A világ múzeumaiból idén ősszel éppúgy érkeztek durván jó hírek, mint rendkívül aggasztóak. Új múzeumok és kiállítások nyíltak, jelentős előrelépések történtek a műtárgyak visszaszolgáltatásában, miközben a világ más pontjain politikai beavatkozások veszélyeztették a múzeumok szakmai autonómiáját. Műkincslopásból, munkaügyi konfliktusokból és intézményi botrányokból sem volt hiány. Szeptember és október nemzetközi múzeumi híreiből válogattunk.
George Lucas múzeumot nyitott, New Yorkban pedig új szárny épül
Szeptember 22-én megnyílt Los Angelesben a Lucas Museum of Narrative Art, George Lucas és Mellody Hobson régóta várt múzeuma. Az épület már önmagában is látványosság: a Ma Yansong vezette MAD Architects futurisztikus, ívelt formájú építménye mintha egy másik világból érkezett volna az Exposition Parkba. A múzeum azonban jóval többet kínál a Star Wars rajongóinak szánt zarándokhelynél. A vizuális történetmesélés történetét mutatja be az őskori barlangfestményektől a képregényeken, gyermekkönyv-illusztrációkon és fényképeken át a filmekig.
A több mint 27 ezer négyzetméteres épület kiállítótereiben Norman Rockwell, Frida Kahlo, Robert Crumb és számos más alkotó művei találkoznak a populáris kultúra emlékeivel. A nyitókiállításokon több mint 1300 mű szerepel, a múzeumhoz pedig kutatókönyvtár, mozitermek és közpark is kapcsolódik. A Lucas Museum vállalt célja, hogy a képzőművészetben hagyományosan érvényesülő műfaji hierarchiákat felülvizsgálva az illusztrációt, a képregényt és a film vizuális világát a művészettörténeti gondolkodás szerves részévé tegye. (A nyitóképen Hufton Crow fotója az épületről.)
Miközben Los Angelesben már fogadták az első látogatókat, New Yorkban egy másik jelentős beruházás kezdődött. Szeptember 15-én ünnepélyesen elindították a Metropolitan Museum of Art új, modern és kortárs művészeti szárnyának építését. A mexikói Frida Escobedo által tervezett Oscar L. Tang és H. M. Agnes Hsu-Tang szárny várhatóan 2030-ban nyílik meg. Az átalakítás közel ötven százalékkal növeli a modern és kortárs művészet bemutatására rendelkezésre álló kiállítóterületet, miközben az akadálymentesség és a fenntartható üzemeltetés szempontjait is érvényesíti. Escobedo az első női építész, aki a múzeum története során önálló épületszárnyat tervezhet.
Ezeréves hímzés, többórás sorban állás
A londoni British Museum szeptember 10-én nyitotta meg az ősz egyik legnagyobb érdeklődéssel várt kiállítását. A bayeux-i falikárpit közel ezer év után tért vissza Angliába. A mintegy 70 méter hosszú, 11. századi hímzés az 1066-os normann hódítás történetét beszéli el, és a középkori európai művelődéstörténet egyik legjelentősebb fennmaradt emléke. Franciaországi kölcsönzését hosszú diplomáciai tárgyalások előzték meg, miközben a műtárgy sérülékenysége miatt konzerválási aggályok is felmerültek. (Cikkünk itt olvasható.)
A kiállítás iránti érdeklődés minden várakozást felülmúlt, ám a rendkívüli siker hamar szervezési problémákkal párosult. A látogatók órákig várakoztak, és olyanok is akadtak, akik érvényes jegyük ellenére sem jutottak be. A múzeum eredetileg negyvenperces időkeretet szánt a falikárpit megtekintésére, az elhúzódó látogatások azonban feltorlódtak. Szeptember végén korlátozták a fényképezést, októberben pedig hangos tárlatvezetés, további ülőhelyek, egyértelműbb tájékoztatás és meghosszabbított nyitvatartás bevezetésével igyekeztek kezelni a helyzetet.
A történet jól mutatja a nagy nemzetközi múzeumok egyik visszatérő dilemmáját. Hogyan lehet egyszerre kiszolgálni a kiemelkedő kulturális események iránti tömeges érdeklődést és biztosítani az elmélyült műbefogadás feltételeit? A bayeux-i falikárpit esetében a látogatók jelentős része éppen azzal szembesült, hogy egy kivételes műtárgy megtekintése milyen könnyen válhat időre szabott, zsúfolt élménnyé.
A japán avantgárdtól a szörnyekig: újragondolt művészettörténetek
Amszterdamban szeptember 11-én nyílt meg a Stedelijk Museum nagyszabású Yayoi Kusama-retrospektívje. A kiállítás különös jelentőséget kapott azzal, hogy a japán művész augusztus 14-én, 97 éves korában elhunyt. A Fondation Beyelerrel és a kölni Museum Ludwiggal közösen szervezett tárlat több mint hetven év alkotói munkásságát tekinti át, a korai festményektől a szobrokon, performanszok dokumentációján és divatterveken át az ikonikus tükörinstallációkig. A kiállítás a rendkívül népszerű, gyakran közösségimédia-jelenségként kezelt Kusama-életmű mögött álló művészi kutatásokra és avantgárd kísérletekre is felhívja a figyelmet.
Hongkongban egészen más művészettörténeti vállalkozásba kezdtek. Az M+ múzeum október 17-én megnyílt Myths and Monsters: The Art of Fantasy in Asia című kiállítása több mint négyszáz alkotáson keresztül vizsgálja a fantasztikum kétszáz éves ázsiai történetét. A hagyományos mitológiai ábrázolások, a szürrealizmus, a manga, az anime, a filmek és a videojátékok világa egyetlen nagy történeti összefüggés részeként jelenik meg. Godzilla és Astro Boy éppúgy helyet kap a múzeumban, mint a kortárs képzőművészet és a vallási hagyományok alkotásai.
A kiállítás különösen érdekes vállalkozás, mert a fantáziavilágokat nem a valóságtól való menekülés eszközeiként értelmezi. Azt vizsgálja, miként reagáltak az ázsiai alkotók különböző történelmi korszakok társadalmi és politikai változásaira a képzelet segítségével. A látogatók egy interaktív digitális játékban saját fantasztikus lényeket is létrehozhatnak.
A mexikóvárosi Museo Jumex szeptember 26-án Richard Prince amerikai művész első jelentős latin-amerikai retrospektívjét nyitotta meg. A Tell Me Everything több mint 140 alkotással tekinti át Prince munkásságát. A fényképek újrafelhasználására, a reklámképek és a populáris kultúra vizuális nyelvére építő életmű ma is kérdéseket vet fel az eredetiség, a szerzőség és a képek birtoklása körül.
Párizsban a Fondation Louis Vuitton október 9-én Gustave Fayet francia gyűjtő és művész munkásságának szentelt átfogó kiállítást. A tárlat több mint egy évszázad után egyesíti újra Fayet egykor szétszóródott gyűjteményének jelentős részéthttps://www.fondationlouisvuitton.fr/en/events/gustave-fayet-collector-designer-icons-of-modern-art, köztük Van Gogh, Gauguin, Cézanne és Odilon Redon műveit. A kiállítás ugyanakkor Fayet saját festészeti, kerámia- és textiltervezői tevékenységét is bemutatja. A gyűjtéstörténeti kutatás itt egy kevéssé ismert alkotó életművének újraértékelésével kapcsolódik össze.
A londoni Natural History Museum szeptemberben megnyitott Nature and Us című galériája pedig arra keresi a választ, hogyan változott az ember és a természet kapcsolata az elmúlt évezredekben. Az új állandó bemutató ötven tárgyat állít egymás mellé, a négyszázezer éves kőeszköztől egy tengeri élőlényekkel benőtt Star Wars-játékig. A több mint nyolcvan év után újranyitott teremben a természettudományos gyűjtemény a környezeti felelősségről folytatott társadalmi párbeszéd részesévé válik.
Hazatérő műtárgyak és újragondolt gyűjteményi felelősség
Az őszi hírek között a restitúciós folyamatok több jelentős fejleménye is szerepelt. A New York-i Metropolitan Museum szeptember 21-én jelentette be, hogy több ókori tárgyat visszaszolgáltat Görögországnak. A hellenisztikus arany- és gránátberakásos függő, egy középső bronzkori kerámiakorsó és egy római márványfej tulajdonlástörténetét a múzeum eredetkutatásai és a manhattani ügyészség vizsgálatai nyomán értékelték újra.
Még összetettebb történet zárult le az Egyesült Államokban, ahol a Minnesotai Egyetem és a Weisman Art Museum október 7-én jelentette be a Mimbres-kultúrához kapcsolódó emberi maradványok és kulturális javak visszajuttatását a leszármazott hopi és pueblo közösségekhez. A tárgyakat és az emberi maradványokat az egyetem kutatói 1928 és 1931 között, Új-Mexikó területén végzett ásatásokon gyűjtötték össze. A mostani visszaszolgáltatás hosszú egyeztetési folyamat eredménye, amelyben több amerikai múzeum és gyűjtemény is részt vett. A közösségek képviselői nemcsak a tárgyak visszaszállításában, hanem az ősök újratemetésének előkészítésében is meghatározó szerepet kaptak.
A restitúció ebben az esetben többet jelentett a tulajdonjogi kérdések rendezésénél. Az évtizedeken át múzeumokban és tudományos intézményekben őrzött emberi maradványok visszajuttatása a leszármazott közösségekhez a korábbi gyűjtési és kutatási gyakorlat erkölcsi következményeinek elismerését is jelenti. Az együttműködés jól érzékelteti, hogy az eredetközösségekkel kialakított partneri viszony a gyűjteménykezelés és a múzeumi kutatás módszereit egyaránt átalakíthatja. (A témáról itt olvashatsz.)
Kolumbiában már a múzeumi emlékezet is politikai konfliktus tárgya
Az ősz egyik legaggasztóbb múzeumi híre Kolumbiából érkezett. Október 15-én a kulturális minisztérium utasítására legalább harminc műtárgyat, fényképet, dokumentumot és más emléket távolítottak el a bogotái Museo Nacional de Colombia állandó kiállításából. Az eltávolított anyagok között szerepeltek a feminista és az LMBTQ-mozgalmak történetével, a politikai erőszakkal, az 1991-es alkotmányozási folyamattal és a 2016-os békemegállapodással kapcsolatos emlékek. A döntés tiltakozásokat váltott ki, és komoly vitát indított a múzeumi autonómia, valamint a nemzeti történelem bemutatásának politikai befolyásolása körül.
A konfliktusba a bíróság is beavatkozott. Október 19-én ideiglenes intézkedésben rendelték el a leszerelt tárgyak megfelelő megőrzését, és megtiltották további műtárgyak tartalmi okokból történő eltávolítását megfelelő hivatalos indokolás nélkül.
Október 23-án a CIMAM Museum Watch nemzetközi szakmai szervezet is állásfoglalást adott ki. A CIMAM az ICOM kolumbiai szervezetéhez, múzeumokhoz, kurátorokhoz, művészekhez és civil közösségekhez csatlakozva fejezte ki aggodalmát. A szervezet hangsúlyozta, hogy az állandó kiállítások felülvizsgálata természetes része a múzeumi munkának, ám az ilyen változtatásoknak kutatáson, szakmai döntéseken és az érintett közösségekkel folytatott párbeszéden kell alapulniuk.
A kolumbiai eset különösen fontos a múzeumelmélet szempontjából. Az állandó kiállítás sohasem végleges történeti igazság, tartalma szükségszerűen változhat az új kutatások, társadalmi kérdések és értelmezési szempontok hatására. Ugyanakkor alapvető különbség van a történeti narratívák szakmailag megalapozott újraértelmezése és a politikailag kényelmetlenné váló emlékek eltávolítása között. A kolumbiai vita arról is szól, milyen garanciák védhetik a múzeumokat attól, hogy a mindenkori politikai hatalom saját történeti elbeszélésének szolgálatába állítsa őket.
Sztrájkok, hatósági vizsgálat és műkincslopás
A brit múzeumokból eközben más természetű, de ugyancsak figyelmeztető hírek érkeztek.
A Victoria and Albert Museum dolgozói szeptemberben több alkalommal sztrájkoltak a bérezés, a munkakörülmények és a munkahelyi biztonság kérdései miatt. Október elején újabb vitát váltott ki az intézmény önkéntes távozási programja, amely a dolgozói létszám csökkentését teheti lehetővé. A múzeum vezetése az emelkedő működési költségekkel, a gazdasági bizonytalansággal és a látogatói költések csökkenésével indokolta a takarékossági intézkedéseket. A szakszervezetek ugyanakkor attól tartanak, hogy a létszámcsökkentés tovább növeli a megmaradó munkatársak terheit, és veszélyeztetheti a szolgáltatások színvonalát.
Október 23-án az is nyilvánosságra került, hogy a brit Charity Commission hatósági megfelelőségi eljárást indított a londoni Horniman Museumot működtető alapítványi szervezettel kapcsolatban. A korábbi munkatársi bejelentések nyomán felmerült kérdések a szervezet irányítását, az elszámoltathatóságot, az összeférhetetlenségek kezelését és a vezetőkkel kapcsolatos belső vizsgálatok függetlenségét érintik. A hatóság egyelőre nem állapított meg visszaélést, az eljárás célja a felvetett aggályok tisztázása.
Franciaországban szeptember 8-án négy Renoir-festményt loptak el a Cagnes-sur-Mer-ben található Renoir Múzeumból. A tettesek két képet menekülés közben hátrahagytak, két másik alkotással viszont sikerült eltűnniük. Az ügy szerencsés fordulatot vett: október 9-én a francia hatóságok bejelentették, hogy az eltűnt festmények is előkerültek, és hat gyanúsítottat őrizetbe vettek. A gyorsan megoldott bűnügy ismét ráirányította a figyelmet a múzeumi műtárgybiztonságra, különösen a kölcsönzött, nagy értékű alkotások védelmére.
Milyen múzeumok jövőjéről beszélünk?
Az elmúlt két hónap hírei különböző földrészekről, eltérő intézményi és társadalmi környezetből érkeztek, mégis számos közös kérdést vetnek fel. Los Angelesben egy új múzeum a művészet fogalmának határait tágítja, Hongkongban a populáris kultúra és a mitológiai hagyományok találkozásából épül kiállítás, az Egyesült Államokban korábban eltulajdonított kulturális javak kerülnek vissza eredeti közösségeikhez. Kolumbiában viszont éppen az a kérdés, hogy ki rendelkezhet a múzeumban bemutatott történelem fölött, Nagy-Britanniában pedig a finanszírozás és az intézményi működés konfliktusai kerültek előtérbe. Mindez arra emlékeztet, hogy a múzeumok jövőjét nem kizárólag az új épületek, a látogatói rekordok vagy a nagy nemzetközi kiállítások alakítják. Legalább ennyire meghatározó, hogyan bánnak az intézmények a gyűjteményeikkel, munkatársaikkal és azokkal a közösségekkel, amelyek történetét őrzik. És hogy képesek-e megőrizni szakmai függetlenségüket akkor is, amikor a történeti emlékezet politikai viták tárgyává válik.
