“Végül minden egyetlen valamivé egyesül és egy folyó szeli ketté. Melynek medrét a világ nagy özönvize vágja, és amely az idő sziklái közt rohan tova. Némelyik sziklán az időtlenség esőcseppjei, a sziklák alatt szavak vannak és a szavak egy része az övék. Vizek kísérik életem.” Az idézet a Folyó szeli ketté című, 1992-es, Robert Redford rendezte filmből van, melyben egy testvérpár drámájának valós és átvitt helyszíne a Big Blackfoot folyó érintetlen és vad víztükrének kulisszája. A folyó az alkotásban akár egy megszemélyesített főszereplő, figyel, reagál, hallgat, kérdez, büntet és jutalmaz, életeket fűz össze és szakít szét. A folyó határvonal, limes, a folyónak két partja van, a folyón lehetünk innen és lehetünk rajta túl. A folyó az emberi élet örökszép metaforája, a létezés bölcsője - a víz életet ad és éltek felett dönthet, a kanyargó utazás a végtelen tenger felé a mindenkori sorsfonal törekvésének szimbóluma az örökkévalóságot célozva. A folyó: kollektív életünk végtelenkék szalagja.
Nem véletlen talán, hogy a szentendrei MűvészetMalom 2025. március 7-én nyíló kiállításának választott címe éppen ez: Folyó szeli ketté, és bár régészeti, ráadásul ritka és egyedülálló válogatásról van szó, a hívó gondolat világossá teszi számunkra, hogy a Duna, mint a Kárpát-medence legnagyobb folyója, minden bizonnyal indikátora és egyben díszlete is a tárlatnak. És nem tévedünk: a párját ritkító leletanyag a Duna egyik és másik oldaláról származik, sőt, a víz mélyén fellelt tárgyakat is megtekinthetünk a válogatásban. A MűvészetMalom déli szárnyának nagytermében installált nagyszabású tárlat hűen, kreatívan és látványosan leképezi a címet: a válogatást szó szerint kettészeli a Duna, esetünkben egy kétméter széles hullámzó, kék animáció, és mi, látogatóként eldönthetjük, melyik úton indulunk el, balra tartunk, a Dunántúlra, jobbra az Alföld, a Duna-Tisza köze felé, vagy pedig sodródunk a folyón.
Ha ez utóbbit választjuk, akkor dunai leletanyaggal találkozhatunk, mely a Visegrádi Mátyás Király Múzeumnak köszönhető. A leginkább véletlenül kihalászott, partra vetett, rendkívül vegyes anyagban láthatunk mamutfogat, aranytányért, puskát, bronzkori kardot, melyek között van, amely restaurált állapotban fogad minket, de vannak tárgyak, melyek kifejezetten hasonló státuszról tanúskodnak, mint amilyen állapotban feltárták őket, így nem egy leletet kavics, homok borít.
A Dunántúlt reprezentáló kiállításegységben a Pilisszentiván közelében feltárt késő kelta kora római telep anyagát láthatjuk, és itt kap illusztris helyet Szentendre is, a földalatti Ulcisia Castra római tábor feltárásából előkerült többszáz pénzérmével, valamint az itt állomásozott szír és dalmát katonák üvegtárgyaival, viseletdarabjaival, és az általuk készített tetőcserepekkel, rajtuk ábrákkal, üzenetekkel, macska- és kutyanyomokkal. Illetve szerepel a híres, ma már a Skanzenben látható, római villának, Pannónia egyik legnagyobb, ötezer négyzetméteres gazdaságának leletanyaga is, házoromdíszekkel, freskókkal, boroskészletekkel.
A Duna-Tisza közének, az Alföld régiójának központi eleme a húszezeréves gyapjas orrszarvú-lelet, melyhez falra festett barlangrajzszerű installáció készült, ami előtt méretarányosan, kiterítve láthatjuk a Pécel közelében előkerült, megkövült csontmaradványokat, így vizualizálva a valós, mellesleg óriási termetet. A csontok mellé helyezett, hét pattintott kőeszköz, köztük a vadászat során használt hegyek és a tetem feldarabolására alkalmas, éles, obszidiánból készült pengék pedig szinte valós kontextusba helyezik a falra rajzolt állat egykorvolt mindennapjait, az óriási barlangrajz-utánzat alatt, a régi vadászmágia előtt tisztelegve, a Ferenczy Múzeumi Centrum régészeti osztályán dolgozók kezeinek lenyomatait láthatjuk.
Mint azt dr. Rajna András régész, a kiállítást rendező Ferenczy Múzeumi Centrum régészeti osztályának vezetője elmondta, "szeretett folyónk a történelem évezredein keresztül éles határvonalat jelentett, legyen szó akár az őskor idején, a két partján élő, eltérő kulturális identitású csoportokról, vagy éppen a római korról, amikor is a Duna, a birodalom határvonalaként a kultúrákat választott el egymástól, vagy éppen kötött össze egymással". Így a válogatás igazi időutazást kínál a történelemben, az elmúlt tíz évben, Pest vármegyében végzett kutatásoknak köszönhetően, komoly szakmai csapatra támaszkodva: a két kurátor, Décsi Enikő és Rajna András munkáját a Ferenczy Múzeumi Centrum teljes régészgárdája támogatta, mindenki a saját kutatási területével, ezen kívül a közösségi régészet önkéntesei is hangsúlyos munkát végeztek a tárlatban, ahogyan néhány tehetséges hallgató is segítette ezt a művészetkalákát Szentendre szívében. A 2025. május 18-ig nyitva tartó kiállítás leletanyaga széles spektrumot tükröz: a paleolitikumtól kezdve, a római- és avarkori időszakon át, egészen a középkori kovácsmesterek kalapácsa alól kikerült tárgyakig láthatunk relikviákat, használati és dísztárgyakat, melyek együttesen segítenek abban, hogy minél hitelesebb és részletesebb betekintést nyerjünk régvolt életekbe, mindennapokba, szokásokba.
A kiállítás bővelkedik kuriózumokban, így láthatunk olyan harangedényeket, melyek a Kr. e. 3. évezredre datálhatók, és melyek egy egész kultúra nevét adták. A harangedényesek az Ibériai félszigetről származva, a kora bronzkor elején, folyón hódították meg egész Európát, a hozzájuk köthető két legnagyobb temető pedig éppen Magyarországon található, Szigetszentmiklóson és Budakalászon, és bár itthoni temetkezési helyeken erre nem láttak bizonyítékot a kutatók, más sírokban italáldozatot tettek a halott harcosok mellé, az egyik lehetséges első európai sörfogyasztás emlékeként. A kiállítás újabb különlegessége a Turán előkerült, római korban eltemetett szarmata „hercegnő” leletanyaga, akinek sírjából előkerült ékszerek, edények és használati tárgyak vetekednek a korszak római előkelőinek kincseivel – a szakemberek egyelőre találgatnak, hogy vajon az illető magasrangú volt-e, vagy sokkal inkább varázslónő – utóbbit támasztanák alá a leletanyagban talált tengeri kagylók, mint valamiféle mágiakellékek. Látványos leletegyüttes továbbá egy több mint hétezer darab éremből álló kincs, melyet a kutatók a középkori Vatya településen egy perselynek átalakított, festett cserépkorsóban fedeztek fel, mely vélhetően az 1526. évi török hódítások elől védhette az érméket. A Csévharasztnál feltárt honfoglaláskori női sírban a kaftán-, ruha- és lábbelivereteken kívül fülesgombokat, lánctöredékeket is találtak, de ennek a tárgyegyüttesnek az ékköve egy egyedi kialakítású, kék üvegbetétes ezüstgyűrű is, mely posztamensen kap helyet a kiállításban. Egy nemrégen felárt, korábban ismeretlen, nagy kiterjedésű avar temető anyaga is szerepel a tárlaton - a gazdagon felékszerezett ló sírja egy régenvolt hitrendszernek állít emléket, mindennapok és transzcendens kapcsolódik össze a szemünk előtt egyetlen pillanat alatt.
A kiállítás nem csupán tartalma miatt egyedülálló, hanem létrejöttében is példaértékű:
valódi társadalmi összefogás keretében valósult meg, éppen úgy, ahogyan általában a Ferenczy Múzeumban zajlik a munka. A Közösségi Régészeti Egyesület tagjai között van rendőr, könyvelő, taxis, szobafestő, ingatlanos, építési vállalkozó vagy éppen informatikus, a múzeum ásatásain találkozhatunk hároméves történelemrajongóval és 70 éves aktív tagokkal is. A kiállítás a Dunakanyar napjainkban lakott nagyvárosainak térségeiben, a Budai- és Visegrádi-hegységben, a Pilis és a Börzsöny magaslati vidékein, a Zsámbéki-medencében vagy a Pesti-síkság alföldi régióiban talált számos különböző régészeti korszak emlékét mutatja be.
A tárlathoz kétnapos szakmai konferencia kapcsolódik, melyet a MűvészetMalomban, 2025. március 6-án és 7-én rendeznek meg. A házigazda Borbély-Tardy Anna, a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója lesz, az előadók pedig utazást kínálnak térben, a Csonkás-hegytől, Hernád településtől, Telkin, Tökölön, Galgahévízen, Nagytarcsán, Budakalászon, Solymár-Remeteszőlősön, Pécelen, Újszilváson keresztül, Szentendrén, a Szigetzugon, Vácon, Érden, Visegrádon át, Kiskunlacházáig, a Pilisi-medencéig, Csévharasztig, Üllőig, Nagykőrösig - és időben, a késő rézkortól, a késő bronzkoron keresztül vaskoron, kora császárkoron, késői római koron, avarkoron át, honfoglalásig, kora középkorig, Árpád-korig. Lesz szó légirégészeti és vasútrégészeti kutatásokról, közösségi régészetről és folyamatban lévő feltárásokról, egyszóval a kétnapos esemény ernyőként fogja majd fel a témához kapcsolódó narratívák tág és színes palettáját.
A folyó, ami átszel, összeköt, pusztít és megőriz. A Duna sok mindent megoltalmazott az utókornak, és a MűvészetMalom 2025. május 18-ig nyitva tartó kiállítása erre emlékeztet minket. Meg arra is, hogy egyek vagyunk a történeteinkben, a történelmünkben, a múltunkban, a régvolt pillanatokban. Akkor is, ha nem éltük meg azokat. Akkor is, ha csak tanultunk róluk. Akkor is, ha egy ilyen remek kiállításon elevenednek meg számunkra a kollektív régi idők. Mert amiként Márai Sándor fogalmazott: "Mintha a vízcsepp ezt mondaná: Én más vagyok, mint a tenger” - úgy és azonképp: mi is egyek vagyunk. És ezt egyetlen folyó sem szelheti ketté.
