékén és az egész Alföldön se maradtak meg olyan Árpád-kori templomok, amelyek a későbbi századokban, a reformáció terjedésével festett kazettás mennyezetet kaphattak volna – hogy ezzel ihletői legyenek az itt láthatóakhoz hasonló munkáknak –, az újkori készítésű mennyezetkazetták itt éppen ezért érdekesek. Készítőik olyan alkotók, akiket Ament Éva munkássága és személye szólított meg, ő a mesterük. A Békés Megyei Népművészeti Egyesület ad keretet munkájukhoz – ami, tegyük gyorsan hozzá, számukra több mint munka –, amelynek 4 évnyi eredményét láthatjuk itt – mondta dr. Gecse Annabella néprajzkutató megnyitóbeszédében.
Fotó: Simon Ferenc
A templomkazetták szépsége önmagáért beszél, de a mögöttük álló világ is izgalmas. A bemutatott munkák erdélyi (Kalotaszeg, Magyarlóna, Magyarókereke, Kispetri, Gyerővásárhely, Nádasdaróc, Kalotadámos), dunántúli (Kórós) és felvidéki (Szentsimon, Vizesrét, Orlajtörék, Kiéte) templomok hagyományait idézik fel.
–A templomokban fellelhető famunkák a legtöbb esetben gótikus építészeti megoldásokkal, Anjou-kori falfestményekkel élnek egy térben – amelyek vagy feltártak, vagy nem. (…) Bármelyik nagytájról is beszélünk, a templomberendezések festése a reformációhoz kötődik legerősebben. (…) A szentek ábrázolása eltűnt – üresen maradtak a nagy felületek, és közben terjedt a reneszánsz művészet. Virágdíszítés korábban is volt, de ez új lendületet, burjánzást adott neki.
Ez a közösség nemcsak alkot, hanem dokumentál is: a kazettasmennyezet.hu honlapon a kutatási eredmények is nyomon követhetők. A munka emellett élő hagyományként is működik, melyről Gecse Annabella így szólt:
–Úgy tudom az alkotók közléséből, hogy munkájukban nem elsősorban a művészettörténeti érdekesség, a történeti kutatás, a hiteles újratervezés, hanem az alkotás folyamata az igazi motiváció. Egyszerűen azért szeretik a bútor- és kazettafestést, mert örömüket találják benne. Talán ez az, ami az egykori mesterekhez legközvetlenebbül köti őket – zárta gondolatait a néprajzkutató.
Az ilyen alkotóközösségek azért kiemelkedően fontosak, mert egyszerre őrzik, kutatják és újraalkotják a múlt népművészeti értékeit: nemcsak a történelmi mintákat viszik tovább, hanem feltérképezik a háttértörténetet, megértik a szimbolikát, és élő hagyományként, alkotói folyamatként, örömforrásként és inspirációként adják át a következő generációknak.
Az Ecsettől a mennyzetig című kiállítás a szolnoki közönség számára 2025. szeptember 8-ig tekinthető meg a Damjanich János Múzeum Folyosó Galériáján. Ezután Martfűn, a Városi Művelődési Központ és Könyvtárban lesz látható, szeptember 15-től.
Borítókép és enteriőrfotók: Székács Szidónia
